„Csoszon” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Xia (vitalap | szerkesztései) a →Gazdaság: nem halott a link |
Xia (vitalap | szerkesztései) |
||
153. sor:
A föld elméletben állami tulajdonban volt, azonban minden hivatalnok kapott földet, valamint az úgynevezett „érdemes alattvalóknak” is osztották jutalmul. A földterület mértékegysége a ''{{koreai|gyeol|kjol}}'' (결){{jegyzet*|1=A {{koreai|gyeol|kjol}} (결) akkora földterületet jelentett, amin megtermett 100 egységnyi, háton cipelhető termény.<ref>{{cite web|url=http://thesaurus.history.go.kr/eng/TermInfo.jsp?from=TermInfo&SearchString=&term_id=35662049|title=Unit of area measurement 결(結)|publisher=National Institute of Korean History|accessdate=2014-3-29}}</ref> Koreában nem terület, hanem terméshozam alapú volt a földterület mértékegysége.}} volt. A leggyakoribb gabonafélék a [[rizs]] mellett az [[Árpa (növényfaj)|árpa]], a [[köles]] és a [[hajdina]] voltak, köztes termesztésben vetettek még [[szójabab]]ot, [[azukibab]]ot és [[gyökérzöldség]]eket. A későbbi {{koreai|Joseon|Csoszon}}-korban termesztettek [[gyapot]]ot és [[dohány]]t is eladásra, valamint a 18. és 19. században megjelentek az [[újvilág]]i termények is, mint a [[burgonya]] és az [[édesburgonya]]. A modern földművelési technológiáknak köszönhetően a termelékenység megnőtt és a lakosság száma is növekedni kezdett.{{refhely|Seth|141–142. o.;|Seth|200–201. o.}}{{refhely|azonos=N102106}}
Az állam bevételeinek forrását a különféle [[adó]]k jelentették, és bár sikeresebben működött a rendszer, mint [[Korjo|{{koreai|Goryeoóban|Korjóban}}]], így sem tudott elegendő bevételt termelni. A földre kivetett adó mellett különféle természetbeni adót vetettek ki, melyeket szintén a parasztok fizettek. A nemesi ''[[jangban|{{koreai|yangban|jangban}}]]'' réteg nem fizetett adót, a földadót is a parasztokon hajtották be. Szokásos volt a parasztoktól megkívánt [[robot (feudalizmus)|robotmunka]], elterjedt volt a csúszópénz, a hivatalnokok jobbára ebből éltek. Az államnak hitelező funkciója is volt, kínai mintára hozták létre a gabonahitelezést. Ennek eredeti funkciója az volt, hogy az állam gabonát vásárolt és tárolt, majd éhínség, szárazság idején ebből a készletből kölcsönzött a rászorulóknak.{{refhely|Seth|197–200. o.|azonos=S197-200}}
A [[konfucianizmus|konfuciánus]] értékrendnek is köszönhetően a kereskedelmet alantas dolognak tartották, így más államokhoz képest ez az ágazat jelentősen fejletlenebb volt {{koreai|Joseon|Csoszon}}ban. A pénzérme-verés a 18. század közepéig szórványos volt és jórészt csak rézérméből állt. Ezek a kínai mintát követve kerek alakúak voltak, középen négyszögletes lyukkal, zsinórra fűzve. Az arany- és ezüstérmék hiányában ez megnehezítette a nagyobb mennyiségű tranzakciókat, ezért inkább selyemmel és egyéb drága szövettel vagy gabonával bonyolították azokat. A 15. században a [[Ming-dinasztia]] aranyat és ezüstöt követelt Koreától, ezért inkább nem bányászták.{{refhely|azonos=S201-204}}{{refhely|azonos=N102106}}
|