„Gerentsér László” változatai közötti eltérés

Egyetemi vívómesterként aktívan részt vett a magyar vívómester-egyesületek munkájában. A szakképesítés megszerzése (1903) után belépett az 1897-ben alapított Magyar Vívómesterek Egyesületébe.{{jegyzet*|A Kolozsvári katolikus főgimnázium 1905. évi értesítője.}} A szerveződés ismertebb tagjai közé tartozott Halász Zsiga, Rákossi (Rákossy) Gyula (1865–1936),{{refhely|Szentmiklóssy}} lovag Arlow Gusztáv, Leszák Károly,{{jegyzet*|Leszák Károly ''Útmutatás a kardvívás csoport-tanításához'' (1913) c. könyvében szerepel, hogy a szerző m. kir. honvéd fővívómester, a Ludovika Akadémia tanára, a Magyar Vívómesterek Egyesületének tagja.}}{{refhely|Szentmiklóssy}} Lovas Gyula,{{refhely|Szentmiklóssy}} Vizy Károly.{{refhely|Szentmiklóssy}} 1908-ban egy új szakmai szervezet alakult, a Hivatásos Vívók Egyesülete, az alapító tagok közt találjuk [[Fodor Károly (vívómester)|Fodor Károly]] műegyetemi vívómestert (elnök), gróf Vay Lajos tudományegyetemi vívómestert és Izecseszkul Leó vívómestert (alelnökök), Schlötzer Gáspár vívómestert (titkár),{{refhely|Szentmiklóssy}} Sztankay Sándor vívómestert (pénztárnok). Később az egyesületnek mintegy 40 tagja volt, köztük Gerentsér László, Hollóssy Jenő, Katona János, és tiszteletbeli tagok voltak a hazánkban tevékenykedő kiválóbb olasz vívómesterek, például lovag [[Italo Santelli]]. Mindkét egyesület jogosult volt arra, hogy mestervizsgákat tartson és vívómesteri okleveleket állítson ki, ugyanakkor egyik sem élvezte a vívószövetség vagy a hatóság jóindulatú támogatását. Ebben az időszakban bárki nyithatott vívótermet és taníthatott vívás, még megfelelő képesítés nélkül is. Végül 1927. február 20-án a két szembenálló egyesület egybeolvadt, és Magyar Vívómesterek Országos Egyesülete név alatt folytatta a vívómesterképzést, képesítést és vizsgáztatást. Az új egyesület elnöke Rákossi Gyula lett, illetve Gerentsér Lászlót választották ügyvezetőnek. 1928. január 31-én [[Klebelsberg Kuno]] vallás- és közoktatásügyi miniszter létrehozta a Vívómester Vizsgáló Bizottságot, amely rendezte a vívómesteri diplomák kérdését, megállapította a vizsgáztatás módját, ennek a bizottságnak volt Gerentsér az előadója. A bizottság tevékenységének egyik legfontosabb eredménye volt az a miniszteri rendelet, amely alapján 1929. október 1-től az ország területén, nyilvánosan csak olyan egyén taníthatta a vívást és nyithatott vívóiskolát, akinek mesteri oklevelét a fenti bizottság állította ki.{{refhely|Gerentsér 1944| 346-348. o.}}