Wikipédia

„Az acélt megedzik” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Címke: 2017-es forrásszöveg-szerkesztő
Nincs szerkesztési összefoglaló
38. sor:
 
=== Második rész ===
A népgazdaság helyreállítása a pusztító háborúk után nehézségekbe ütközött. Batyuzók, spekulánsok, fegyveres, fosztogató bandák, a társadalom söpredéke komoly gondot okozott a szovjet államhatalomnak. Az életben maradt, de külföldre menekült fehérgárdisták egy része is visszaszivárgott, és Ukrajna több városában ellenforradalmi felkelésre készülődtek. Sepetovkában Vaszilij pópa, Vinnyik zászlós és egy Petljura-tiszt állt a titkos zendülőszervezet élén. Fjodor Zsuhraj vezetésével a katonai iskola egységei, a [[KGB|Cseka]] emberei, a párt- és a [[Komszomol]]-tagjai csírájában fojtottak el a felkelést. Komoly gondot okozott a vasúti forgalom megbénulása, a kevés élelem és fűtőanyag. A városka lakóit éhhalál és fagyhalál fenyegette. Vasútépítő brigádokra volt szükség, hogy az erdő mélyéből a már korábban kitermelt tűzifát Sepetovkába tudják szállítani. Emberfeletti küzdelem várt az építőkre: a kegyetlen időjárással, a nyersanyaghiánnyal és a közelben leselkedő Orlik bandával kellett megküzdeniük. Orlik 200-300 fős kulákcsapatai kisiklatták a mozdonyokat, kis falvakat támadtak meg. Éjjel útonállók voltak, akik nappal békés, jámbor parasztokká változtak. Pavel is részt vett a vasúti pálya építésében, vékony kiskabátban és rozzant sárcipőben dolgozott megállás nélkül sárban, fagyban: lelkesen az embereivel együtt. Orlik a teljes bandájával rátámadt az építőkre, két óráig védekeztek a munkások, majd a segítségükre érkező [[páncélvonat]] és az odavezényelt kétszázadnyi vörös lovasság eldöntötte a harcot. Korcsagint [[hastífusz]] és [[tüdőgyulladás]] miatt vonatra tették, de az utasok az egyik állomáson kirakták a beteget: szerintük út közben meghalt a lenszőke fiatalember. Pavel azonban nem halt meg, hazavitték, és az otthoni ápolásnak köszönhetően tavasszal már gyógyultan kereshette fel a bátyját. Artyom közben megnősült, a családjával - a gyermekei körében - a hétköznapi emberek életét élte. Pavel [[Kijev]]be utazott, hogy felkereste korábbi elvtársait. A fiú barátainak egy része szétszóródott az országban, többen közülük fontos párt- vagy gazdasági vezető megbízatást teljesített. Akik Kijevben maradtak, nagyon örültek, hogy hamisnak bizonyult a hír Pavel haláláról, és munkát szereztek Korcsaginnak, aki ezután segédszerelőként dolgozott egy vasutasműhelyben. Komszomol-titkárként Pavka a munkaidő letelte után is gyakran bent maradt a műhelyben, hatására a többiek is csatlakoztak hozzá. Később [[Berezdov]]ba került - a lengyel határ mellé -, ahol a 2. katonai kiképzőzászlóalj politikai biztosa lett. Az itt eltöltött egy év alatt a területen végzett politikai munka mellett Pavel kivette a részét a csempészek, a banditák, a [[Trockizmus|trockisták]] és a belső ellenség elleni harcból is. 1924 januárjában meghalt [[Vlagyimir Iljics Lenin|Lenin]], a hatalmas gyászt követően Sepetovkában a vasutasműhelyben 37 veterán munkás jelentkezett a pártba, köztük volt az idősebb Korcsagin is. Pavel ismét Kijevbe került, ahol a Komszomol körzeti bizottságának titkára lett. Önmagát sem kímélve dolgozott, a szocializmus eszméjéért élt, hitt a korabeli jelszóban, hogy: „A jövő a miénk!”.
 
