„Nagy-Magyarország-emlékmű (Nagykanizsa)” változatai közötti eltérés

1934. október 1-jén készült el az emlékmű, amelynek költségeit (25.000.-P.) a nagykanizsai születésü, Ausztriában (Salzburg) élő [[Schless István]] adományozta a városnak. Az Eötvös téren felállított 10 és fél méter magas emlékmű a díjnyertes [[Hübner Tibor]] felügyelete mellett készült borosjenői és dunaharaszti kövekből.

 

 

A talapzatot képező lépcsősor jelképezte a munkát és fáradságot, amellyel őseink a hazát felépítették. A lépcsők közé iktatott négy kőtömb – rajtuk “Mohács”, “Mohi”, “Arad”, “Trianon” felírással – a négy világtáj felé hirdették a magyar nemzet véráldozatát. A lépcsők felett a talapzaton körben a megmaradt vármegyék címerei helyezkedtek el. Az emlékmű négy oldalán lévő oszlopon az elszakított vármegyék üres címerpajzsai voltak kifaragva. A részben elcsatolt vármegyéket csonka címerükkel megvésett címerpajzsaik szimbolizálták. Összesen 63 vármegye címere, illetve címer nélküli pajzsa. A nagyobb címerek közül az elülső a Nagy-Magyarország címer volt, kétoldalt Nagykanizsa, illetve a Zrínyiek címerével (utalva Nagykanizsára, mint a Zrínyiek városára), hátsó oldalán tábla hirdette az adományozó nevét és az építés dátumát. Magasan fenn állt a négy égtáj felé nézve a négy faragott kőszobor (alkotói: [[Rápolthy Lajos]] szobrászművész és [[Heim Zoltán]] kőszobrász). Egyenként 3 méter magas és 20 mázsa súlyúak voltak, melyek a következőket ábrázolták: "Hungária", "Ősmagyar harcos", "Magyar földműves ", "Gyermekét tartó anya". A négy allegorikus alak az ősi dicsőséget, a magyar vitézséget, a munkát és a szebb magyar jövőt jelképezte. Az oszlopcsoportnak a négy alak közt felnyúló végén a [[Magyar Hiszekegy]] körirata [(Hiszek egy) (Istenben) (Hiszek egy) (Hazában)] volt látható. Az egész emlékmű gondolatát pedig megkoronázta Nagy-Magyarország élő jelképe, a [[Szent Korona]].