„Fekete Tivadar” változatai közötti eltérés

Írt [[Költészet|vers]]eket, tárcanovellákat, [[operett]]- és slágerszövegeket, azonban mint műfordító volt a legfoglalkoztatottabb. Bemutatta [[magyar nyelv]]en a kortárs román költészetet ''Szerelmes kert'' című antológiájában (Arad, 1924) és a klasszikus román líra jeles alkotásaival kiegészített kötetben, ''Klasszikus kert'' ([[Kolozsvár]], 1930). Ebben a Văcărescu család költő-tagjaitól Anghelig halad végig, a modernekből pedig Blaga, Crainic, Eftimiu, Minulescu költészetét kedveli leginkább.

Nyersfordítás után, csekély nyelvismerettel fordított, saját nyilatkozata szerint inkább "a vers lelké"-nek visszaadására törekedett. Fordításaiban sajátosan keveredik fogékonysága a korszerűség iránt a könnyed szalonirodalmisággal. A hatásvadászó üzleti irodalom csábítása különösen tárcanovelláit tartalmazó kötetén (''Genovéva hercegnő bőre''. [[Temesvár]], 1923) érezhető, amelyben [[svájc]]i, [[Olaszország|olasz]] és [[franciaország]]i úti élményeiből merítve a világvárosok előkelő alvilágának figuráit elevenítette meg. Főleg a [[szexualitás|szexuális]] szenzációra építi könnyedséggel megírt történeteit, mintegy minősítve ezzel a sorozatot is, amelyben megjelent ''(Pán-Könyvtár)''. Verskötete: ''Ének két halotti maszkról'' (Arad, 1926).