„Földi mágneses mező” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→Keletkezése: beillesztés a "Föld" szócikkből |
a AWB |
||
1. sor:
[[Fájl:VFPt Dipole field.svg|bélyegkép|jobbra|250px|Gömb [[mágneses mező|mágneses mezeje]]]]
A '''földi mágneses mező''' (és a felszíni mágneses mező) egy [[mágneses dipólus]], melynek déli mágneses pólusa a földrajzi [[Északi-sark]] közelében, az északi mágneses pólusa a földrajzi [[Déli-sark]] közelében található. A mágneses pólusokat összekötő képzeletbeli tengely nagyjából 11,3°-kal tér el a [[bolygó]] forgástengelyétől. A mező több tízezer km-re terjed ki a [[világűr]]be, ezt [[magnetoszféra|magnetoszférának]] nevezzük.
A [[mágneses mező]] valószínű oka a [[Föld]] belső szerkezetében működő dinamó-mechanizmus. A dinamó-mechanizmus lényege, hogy a Föld belsejében lévő olvadt vasból és nikkelből álló külső mag áramlásai révén [[örvényáram]]ok keletkeznek, az örvényáramok pedig kiterjedt mágneses teret gerjesztenek. A mágneses tér irányultsága a mágneses déltől a mágneses észak felé mutat, ez lényegében azonos a mágneses tér ún. áramlási irányával.
50. sor:
Osztrák kutatók szerint ha a földmag kizárólag [[vas]]ból állna, az [[elektron]]ok a vasban viszonylag szabadon mozognak, így a meleget elszállítanák a magból, nem lenne szükség a konvekciós áramlatokra. Ha így lenne, a Földnek nem lenne mágneses tere.
A [[nikkel]] nagy nyomás alatt másképp viselkedik, mint a vas, jóval gyakoribb benne az úgynevezett [[elektronszóródás]], mint a vasban, ebből következik, hogy a nikkel és így a földmag hővezető képessége is sokkal gyengébb, mint a vasé.
A nikkel nagy aránya miatt a forró mag hője nem tudna a földfelszín felé mozogni, ha csak az elektronok mozgására lenne utalva. Ennek eredményeképpen konvekciós áramlatok jönnek létre, melyek végül a Föld mágnesességét létrehozzák.<ref>[https://888.hu/article-a-nikkel-lehet-a-kulcsa-a-fold-egyedi-magneses-terenek 888.hu: A nikkel lehet a kulcsa a Föld egyedi mágneses terének, 2017-07-14 ]</ref>
71. sor:
A [[hawaii]] [[láva]]alakzatok vizsgálata alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a Föld mágneses tere pólusváltozásokat szenved néhány tízezer évtől néhány millió évig tartó periódusok során, átlagosan 250 000 évenként. A legutóbbi ilyen esemény az ún. [[Brunhes-Matuyama pólusváltozás]] volt 780 000 évvel ezelőtt. A pólusváltás időtartama átlagosan 5000 év, de tarthat 1000 vagy 20 000 évig is.<ref name=sciam2014oct/>
A pólusváltozásokat előidéző mechanizmus még nem ismert. Néhány kutató olyan modellt készített a Föld magjáról, amelyben a mágneses mező nem teljesen stabil és a pólusok spontán módon vándorolhatnak egyik irányból a másikba. Más kutatók szerint a geodinamó először kialszik spontánul, vagy külső hatás következtében (ilyen például egy [[üstökös]] becsapódása), majd újraalakul az északi pólussal északon vagy délen. Azonban külső hatás nem lehet a pólusváltozások állandó okozója a becsapódási kráterek kora és a pólusváltozások ideje közötti eltérések miatt. Egy másik elmélet szerint a Föld magja nem [[vas]]ból épül fel, hanem sokkal sűrűbb elemekből. Az itteni nukleáris reakciók okozzák a mágneses mező változásait.
Mivel a Föld mágneses tere védi a földi élővilágot a világűrből érkező sugárzásokkal szemben, ezért a pólusváltások időtartama alatt az élőlények a mágneses tér megszűnése miatt védtelenné válnak. A múltban történt pólusváltások ideje alatt a régészeti leletek alapján nem történt tömeges fajpusztulás.
| |||