„Népzenekultúra Erdélyben” változatai közötti eltérés

a
→‎Népzenekultúra Erdélyben a II. világháború után: egyértelműsítő tag javítása, replaced: [[Almási István (néprajzkutató) → [[Almási István (népzenekutató) AWB
a (→‎Népzenekultúra Erdélyben a II. világháború után: egyértelműsítő tag javítása, replaced: [[Almási István (néprajzkutató) → [[Almási István (népzenekutató) AWB)
 
== Népzenekultúra Erdélyben a II. világháború után ==
 
Az általános zeneoktatásban 1945 után rögtön súlyt nyert a népzene, a felsőfokú zenészképzésben önálló tantárgyként honosult meg a folklór. 1949-ben alakult meg a Folklór Intézet [[kolozsvár]]i osztálya, mely ma a [[Román Akadémia]] kutatóintézete, s a román mellett a romániai magyar népzene gyűjtését és tudományos feldolgozását is feladatának tartja. Itt őrzik [[Jagamas János]] gyűjtésének nagy részét, itt dolgozik főkutatói beosztásban [[Almási István (néprajzkutatónépzenekutató)|Almási István]], akinek ''A mi dalaink'' hagyományát folytató ''Tavaszi szél vizet áraszt'' c. népdalantológiája (1972) bővített második kiadásban is megjelent (1982). [[Marosvásárhely]]en már 1957-ben megalakult az Állami Népi Együttes a hiteles forrásból merített népi [[tánc]] és [[zene]] magas színvonalú színpadi művelésére. Az intézmény sajátos műfajokat honosított meg és karolt föl: a [[népdal]]-, ill. [[néptánc]]szvitet, a [[népballada]]-feldolgozás különböző válfajait. Számos romániai magyar zeneszerző komponált az együttes számára. A művelődési otthonoknak, valamint a [[Népi Alkotások Háza|népi alkotások házainak]] az egész országot átfogó intézményhálózata gondoskodott a színpadra vitt népi művészet műkedvelői térhódításáról. Értékes szerepet játszottak a terjesztésben [[Demény Piroska (zenetanár)|Demény Piroska]] [[rádió]]műsorai.
 
Az [[1970-es évek]] vége felé a [[tánc]]házmozgalom keretében támadt fel a népzenekultúra új hulláma. Kibontakozására anyaországi példák mellett [[Kallós Zoltán]] volt nagy hatással. A táncházzenekarok – [[Csíkszereda|Csíkszeredában]] a [http://barozda.pavai.hu/ Barozda], [[Székelyudvarhely]]en a Venyige, [[Marosvásárhely]]en a Regösök, Kolozsvárott a Bodzafa és az Ördögszekér – a hiteles népzenét nem zeneszerzői feldolgozásban, hanem a népi eredetit minél inkább megközelítő előadásban játsszák, ill. énekelik, nem színpadon, hanem klubtermekben, ahol a városi fiatalság népdalokat és népi táncokat tanul és ad elő a maga épülésére és gyönyörűségére, alkalomszerűen népviseletben. 1977-ben a [[Román Televízió]] magyar adása ''[[Kaláka (Erdély)|Kaláka]]'' című műsorával állott a mozgalom mellé. 1978-ban [[Székelyudvarhely]]en szervezték meg az első országos [[tánc]]háztalálkozót. Az [[Electrecord]] hanglemezház több táncházlemezt adott ki. [[Gyermek]]táncházak alakultak. Középiskolások táncházából jött létre a [[kolozsvár]]i [[Brassai Sámuel Elméleti Líceum|Brassai Sámuel Líceum]] Bogáncs nevű népi együttese. A táncházak közösségteremtő ereje s kivált az a tény, hogy a román ifjúságnak nincs hasonló népzenei-néptáncos mozgalma, a hivatalos művelődésirányítás szemében gyanússá tette a magyar jelenséget. Az [[1980-as évek]]ben egyre inkább gátolták, 1983-ban be is tiltották a táncháztalálkozót, majd a Televízió magyar adásának megszüntetésével országos nyilvánosság, összehangoló fórum nélkül maradt és magánlakásokba szorult vissza.
97 308

szerkesztés