„Rómeó és Júlia (színmű)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Linkek hozzáadása 3 könyvforráshoz az ellenőrizhetőségért (20210314)) #IABot (v2.0.8) (GreenC bot |
a →A történet eredete: Link javítása. |
||
106. sor:
1562-ben Arthur Brooke angolra fordította Boaistuau verzióját, melyet ''The Tragical History of Romeus and Juliet'' néven adtak ki. Brooke némileg módosított a történeten, hogy tükrözze [[Geoffrey Chaucer]] ''Troilus és Cressida'' című művének egyes részeit.<ref name="Gibbons_37">Gibbons (1980: 37)</ref> Shakespeare Brooke verse alapján írta meg a tragédiát, de színesebben, bővebben adja át azt, nagy figyelmet fordítva a szereplőkre.<ref>Roberts (1902: 41–44); Gibbons (1980: 32, 36–37); Levenson (2000: 8–14)</ref>
Shakespeare idejében nagy népszerűségnek örvendtek az olasz ''novellé''k, így valószínűleg maga az író is olvasta például [[William Painter]] 1567-ben kiadott olasz történetgyűjteményét, a ''Palace of Pleasure''-t,<ref>Keeble (1980: 18)</ref> amelyben szerepelt Rómeó és Júlia története ''The goodly History of the true and constant love of Rhomeo and Julietta'' címmel. Shakespeare is hódolt a népszerű olasz történeteknek, erről tanúskodik a ''[[Velencei kalmár]]'', a ''[[Sok hűhó semmiért]]'', a ''[[Minden_jó,_ha_vége_jó|Minden jó, ha jó a vége]]'', a ''[[Szeget szeggel]]'', és természetesen a ''Rómeó és Júlia'' is.
Ekkortájt keletkezett [[Christopher Marlowe]] „Hero and Leander” című verse és ''Dido, Queen of Carthage'' című drámája is, de ezek valószínűleg nem játszottak közvetlen szerepet a ''Rómeo és Júlia'' létrejöttében, bár hozzájárultak ahhoz, hogy a közönség fölöttébb kedvelte a tragikus szerelmi történeteket.<ref name="Gibbons_37"/>
| |||