„Nicolas Sarkozy” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
212. sor:
Mivel ez a megközelítés a megélhetési problémák jó részét a „kreatív energiákat gúzsba kötő” állami túlszabályozás rovására írja,<ref>[http://www.lefigaro.fr/election-presidentielle-2007/20070426.WWW000000467_il_n_y_a_pas_de_troisieme_choix.html Le Figaro]</ref> a Sarkozy által használt formula az őt támogató nagyvállalati vezetőknek sem volt ellenére. Szintén a szociálisan hátrányos helyzetűek számára volt sulykolt üzenet, hogy megválasztása esetén öt éven belül 5%-ra fogja leszorítani a munkanélküliséget.<ref>[http://www.latribune.fr/info/Sarkozy-promet-de-ramener-le-chomage-a-5--en-cinq-ans-~-ID75C116F73BCA9C94C12572B10033C3BB-$Db=Tribune/Articles.nsf Sarkozy promet de ramener le chômage à 5% en cinq ans - La Tribune.fr<!-- Robot generálta cím -->]</ref> A [[rendpárt]]i nosztalgiákra fogékony csoportok számára 2007. [[április 29.|április 29-én]] a [[párizs]]i [[Bercy]] sportcsarnokban megtartott nagygyűlésén „[[1968]] májusa örökségének eltörlését” ígérte<ref>[http://www.liberation.fr/actualite/politiques/elections2007/250822.FR.php Libération]</ref> – egyben nem minden kockázat nélküli szónok fordulattal a mai francia társadalom legfőbb gondjaiért a '68 májusi [[diákmozgalmak|diáklázadás]] szellemét okolva. Végül a [[2002]]-t követő évek következetlen szocialista párti politikája miatt elbizonytalanodott mérsékelt baloldali szavazóknak a [[Jean Jaurès|Jaurès]] és [[Léon Blum|Blum]] által képviselt „nemes baloldali hagyományok” gondozását ígérte.<ref>[http://www.lemonde.fr/web/article/0,1-0@2-823448,36-895615,0.html kampány]</ref>
 
Sarkozy addigi stratégiájának sikerét jelezi, hogy az [[2007-es franciaországi elnökválasztás|elnökválasztás]] 2007. [[április 22.|április 22-én]] megtartott első fordulójában a legtöbb (kb. 31%-nyi) szavazatot ő kapta, kiugróan magas (84%-os) részvétel mellett. A [[május 6.|május 6-án]] esedékes második fordulóban a szocialista párti [[Ségolène Royal]] lett az ellenfele. Az előzmények alapján Sarkozynak valamivel több esélye lehetett a választás megnyerésére, ugyanakkor sok tényező, ha nem is hatott Sarkozy támogatottsága ellen, de fokozta a bizonytalanságot. Az első fordulóban harmadik helyezett, a [[centrista]] UDF-et képviselő, és aza korábbi hónapokban az egykori szövetséges párttól és személy szerint Sarkozytól magát mindinkább elhatároló [[François Bayrou]]ra szavazó kb. 18%-nyi (több mint 6 millió) választó preferenciáinak alakulása lett a döntő.<ref>[http://www.liberation.fr/actualite/evenement/evenement1/250077.FR.php?rss=true Libération]</ref> Szintén sokat számíthatott, hogy az első fordulóban Jean-Marie Le Pent támogató szavazók nem fogadták meg Le Pennek a Nemzeti Front hagyományos [[A munka ünnepe|május 1-jei]] felvonulásán nyilvánosságra hozottelhangzott felhívását, és nem tartózkodtak a szavazástól.<ref>[http://www.liberation.fr/actualite/politiques/elections2007/251002.FR.php Libération]</ref>
 
Politikai kommentátorok között szinte általános volt a megegyezésnézet, hogy ha Sarkozy veszít, vereségét a személye által kiváltott túl sok indulatnak tudhatja be. Ebből a megállapításból következett, hogy a gyenge kampányt folytató szocialista Ségolène Royal esetleges győzelme nem Royal képességei vagy a párt programja, hanem a Sarkozy által gerjesztettkiváltott [[irritáció]]ellenérzés számlájára lenne írható.
 
A 2007. [[május 2.|május 2-án]] este több mint két órán keresztül folytatott televíziós elnökjelölti vitában Sarkozy tömören és közérthetően vette sorra elnökjelölti kampányának főbb pontjait. A kampányban korábban nyújtott teljesítménye alapján riválisa, Ségolène Royal a vita előtt könnyű ellenfélnek tűnhetett – ehhez képest a vártnál jobban szerepelt. Sarkozy rutinjához és könnyedségéhez azonban nem férhetett kétség.