„Szerkesztő:Seba/Temp/Edmund Hillary” változatai közötti eltérés

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
161. sor:
Bourdillon, Evans, Ward és Wylie {{szám|7000|méter}} magasságban a Lhoce-falon, május 4-én kialakította hatos tábort, majd alig két hét múlva, május 17-én Wilfrid Noyce és Lowe {{szám|7300|méteren}} létrehozta a hetes számú tábort is. Végül május 21-én Noyce és Annullu serpa elérte a Déli-nyerget, majd a rá következő napon Hillary, Wylie, Tenzing és egy csapat serpa {{szám|7900|méter}} magasságban felállította a nyolcas tábort a nyergen, ahonnan a csúcstámadásokat tervezték megindítani.{{refhely|Mantovani|81. oldal|azonos=MA-81}}
 
Időközben, május 7-én Hunt összehívta a hegymászókat és ismertette a csúcs megmászásának végső tervét. Az expedíció vezetője két egymást követő csúcstámadással számolt. Az első során [[Tom Bourdillion]] és [[Charles Evans]] a nyolcas táborból indulva a kísérleti, zárt keringtetésűrendszerű oxigénkészülékkel megmássza a Déli-csúcsot, majd – amennyiben lehetőségük nyílik rá – megkísérli elérni a főcsúcsot. Ezzel párhuzamosan Hunt, Gregory és öt serpa a Délkeleti-nyergen a lehető legközelebb jutva a Déli-csúcshoz, legalább {{szám|8500|méter}} magasságban kialakítja a kilences tábort. A következő napon Hillary és Tenzing, a mádik hullámban, nyitottnyílt keringtetésűrendszerű, hagyományos oxigénkészülékkel felmászik a kilences táborhoz, ahol eltöltik az éjszakát, majd célba veszik a csúcsot. Amennyiben mindkét kísérlet eredmény nélkül zárul, úgy – egy rövid pihenő időszakot követően – [[Wilfrid Noyce]] és [[Michael Ward]] egy harmadik kísérletet tesz a csúcs elérésére.{{refhely|Hunt|156–162. oldal|azonos=HU-156-162}}{{refhely|Isserman & Weaver|284. oldal|azonos=IW-284}}
 
=== A csúcstámadások ===