„Gerentsér László” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→‎Források: Az 1930-as lexikon összes vívómesteri szócikke
→‎Egyesületi tevékenysége: Link több vívómester életrajzára
47. sor:
=== Egyesületi tevékenysége ===
[[Fájl:Gerentser_Quarte.jpg|bélyegkép|jobb|270px|<center>Vívómester</center>]]
Egyetemi vívómesterként aktívan részt vett a magyar vívómester-egyesületek munkájában. A szakképesítés megszerzése (1903) után belépett az 1897-ben alapított Magyar Vívómesterek Egyesületébe.{{jegyzet*|A Kolozsvári katolikus főgimnázium 1905. évi értesítője.}} A szerveződés ismertebb tagjai közé tartozott Halász Zsiga, Rákossi (Rákossy) Gyula (1865–1936),{{refhely|Szentmiklóssy}} lovag Arlow Gusztáv, Leszák Károly,{{jegyzet*|Leszák Károly ''Útmutatás a kardvívás csoport-tanításához'' (1913) c. könyvében szerepel, hogy a szerző m. kir. honvéd fővívómester, a Ludovika Akadémia tanára, a Magyar Vívómesterek Egyesületének tagja.}}{{refhely|Szentmiklóssy}} Lovas Gyula,{{refhely|Szentmiklóssy}} Vizy Károly.{{refhely|Szentmiklóssy}} 1908-ban egy új szakmai szervezet alakult, a Hivatásos Vívók Egyesülete, az alapító tagok közt találjuk [[Fodor Károly (vívómester)|Fodor Károly]] műegyetemi vívómestert (elnök), gróf Vay Lajos tudományegyetemi vívómestert és Izecseszkul Leó vívómestert (alelnökök), Schlötzer Gáspár vívómestert (titkár), Sztankay Sándor vívómestert (pénztárnok). Később az egyesületnek mintegy 40 tagja volt, köztük Gerentsér László, Hollóssy Jenő, Katona János, és tiszteletbeli tagok voltak a hazánkban tevékenykedő kiválóbb olasz vívómesterek, például lovag Italo Santelli. Mindkét egyesület jogosult volt arra, hogy mestervizsgákat tartson és vívómesteri okleveleket állítson ki, ugyanakkor egyik sem élvezte a vívószövetség vagy a hatóság jóindulatú támogatását. Ebben az időszakban bárki nyithatott vívótermet és taníthatott vívás, még megfelelő képesítés nélkül is. Végül 1927. február 20-án a két szembenálló egyesület egybeolvadt, és Magyar Vívómesterek Országos Egyesülete név alatt folytatta a vívómesterképzést, képesítést és vizsgáztatást. Az új egyesület elnöke Rákossi Gyula lett, illetve Gerentsér Lászlót választották ügyvezetőnek. 1928. január 31-én [[Klebelsberg Kuno]] vallás- és közoktatásügyi miniszter létrehozta a Vívómester Vizsgáló Bizottságot, amely rendezte a vívómesteri diplomák kérdését, megállapította a vizsgáztatás módját, ennek a bizottságnak volt Gerentsér az előadója. A bizottság tevékenységének egyik legfontosabb eredménye volt az a miniszteri rendelet, amely alapján 1929. október 1-től az ország területén, nyilvánosan csak olyan egyén taníthatta a vívást és nyithatott vívóiskolát, akinek mesteri oklevelét a fenti bizottság állította ki.{{refhely|Gerentsér 1944| 346-348. o.}}
 
1929-ben hathetes tanulmányúton volt Párizsban, hogy megfigyelhesse a francia tőriskola rendszerét és tanítási módszerét, illetve tanulmányozza a francia párbajtőrvívást (korabeli szóhasználattal ''épéevívás''). Az útra a Vallás- és Közművelődésügyi Minisztérium tanulmányi segélye által került sor, amihez az Országos Testnevelési Tanács pártoló javaslata alapján jutott Gerentsér. A külföldi tartózkodása során főleg az Automobile Club de France, a Golfer's Club és a Cercle d'Escrime Hoche vívótermeit látogatta. A párizsi út eredményeként született meg ''Az épéevívás'' (1930) című könyve.{{refhely|Gerentsér 1930| 12-16. o.}} „Dr. Gerentsér László ezzel a munkájával nagy lendületet adott hazai tőr- és párbajtőrvívás elterjedésének. Irodalmi munkássága mellett mint mester számos bemutatót is tartott tehetséges tanítványaival. Munkájának és nagy akarásának meglett a gyümölcs. Fiatal tehetségekből sikerült néhány olyan versenyzőt nevelni, akik már megállták a helyüket az akkori nemzetközi versenyeken is. Ezt fémjelzi dr. Bay Béla olimpiai szereplése, valamint többi tanítványainak eredménye (dr. Gözsi, Ritvai, [[Rerrich Béla (vívó)|Rerrich]], [[Berzsenyi Barnabás|Berzsenyi]]).”{{refhely|Kun 1969| 97. o.}}