„Ulf von Euler” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→Tanulmányai: Nem találtam elsődleges forrást arra, hogy Leonhard Euler a közvetlen felmenőjük lett volna, viszont a WikiTree családfája azt mutatja, hogy nem volt az. |
→Tanulmányai: jav |
||
29. sor:
==Tanulmányai==
Ulf von Euler 1905. február 7-én született Stockholmban, neves tudósdinasztiában. Apja a német születésű [[Hans von Euler-Chelpin]], a Stockholmi Királyi Egyetem kémiaprofesszora volt, aki 1929-ben elnyerte a [[kémiai Nobel-díj]]at. A család távoli rokona volt [[Leonhard Euler]] híres 18. századi svájci matematikus is. Anyja, a botanikával és geológiával foglalkozó [[Astrid Cleve]] volt az első svéd nő, aki természettudományos doktori fokozatot szerzett; az ő apja, [[Per Tender Cleve]] fedezte fel az [[erbium]], [[túlium]] és [[holmium]] kémiai elemeket. Keresztapja az 1903-as kémiai Nobel-díj tulajdonosa, [[Svante August Arrhenius]] volt.
Iskoláit Stockholmban és [[Karlstad]]ban végezte, 1922-ben pedig beiratkozott a [[Karolinska Intézet]] orvosi szakára. Egyetemi kutatásainak vezetője Robin Fåhraeus volt, aki a vérsüllyedésnek és a [[reológia|reológiának]] volt elismert szakértője. Von Eulernek a lázas betegek vérének érszűkítő tulajdonságairól írt dolgozata díjat is nyert. 1926-tól a farmakológus Göran Liljestrandnak lett az asszisztense. 1930-ban megvédte doktori disszertációját; ezt követően a Karolinska Intézetben kapott adjunktusi állást.
▲Iskoláit Stockholmban és [[Karlstad]]ban végezte, 1922-ben pedig beiratkozott a [[Karolinska Intézet]] orvosi szakára. Egyetemi kutatásainak vezetője Robin Fåhraeus volt, aki a vérsüllyedésnek és a [[reológia|reológiának]] volt elismert szakértője. Von Eulernek a lázas betegek vérének érszűkítő tulajdonságairól írt dolgozata díjat is nyert. 1926-tól a farmakológus Göran Liljestrandnak lett az asszisztense. 1930-ban megvédte doktori disszertációját; ezt követően a Karolinska Intézetben kapott adjunktusi állást.
==Pályafutása==
Von Euler 1939-ben nevezték ki az élettan professzorának; ezt a posztot egészen 1971-ig betöltötte. Jelentős időt töltött külföldön, különösen pályája kezdetén. 1930-31-ben A [[Rockefeller Alapítvány]] ösztöndíjával végiglátogatta az angol [[Henry Hallett Dale|Henry Dale]], a belga [[Corneille Heymans]] és a német [[Gustav Embden]] laboratóriumait. Dale-nél sikerült izolálnia az ún. "[[P-anyag]]ot", amely a kísérleti nyulakban bélösszehúzódást indukált és csökkentette a vérnyomást. Megállapította, hogy egy [[peptid]], kidolgozta tisztításának módját. Ma a P-anyagot az elsőként felfedezett [[neuropeptid]]ként ismerik el. 1934-ben [[Archibald Vivian Hill]]-lel, 1946-47-ben [[Bernardo Houssay]]-jel dolgozott együtt.
| |||