„Zeneírás Erdélyben” változatai közötti eltérés

a
egyértelműsítő tag javítása, replaced: [[Almási István (néprajzkutató) → [[Almási István (népzenekutató) (3) AWB
a (egyértelműsítés, replaced: Szilágyi DomokosSzilágyi Domokos AWB)
a (egyértelműsítő tag javítása, replaced: [[Almási István (néprajzkutató) → [[Almási István (népzenekutató) (3) AWB)
 
A zenetörténet különösen gazdag kutatási terület volt az erdélyi magyar zeneírásban. E területen [[Seprődi János]] nyomán folyt az anyaggyűjtés és közlés: Gyalui Ilona Ruzitska György és Lakatos István [[Liszt Ferenc|Liszt]], [[Erkel Ferenc|Erkel]] és [[Bartók Béla (zeneszerző)|Bartók]]; [[Szegő Júlia]] Bartók; [[Benkő András (zenetörténész)|Benkő András]] a Bolyaiak, ill. Bartók; [[László Ferenc (zenetudós)|László Ferenc]] Bartók, Philipp Caudella, [[Wolfgang Amadeus Mozart|Mozart]] és Liszt munkásságát kutatta. Fontos helyet kapott a zenetörténészek tevékenységében a zenei kéziratanyag kiadása (Lakatos István Ruzitska György önéletírását, [[Benkő András (zenetörténész)|Benkő András]] Székely László kótás­könyvét adta ki), illetve feldolgozása (Lakatos: ''Erkel-kantáta'', Benkő: ''Csokonai-dalok'', ''Halotti énekek'', ''Almási Sámuel kétkötetes dalgyűjteménye''). E témakör egyes tanulmányai számára alapvető segítséget jelentettek [[Szabó T. Attila|Szabó T. Attilának]] a kéziratos énekeskönyvekkel és verses kéziratokkal kapcsolatos munkái (1929, 1934, 1941).
 
Tanulmányok, önálló munkák jelentek meg az erdélyi zenetörténet jelentősebb alakjairól. Ilyenek: [[Braun Dezső]]: ''[[Járosy Dezső]] élete és működése'' (1932); Lakatos István: ''Brassai Sámuel és a muzsika'' (1941), ''Kolozsvári magyar muzsikusok emlékvilága'' (1973); Benkő András: ''A Bolyaiak zeneelmélete'' (1975), ''Seprődi János válogatott zenei írásai és népzenei gyűjtése'' (Benkő András gondozásában, Lakatos Istvánnal és [[Almási István (néprajzkutatónépzenekutató)|Almási Istvánnal]], 1974), [[Zoltán Aladár]] (1996), [[Márkos Albert (zeneszerző)|Márkos Albert]] (kéziratban).
 
Az együtt lakó vagy egymás mellett élő népeknek a századok folyamán kialakult zenei kapcsolatait (a román–magyar, román–orosz, cseh–román–magyar kapcsolatokat) Lakatos István vizsgálta; ide sorolható elemző tanulmánya: ''Román magyar zenei kapcsolatok a múltban/Legături muzicale romîno–maghiare'' (társszerző Gheorghe Merişescu, 1957). Részletesen feldolgozott témaköre zenetörténet-írásunknak európai jelentőségű zeneszerzők térhódítása hazai városokban. Lakatos István ''Zenetörténeti írások'' (1971) c. kötetében a két [[Joseph Haydn|Haydn]], Mozart, Erkel, Liszt, [[Giuseppe Verdi|Verdi]], [[Johannes Brahms|Brahms]], [[Joachim József (hegedűművész)|Joachim]], [[Henryk Wieniawski|Wieniawski]] és [[Richard Strauss|R. Strauss]] romániai kötődéseit is vizsgálta, [[Szegő Júlia]] ''A két Mozart hétköznapjai'' címmel írt könyvet (1980), [[László Ferenc (zenetudós)|László Ferenc]] ''Klavír és koboz'' c. könyve Liszt Ferenc 1846–47-es hangversenyútjával kapcsolatban tárt fel új adatokat (1989).
== Népzenetudomány ==
 
