„Rocketdyne J–2” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
82. sor:
====J–2X====
 
A hajtómű hosszú tetszhalált követően 2007-ben támadt fel J–2X néven. A korábbi,korábbival azonos nevű, de teljesen más technikai tartalmat hordozó hajtóművet a [[Constellation–program]]ban kívánta alkalmazni a NASA, miszerint a [[Saturn rakétacsalád|Saturn rakéták]] J–2-eseinek bázisán, azok továbbfejlesztésével kaphasson egy új hajtóművet. A tervek szerint egy 1310 kN tolóerejű szerkezettel lehetett volna a Constellationhoz fejlesztendő [[Space Launch System]] [[Earth Departure Stage]] nevű fokozatát meghajtani. A fejlesztést a NASA saját berkein belül kezdte – és állított fel tesztrészleget a célra a [[Stennis Űrközpont]]ban – [[2007]]. [[augusztus 23.|augusztus 23]]-án. 2007 december és 2008 májusa között régi fennmaradt J–2-esek felhasználásával összesen 9 tesztet végeztek, amellyel előkészítették a J–2X későbbi fejlesztéseit.
 
Az új hajtóművek tervezési céljai között fő szempont volt, hogy egyszerűbb legyen az ős J–2-esnél és olcsóbb legyen, mint az űrrepülőgépek főhajtóműve. Ennek érdekében eltávolítottak minden [[berillium]]ot tartalmazó elemet, modern elektronikát szereltek be, az axiál szivattyút centrifugális turbószivattyúra cserélték, másak lettek az égéstér és a fúvócső arányai, valamint magát az égéstér csövezését is átalakították. A NASA végül [[2007]]. [[július 16.|július 16]]-án jelentette be, hogy a [[Pratt & Whitney]] Rocketdyne-nal köt szerződést, 1,2 milliárd dollár értékben, hogy az [[Ares I]] és [[Ares V]] rakétákhoz „tervezze meg, fejlessze ki, tesztelje és tegye repüléskésszé a J–2X hajtóművet”. A P&W hozzá is látott a munkához és [[2008]]. [[szeptember 8.|szeptember 8]]-án bejelentette, hogy először tesztelte sikerrel az új hajtómű gázgenerátorát, majd tovább a későbbi tesztek sikerességét egészen [[2010]]. [[szeptember 21.|szeptember 21]]-ig.