„Ulf von Euler” változatai közötti eltérés

Az már korábban is ismert volt, hogy az [[idegsejt]]ek [[szinapszis]]aiban kémiai anyagok viszik tovább az ingerületet. [[Henry Hallett Dale|Henry Dale]] és [[Otto Loewi]] munkája nyomán ismert volt, hogy az egyik ilyen anyag az [[acetil-kolinacetilkolin]]. Az 1940-es évek elején úgy gondolták, hogy a [[szimpatikus idegrendszer]] [[neurotranszmitter]]e az [[adrenalin]]. Von Eluernek gondos, szisztematikus munkával sikerült kivonnia az idegvégződésekből az ingerületátvivő vegyületet, amelynek kémiai analízise kimutatta, hogy az az adrenalinhoz nagyon hasonló, attól csak egy metilcsoportban eltérő anyag, amelyet von Euler noradrenalinnak nevezett el. Kimutatta, hogy valamennyi, a szimpatikus idegrendszer által beidegzett szervben és szövetben megtalálható és ha az idegkapcsolatot elvágják, a noradrenalin eltűnik ezekből.