„Észt függetlenségi háború” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
1 forrás archiválása és 0 megjelölése halott linkként.) #IABot (v2.0.8 |
a →A konfliktus: tipo |
||
35. sor:
1919 februárjában mindkét fél sikertelenül próbált áttörést elérni. Február végén a szovjetek felállították az ''Észt Vörös Hadsereget'', az [[Észt Kommunista Párt]]ot irányító [[Jaan Anvelt]] vezetésével. Ezt követően a Vörös Hadsereg újabb offenzívát kísérelt meg Narva térségében és a déli fronton is, de Narvánál az észt hadsereg egységei a [[Fehér Mozgalom|fehér orosz]] csapatok segítségével visszaverték a támadást, a déli fronton azonban a szovjet csapatok több települést is elfoglaltak március közepéig. Március 29-én az észtek ellentámadásba lépve átlépték a tulajdonképpeni Oroszország határát is és elfoglalták [[Pecsori]]t (melyet a tartui béke értelmében ''Petseri'' néven Észtországhoz csatoltak. Jelenleg Oroszország része).
1919 májusában az észt hadsereg újabb offenzívába kezdett, melynek eredményeként Narva térségében súlyos vereséget mértek a szovjet csapatokra, majd - miután az Észt Vörös Hadsereg egységeinek többsége átállt az észt hadsereg oldalára – 1919. május 25-én elfoglalták [[Pszkov]]ot. A város feletti ellenőrzést nemsokára átadták a [[Nyikolaj Nyikolajevics Jugyenyics|Nyikolaj Jugyenyics]] vezette fehér csapatoknak. Ezzel párhuzamosan az észt csapatok felszabadították Lettország északi részét is a szovjet uralom alól, itt azonban egy újabb ellenséggel szembesültek: a [[Baltische Landeswehr]]rel, mely
A [[Kārlis Ulmanis]] vezette lett ideiglenes kormány 1919 áprilisában Észtországhoz hasonlóan kikiáltotta a terület függetlenségét, de az újonnan megalakuló államot rövid idő alatt lerohanták a Vörös Hadsereg alakulatai, akiknek előrenyomulását a [[Rüdiger von der Goltz]] vezette Baltische Landeswehr állította meg. Goltz azonban Ulmanis kormányát félreállította és helyére a németbarát [[Andrievs Niedra|Andrievs Niedrát]] tette meg miniszterelnöknek. Június elején a német csapatok előrenyomulásba kezdtek Lettország északi területei fele is, betörve az észt megszállás alatt levő területekre. Laidoner tábornok június 3-án egy ultimátumot küldött Goltznak, amelyben a német csapatok visszavonulását kérte. Miután választ nem kapott, június 5-én páncélos vonatokat küldött az érintett területre, melyekre azonban a Landeswehr csapatai tüzet nyitottak. Június 6-án a németek elfoglalták [[Cēsis]] várost, majd az észt hadsereg ellentámadását visszaverték. Habár június 10-én az Antant nyomására a két fél békét kötött, június 19-én a harcok kiújultak, az észt hadsereg pedig június 23-án visszafoglalta Cēsist, majd folytatta előretörését [[Riga]] irányába. Július 3-án az észt csapatok már Riga előterében tartózkodtak, amikor – ismét az Antant nyomására – egy újabb fegyverszünetet sikerült tető alá hozni. Ennek értelmében Ulmanis ismét kormányt alakíthatott, a Baltische Landeswehrt pedig a lett kormány fennhatósága alá rendelték, amely a Vörös Hadsereg elleni harcokban vetette be.
| |||