„Ibrahim Pecsevi” változatai közötti eltérés

▲[[1572]]-ben vagy [[1574]]-ben<ref name="plex"/><ref>http://www.virtus.hu/?id=detailed_article&aid=37546</ref> született [[Pécs]]ett. Anyai ágon a híres [[Bosznia-Hercegovina|boszniai]] [[Szerbek|szerb]] család, a Szokulluk leszármazottja volt.<ref name="plex"/> Tizennégy éves korában édesapját elvesztette és Lala Mehmet pasa gyámságába került.<ref name="plex"/> Az [[Oszmán Birodalom]] számos tartományában dolgozott hivatalnokként. [[1595]]-ben részt vett az [[esztergom]]i csatában, amiről később mint történész meg is emlékezik.

▲[[1640]]-es nyugdíjazása után kezdett bele a történetírásba.<ref name="plex"/> Leghíresebb munkája a ''Tarih-i Peçevi'' egy kétkötetes mű, mely 1640-ig taglalja az oszmánok uralkodását.<ref name="plex"/> Nyomtatásban csupán [[1866]]-ban jelent meg Pecsevi munkája. [[1650]]-ben (Ferenczi Demeter szerint [[1656]]-ban) halt meg.

▲A világ első [[kávéház]]ai [[Isztambul]]ban nyíltak a XVI. század második harmadában. Pecsevi ezekről így számol be: „Egészen a 962. (1554/55) esztendőig sem az Allah által oltalmazott fenséges [[Konstantinápoly]] fővárosban, sem az oszmán földön másutt kávé és kávéház nem létezett. Körülbelül abban az évben érkezett a városba egy Hakam nevű fickó [[Aleppó]]ból és egy Semsz nevű [[Damaszkusz]]ból; mindketten nagy üzletet nyitottak a Tahtakalénak nevezett városnegyedben (a mai Isztambul kereskedelmi központja), és kávét kezdtek mérni. Ezek az üzletek gyülekezőhelyévé váltak a henyélőknek és élvhajhászoknak, úgyszintén néhány írástudó és literátor embernek, kik rendszerint huszan-harmincan jöttek össze. Egyesek könyveket olvastak, mások ostáblát játszottak és sakkoztak, megint mások új verseket hoztak magukkal, és irodalomról társalogtak. Azok, akik addig rengeteg pénzt költöttek baráti ebédmeghívásokra, rájöttek, hogy a társas együttlét örömeit egy vagy két akcsénak elköltésével is meg tudják teremteni. Oda jutott a dolog, hogy mindenféle munkanélküli és támogatást kereső tiszt, bíró és tanár meg a semmittevő üldögélők kijelentették, hogy nincs jobb szórakozó- és pihenőhely a kávéháznál, mely olyan zsúfolt lett, hogy sem ülő, sem állóhely nem maradt. Olyan híressé vált, hogy a magas hivatalok viselőit kivéve, még a nagy emberek sem állták meg, hogy el ne jöjjenek. Imámok, müezzinek és hipokriták mondták ’Az emberek rákaptak a kávéházra; senki nem jön már a [[dzsámi]]kba!’ Az ulemák azt mondták ’Ördögi üzelmek hona az; még a boros tavernákba is helyesebb volna járni’. Különösen a prédikátorok tettek erőfeszítéseket betiltásáért….”<ref>http://toriblog.blog.hu/2009/05/21/a_vizipipa_tortenete A vízipipa története</ref>

▲Ibrahim Pecsevi tudósít arról is, hogyan látták a korabeli muszlimok a [[Zrínyi Miklós (hadvezér)|Zrínyi Miklóst]] és a [[szigetvár]]i kirohanást: "Szép díszruhát öltött, és zsebébe száz aranyat tett azzal a gondolattal, hogy aki életével végez, annak legyen ajándékba. Majd felkötötte őseitől örökölt kardját, és megmaradt katonáival kirohant a várból. Szelaniki az ostromnál jelenlevő török szemtanú szerint: Zrínyi fejébe tette ezüsttel és arannyal díszített bársonyos kalapját, s a mellén arany lánccal, kezében aranyozott karddal rohamra indult. A roham közben azonban az egyik janicsár fegyverének golyója eltalálta őt, s amint felismerték benne Zrínyit, sok janicsár rárohant, fejét levágták, és rögtön a nagyvezérhez vitték. Később Szokollu nagyvezér parancsára, amint ez az akkori világban szokás volt, elküldték Budára [[Szokollu Musztafa]] pasához Zrínyi fejét, hogy ő továbbítsa azt a császár embereinek."<ref>{{Cite web |url=http://www.vjrktf.hu/carus/honisme/Ho990535.htm# |title=Honismeret<!-- Robot generálta cím --> |accessdate=2008-03-06 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20080318185050/http://www.vjrktf.hu/carus/honisme/Ho990535.htm# |archivedate=2008-03-18 }}</ref>