Pavel is részt vett a vasúti pálya építésében, vékony kiskabátban és rozzant sárcipőben dolgozott megállás nélkül sárban, fagyban: lelkesen az embereivel együtt. Orlik a teljes bandájával rátámadt az építőkre, két óráig védekeztek a munkások, majd a segítségükre érkező [[páncélvonat]] és az odavezényelt kétszázadnyi vörös lovasság eldöntötte a harcot. Korcsagint [[hastífusz]] és [[tüdőgyulladás]] miatt vonatra tették, de az utasok az egyik állomáson kirakták a beteget: szerintük útközben meghalt a lenszőke fiatalember.
Két év múlva a gyógykezelésre a [[Krím]]be küldték, majd többször is orvosi vizsgálaton esett át. Szembesült azzal, hogy központi idegrendszerének súlyos megrendülése miatt rövidesen teljes megbénulás vár rá. Nyugdíjazása után rengeteget olvasott, levelező tagozaton egyetemre járt. Egy fiatal lány barátságát, szerelmét is elnyerte, aki hamarosan feleségül ment hozzá. Először a bal keze és lába bénult le, majd mindkét lába cserbenhagyta Pavelt. Másfél év szenvedés után egy agresszív gyulladás a szemét is tönkretette. A vak fiatalember életét egy [[Rádiózás|rádió]] megépítésével próbálták a barátai enyhíteni. 100%-ban munkaképtelenné vált, de ő az új élet építőinek sorába akart továbbra is tartozni. [[Moszkva|Moszkvába]] költöztek, ahol egy karton sorvezető segítségével egy regényt kezdett írni ''A vihar szülöttei'' címmel.<ref>„Holnap kapok egy kartonból készült sorvezetőt. E nélkül nem tudnék írni: soraim egymásba futnának. Sokáig kerestem megoldást, s végre megtaláltam: a kartonból kivágott csíkok nem engedik, hogy ceruzám elhagyja az egyenes sort. Nehéz dolog úgy írni, ha az ember nem látja, mit ír. Nehéz, de nem lehetetlen.” (451. oldal)</ref> Sokat segített számára egy fiatal lány, Galja, akinek a mozgásképtelen, szeme világát elveszett Pavel diktálta a történetet. A [[Szentpétervár|leningrádi]] könyvkiadó válaszára sokat kellett várniuk, de egy nap levelet hozott a számukra a postás.▼
 
Pavel azonban nem halt meg, hazavitték, és az otthoni ápolásnak köszönhetően tavasszal már gyógyultan kereshette fel a bátyját. Artyom közben megnősült, a családjával - a gyermekei körében - a hétköznapi emberek életét élte. Pavel [[Kijev]]be utazott, hogy felkereste korábbi elvtársait. A fiú barátainak egy része szétszóródott az országban, többen közülük fontos párt- vagy gazdasági vezető megbízatást teljesített. Akik Kijevben maradtak, nagyon örültek, hogy hamisnak bizonyult a hír Pavel haláláról, és munkát szereztek Korcsaginnak, aki ezután segédszerelőként dolgozott egy vasutasműhelyben. Komszomol-titkárként Pavka a munkaidő letelte után is gyakran bent maradt a műhelyben, hatására a többiek is csatlakoztak hozzá. Később [[Berezdov]]ba került - a lengyel határ mellé -, ahol a 2. katonai kiképzőzászlóalj politikai biztosa lett.
 
Az itt eltöltött egy év alatt a területen végzett politikai munka mellett Pavel kivette a részét a csempészek, a banditák, a [[Trockizmus|trockisták]] és a belső ellenség elleni harcból is. 1924 januárjában meghalt [[Vlagyimir Iljics Lenin|Lenin]], a hatalmas gyászt követően Sepetovkában a vasutasműhelyben 37 veterán munkás jelentkezett a pártba, köztük volt az idősebb Korcsagin is. Pavel ismét Kijevbe került, ahol a Komszomol körzeti bizottságának titkára lett. Önmagát sem kímélve dolgozott, a szocializmus eszméjéért élt, hitt a korabeli jelszóban, hogy: „A jövő a miénk!”.
 
▲Két év múlva a gyógykezelésre a [[Krím]]be küldték, majd többször is orvosi vizsgálaton esett át. Szembesült azzal, hogy központi idegrendszerének súlyos megrendülése miatt rövidesen teljes megbénulás vár rá. Nyugdíjazása után rengeteget olvasott, levelező tagozaton egyetemre járt. Egy fiatal lány barátságát, szerelmét is elnyerte, aki hamarosan feleségül ment hozzá. Először a bal keze és lába bénult le, majd mindkét lába cserbenhagytacserben hagyta Pavelt. Másfél év szenvedés után egy agresszív gyulladás a szemét is tönkretette. A vak fiatalember életét egy [[Rádiózás|rádió]] megépítésével próbálták a barátai enyhíteni. 100%-ban munkaképtelenné vált, de ő az új élet építőinek sorába akart továbbra is tartozni. [[Moszkva|Moszkvába]] költöztek, ahol egy karton sorvezető segítségével egy regényt kezdett írni ''A vihar szülöttei'' címmel.<ref>„Holnap kapok egy kartonból készült sorvezetőt. E nélkül nem tudnék írni: soraim egymásba futnának. Sokáig kerestem megoldást, s végre megtaláltam: a kartonból kivágott csíkok nem engedik, hogy ceruzám elhagyja az egyenes sort. Nehéz dolog úgy írni, ha az ember nem látja, mit ír. Nehéz, de nem lehetetlen.” (451. oldal)</ref> Sokat segített számára egy fiatal lány, Galja, akinek a mozgásképtelen, szeme világát elveszett Pavel diktálta a történetet. A [[Szentpétervár|leningrádi]] könyvkiadó válaszára sokat kellett várniuk, de egy nap levelet hozott a számukra a postás.
{{Idézet2|Regényét lelkesen elfogadták. Kiadása folyamatban. Győzelméhez szerencsét kívánunk.|Részlet a regényből (454. oldal)}}
{{Cselekmény vége}}
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Az_acélt_megedzik”