„Tu Ju-ju” változatai közötti eltérés

Munkája első három hónapja alatt összegyűjtötte mindazokat a gyógymódokat és recepteket, amelyeket malária kezelésére javasolt a hagyományos és népi orvoslás: összesen kb. kétezret, köztük növényi, állati és ásványi eredetű hatóanyagokkal. Ezek számát sikerült 640-re redukálnia, majd nekifogtak a növényi kivonatok módszeres tesztelésének a laboratóriumi egereken. Sok kudarc után enyhe pozitív eredményt kaptak az ''[[Artemisia annua]]'' növény esetében, de az eredmények bizonytalanok voltak. Tu Ju-ju végül [[Ke Hung|{{kínai|Ge Hong|Ke Hung}}]] i.sz. 340-ben írt könyvében talált egy receptet: "„''egy marék {{kínai|qinghaót|csinghaót}} ''(Artemisiát)'' meríts két liter vízbe, csavard ki a nedvét és idd meg mind"''”. Ez abban különbözött a többitől, hogy nem a növény főzetét ajánlotta, hanem nedvének hideg kivonását. Tu Ju-ju arra gondolt, hogy a hatóanyag talán lebomlik hevítés hatására, így hidegen vonta ki a növény anyagait víz, etanol és etil-éter segítségével. 1971 októberében a 191. számú minta kimondottan hatékonynak bizonyult a rágcsálók, majd a megismételt kísérletben a majmok maláriája ellen. 1972 márciusától a csapat elkezdte nagy mennyiségben előállítani a növényi kivonatot, bár leginkább kézi módszerekkel, mert kormányzati segítséget alig kaptak; a kulturális forradalom lerombolta a gyógyszerkutatási infrastruktúrát. Hogy ne veszítsenek időt, Tu Ju-ju és két munkatársa magán végezte el az első humán toxicitási kísérleteket, majd nyár végén elkezdték az első klinikai tesztelést. Emellett novemberre sikerült kristályosítani a hatóanyagot, amely az [[artemizinin]] nevet kapta. 1973 őszére kifejlesztették a még hatásosabb, ezért kisebb dózisban adható dihidroartemizint. 1974-ben a sanghaji Szerves Kémiai Intézet segítségével meghatározták a molekula szerkezetét. Az egészségügyi minisztérium 1986-ban törzskönyvezte gyógyszerhatóanyagként az artemizinint, 1992-ben pedig a dihidroartemizint.