A népzenetudomány is eredményekben gazdagnak bizonyult ([[népzene]]kultúra). A [[csángók]] életéről, népzenéjéről [[Domokos Pál Péter]]nek ''A moldvai magyarság'' c. kötete (1931) nyújtott átfogó képet. A népzenét sokakhoz közelítette a nagy sikerű, nyolc kiadást (1936–1943) megért kötet, ''A mi dalaink'' is. 1949 után, a [[bukarest]]i Folklór Intézet kolozsvári osztályának megalakulásával elsősorban ehhez az intézményhez kapcsolódtak a romániai magyar nép­zene-tudományos kutatások. Ezen a területen [[Jagamas János]], [[Almási István (néprajzkutatónépzenekutató)|Almási István]] és [[Szenik Ilona]] munkái, [[Kallós Zoltán]] szövegkiadásai alapvető jelentőségűek.
 
Jagamas Jánosnak „…mintegy 6000 népi dallam gyűjtőjeként s dallamlejegyzéseinek tökélye révén is a Bartók utáni délkelet-európai népzenegyűjtés kiválóságai között a helye” (László Ferenc). A ''Moldvai csángó népdalok és népballadák'' ([[Faragó József (néprajzkutató)|Faragó Józseffel]], 1954), majd a Romániai magyar népdalok (Faragó Józseffel, 1974), 350 dallamban csaknem 10 000 lelet legjavát adták közre tudományos színvonalú lejegyzésben, s az ő nevéhez fűződik a marosmagya­rói néprajzi gyűjtés zenei kötetének (''Magyaró énekes népzenéje.'' 1984) sajtó alá rendezése. Tanulmányait egybefoglaló kötete (''A népzene mikrokozmoszában.'' 1984) mellett tanulmányt közölt a falu nótájáról az [[Ethnographia|Ethnographiában]] (1957/2), ill. [[német nyelv|németül]] is (''Studia Memoriae Belae Bartók Sacra.'' Budapest, 1956; ugyanez magyarul ''Zenetudományi írások.'' 1977).
Romeo Ghir­coiaşiu tanulmánya a hazai magyar zeneszerzésről (Creaţia muzicală maghiară din R. P. R. 1957), Lakatos István és Gheorghe Merişescu közös tanulmánya a ''román–magyar zenei kapcsolatok'' alakulásáról, [[George Sbârcea]] ''Szép város Kolozsvár'' (1980) című, magyar nyelven írt, zenei mozzanatokban bővelkedő önéletrajzi könyve, újabban Mircea Bejinariu ''[[Kacsóh Pongrác]]-tanulmánya'' (''A kombináció-hangokról és lebegési hangokról.'' 1999), Dora Cojocaru [[Ligeti György]] életművét elemző kötete (Creaţia lui György Ligeti în contextul stilistic al secolului XX. 1999), Elena-Maria Şorban hosszabb ideje folytatott erdélyi vonatkozású egyházzenei kutatásait publikáló ''Vigiliale'' (1986) és ''Liturgikus énekek Kapisztrán Szent János tiszteletére'' (1999) c. kötetei, továbbá [[doktorátus|doktori]] értekezése (Muzi­ca gregoriană în Transilvania medie­vală).
== Idegen nyelvű publikációk ==
A hazai zenetudományos közlések újabb fóruma a ''Studia Universitatis Musica'' sorozata, amely angol, német, illetve francia nyelven biztosít közlési lehetőséget: itt Bognár Noémi, Winghager-Geréd Erzsébet, Péter Éva, Gergely Zoltán, Fekete Adél, Köpeczi-Kirkósa Júlia, [[Angi István (zeneesztéta)|Angi István]], Ványolós András, Sógor Csilla, Fodor Attila, Székely Árpád, Elena-Maria Şorban, [[Almási István (néprajzkutatónépzenekutató)|Almási István]], [[Szenik Ilona]] jelentkezett tanulmányokkal.
 
== Erdélyi zene az elektronikus médiában ==
97 308

szerkesztés