„Héraklész oszlopai” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló Címkék: Visszaállítva Vizuális szerkesztés Mobilról szerkesztett Mobil web szerkesztés |
Nincs szerkesztési összefoglaló Címkék: Visszaállítva Vizuális szerkesztés Mobilról szerkesztett Mobil web szerkesztés |
||
3. sor:
[[Kép:De Zuilen van Hercules Gibraltar en Ceuta.jpg|thumb|right|240px|Gibraltár sziklája]]
[[Kép:Gibraltar SRTM lrg.jpg|thumb|left|240px|A Gibraltári-szoros perspektívikus képe]]
'''[[Héraklész]] oszlopai''' (Ηράκλειες Στήλες, ''Hérakleiesz sztélesz'', latinul ''Columnae Herculis'') a [[görög mitológia|görög mitológiában]] a [[Gibraltári-szoros]] megnevezése. Az elképzelést valószínűleg [[Gibraltár (brit tengerentúli terület)|Gibraltár]] és [[Ceuta]] égnek meredő sziklafalai inspirálták, de már az ókorban sem volt egységes elképzelés arról, hogy valójában melyik hegyek is az oszlopok, sőt voltak olyan elképzelések is, hogy mindkét oszlop Európában állt [[Gadeira]] (ma [[Cádiz]]) mellett. [[Pindarosz]] a gadeirai kapukat (Planktai és Szümplégadesz szigetek) tartja annak, [[Dikaiarkhosz]], [[Eratoszthenész Pentatlosz|Eratoszthenész]] és [[Polübiosz]] a szoros körüli szirteket, ugyanakkor Gadeirában volt egy Héraklész-templom is, amelynek 8 könyök (körülbelül 4 méter) magas ércszobrai is szóba jöhetnek.mú
Az [[ókor]] legnagyobb részében a [[Földközi-tenger]] térségében élő népek számára az [[Atlanti-óceán]]ra nyíló tengerszoros a világ végét jelképezte, amelyen túl a végtelen világóceán, az [[Ókeanosz]] terül el. Áthajóztak rajta ugyan a [[fönícia]]iak, majd azok utódjai, a [[punok]], sőt kereskedelmi tevékenységet is folytattak a Héraklész oszlopain túli területekkel, mégis megmaradt a legendákban egyfajta misztikus világvégekapunak. A Héraklész-mítoszok nagy valószínűséggel az [[i. e. 13. század]] és [[i. e. 12. század]] fordulója környékén keletkeztek, amikor még ezek a kereskedelmi expedíciók nem indultak be, a föníciaiak sem léteztek. Erről az időről a [[homérosz]]i [[Odüsszeia]] és az [[argonauták]] története tudósít, amiből a [[görögök]] partközeli hajózása, kezdetleges csillagállás szerinti tájékozódás, a Földközi-tenger nyugati medencéjének és a [[Fekete-tenger]]nek kezdődő bejárása olvasható ki. Ebben az időben a [[phaiákok]] – akik a név etimológiája alapján kapcsolatban állhattak a későbbi föníciaiakkal – voltak a tengerhajózás szakértői. Ekkor úgy tartották, hogy halandó ember azon túl, Ókeanoszhoz nem juthat el, de még a klasszikus hellén korban is a mérhetetlen messzeség és elérhetetlenség szinonimája maradt.
| |||