„Cnaeus Domitius Ahenobarbus (Kr. e. 32)” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Robot: következő hozzáadása: tr:Gnaeus Domitius Ahenobarbus (Konsül M.Ö. 32) |
a Jón-tenger helyesírása (OH 874a. |
||
5. sor:
Már fiatalon, [[Kr. e. 49]]-ben részt vett [[Julius Caesar]] és [[Pompeius]] polgárháborújában: a Caesarnak ellenállni kívánó apja magával vitte [[Corfinium]] városába. Később a [[pharszaloszi csata|pharszaloszi csatában]] is jelen volt, ahol apja életét vesztette. Bár nagyobb szerepet nem vállalt az eseményekben, csak [[Kr. e. 46]]-ban tért vissza [[Itália|Itáliába]], amikor Caesar megkegyelmezett neki. Nem tudni, hogy a [[dictator]] elleni merényletnek részese volt-e, bár egyes ókori szerzők emellett kardoskodnak, és az is igaz, hogy [[Kr. e. 44]]-ben követte [[Marcus Junius Brutus|Brutust]] [[Macedonia|Macedoniába]], és a [[Kr. e. 43]]-as [[lex Pedia]] elítélte, mint a gyilkosok egyikét.
[[Kr. e. 42]]-ben ötven hajó parancsnoka volt, és a [[philippi csata]] első napján tönkreverte [[Cnaeus Domitius Calvinus]] [[Brundisium]]ból kihajózó, [[Octavianus]]nak és [[Marcus Antonius]]nak utánpótlást szállító flottáját. Miután a [[Római Köztársaság|republikánus]] erők elbuktak, ő mindenkitől függetlenül hetven hajó és két [[legio]] élén saját háborúba kezdett
A [[szicília]]i vizeket uraló [[Sextus Pompeius]]szal [[Kr. e. 39]]-ben kötött békében Antonius garantálta Ahenobarbus biztonságát, sőt a [[Kr. e. 32]]. év consuli rangját is lefoglalta a számára. A biztonság kedvéért a hajdani flottaparancsnok [[Kis-Ázsia|Kis-Ázsiában]] maradt hosszú ideig, és még Antonius kudarcba fulladt [[parthus]] hadjáratában is részt vett ([[Kr. e. 36]]). Kr. e. 32-ben megállapodás szerint elfoglalta a consuli hivatalt, azonban Octavianus és Antonius hamarosan bekövetkező nyílt szakítása után gyorsan [[Epheszosz]]ba menekült. Itt követelte pártfogójától, hogy távolítsa el a szintén jelen levő [[VII. Kleopátra|Kleopátrát]] a hadvezetésből, ám erre Antonius nem volt hajlandó. A hadvezér viselkedésétől megundorodott katonák már-már Ahenobarbust tették volna meg parancsnokuknak, ő azonban megelőzte őket: ott hagyta az egész pártot. Nem sokkal az actiumi csata előtt csatlakozott Octavianushoz, ám az ütközetet már nem érte meg: néhány nappal pálfodulása után elhunyt. [[Suetonius]] mint családjának legjobbjáról emlékszik meg róla.
| |||