„Napfolt” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
1 forrás archiválása és 0 megjelölése halott linkként.) #IABot (v2.0 |
a AWB |
||
2. sor:
[[Fájl:172197main NASA Flare Gband lg-withouttext.jpg|bélyegkép|300px| Nagy, szabályos napfolt a NASA felvételén]]
A '''napfolt''' környezeténél sötétebb terület [[Nap#fotoszféra|a Nap fotoszférájában]].
Foltokat már az első távcsöves csillagászati megfigyelések évében, 1610-ben is látott a Napon [[Galileo Galilei|Galilei]], később [[Fabricius]], [[Johannes Hevelius|Hevelius]] és [[Harriot]]. A nagyobb napfoltok két részre bonthatók: a belső, sötétebb rész az '''umbra''', a külső, félsötét, sugaras szerkezetű rész a '''penumbra'''. A penumbra nélküli napfoltok neve '''pórus'''.
A napfoltok alakja többnyire körszerű, de gyakoriak a szabálytalan alakú és szerkezetű foltok is. Méretük 1,5 megamétertől (Mm; ezer kilométer) mintegy 100 Mm-ig terjedhet. Egy nagyobb napfolt átmérője tipikusan kb. a Földével egyezik meg. A pórusok mérete nem haladja meg a 7 Mm-t, míg a penumbrával is rendelkező foltok legalább 3,5 Mm átmérőjűek. A 3,5 és 7 Mm közötti tartományban a penumbra megléte függ a folt előéletétől: a fiatal, növekvő foltok jellemzően csak a 7 Mm körüli méretet elérve fejlesztenek penumbrát, míg az idős, zsugorodó foltok sokáig megőrzik azt.
A foltok területét a Nap egy féltekéjének milliomod része (''millionth solar hemisphere'' = ''MSH'') egységben szokás megadni.
13. sor:
== A napfolttevékenység mérőszámai ==
A Nap foltokkal való fedettségének jellemzésére alkalmas pl. a napfoltok (MSH-ban megadott) összterülete. Ennek mérését azonban nehezíti, hogy a napkorong pereménél a [[Wilson-effektus]] miatt nehéz a területet becsülni; emellett a fényképezés előtti (közel három évszázadot átfogó) távcsöves megfigyelések esetében ilyen adatokkal alig-alig rendelkezünk.
Ezért a napfolttevékenység legáltalánosabban használt mérőszáma inkább a [[Wolf]] zürichi csillagász által 1848-ban bevezetett
72. sor:
A napfoltok umbrájában olykor mintegy 10 perc élettartamú, 1 Mm körüli méretű kifényesedések láthatók, az ún. ''umbrapontok'' (angolul: ''umbral dots''). Ezek feltehetőleg a konvekciónak egy erősen elfojtott formáját képviselik.
A penumbra fényes és sötét szálakra bomlik. Benne, különösen a sötét szálakban, 1–2
A világos szálak a sötéteknél meredekebben emelkednek, és a kromoszférába is felnyúlnak. Kromoszferikus felvételeken (elsősorban a hidrogén <math>H_\alpha</math> vonalának hullámhosszán) a napfoltokat sokkal kiterjedtebb, sugárirányú szálas szerkezet övezi, az ún. ''szuperpenumbra''. Ebben viszont befelé irányuló ''inverz Evershed-áramlás'' mutatható ki.
| |||