„Tiszafafélék” változatai közötti eltérés

A tiszafák különlegessége, hogy nincsen magvas [[toboz]]uk, a virágzó hajtásokon magánosan fejlődnek a magkezdemények. A kemény magot egy később beérő húsos magköpeny, az ún. ''arillus'' fedi, ami a hajtástengely kinövése. Porzós tobozaikat 6-14 porzólevél alkotja. Egyéb tulajdonságaikban a többi fenyőre emlékeztetnek, bár fatestükből hiányoznak a leveleikben viszont meglévő gyantajáratok. Jellegzetességük még az arillus kivételével minden szervből kimutatható erősen toxikus taxol [[alkoloid]] előfordulása.

 

 

A tiszafák valószínűleg a [[fenyők]], azon belül is az [[ősfenyők]] (''Voltziales'') leszármazottai, bár egyes kutatások szerint a [[nyitvatermő ősfák]] osztályából (''Cordaitopsida'') is levezethetők lennének – erre utal a közvetlen stachyospermia és az, hogy a makrosporofillumok teljes egészében magkezdeménnyé alakultak. A nővirágzat korai alakja azonban tobozszerű, erősen emlékeztet a fenyők fiatal tobozára. A tiszafák makrosporofilluma elcsökevényesedett, és azt csak egy később beérő húsos magköpeny jelzi. A porzós virágzat kis gomoly, a porzók pajzs alakúak: nehezen vezethetők le a fenyők 2 pollenzsákos barkáiból, de egyes ősfenyőkön fedeztek fel hasonló típust.