„McDonnell Douglas DC–8” változatai közötti eltérés

Az ötvenes évek kezdetén a [[Boeing]] egy négyhajtóműves sugárhajtású utasszállító repülőgép tervein dolgozott. Ezekből a tervekből született meg a Boeing 707-es, a hatvanas évek klasszikusa. Ezekben az időkben a Douglas repülőgépgyár volt a világelső az utasszállító repülőgépek gyártásában, ezért nem engedhette meg, hogy a Boeing monopolhelyzetbe kerüljön. 1952-ben a Douglas is tervezte egy, a 707-eshez hasonló repülőgép forgalomba állítását. A [[de Havilland Comet]] bukásával a Boeing kezébe hatalmas lehetőség hullott, mert előrébb jártak a fejlesztésben mint a Douglas.

Mivel a fejlesztésben már nem lehetett utolérni a Boeinget, ezért a DC–8-assal megpróbálták minden lehetséges szempontból felülmúlni a 707-est. A Douglas repülőgépénél erősebb hajtóműveket alkalmaztak, megnövelték a hatótávolságot és az utasférőhelyek számát is. A légitársaságok eleinte kedvetlenül tekintettek a DC–8-asra, inkább a Douglas legújabb dugattyús motoros típusát a Douglas [[DC–7]]-est választották. A [[Pan Am]] megpróbálta tovább fokozni a versenyhelyzetet a két cég között, és ez sikerült is. A Pan American vezetősége azt nyilatkozta, hogy „a Douglas elvesztette a páratlan lehetőséget”. Ezt követően a Douglas rendkívül gyors fejlesztésbe kezdett. A Pan Am-nak kedvező volt a verseny, mert ezáltal a repülőgépek ára is csökkent, valamint a gépek is egyre jobbak lettek. Az ötvenes évek végére a légitársaságok véleménye megváltozott a DC–8-assal kapcsolatban, és sorra adták le megrendeléseiket, miközben még a DC–8-as prototípusa sem készült el. A Pan Am 20 darab 707-est és 25 darab DC–8-ast vásárolt. A [[United Airlines]] is 30 példányt rendelt a típusból.

A DC–8-as végül 1958. május 30-án hajtotta végre az első repülését. A repülőgépeket 1959 szeptemberében állították forgalomba a United Airlinesnél és a [[Delta Air Lines]]nál. A típus nagy sikert aratott, egészen addig, amíg a Boeing ki nem fejlesztette a 707-320-t. Ezzel véglegesen a DC–8-as fölé kerekedett. A 707-esből közel kétszer annyit állítottak forgalomba. Ennek ellenére sok légitársaság a DC–8-ast választotta: a [[KLM]], a [[Scandinavian Airlines|SAS]], a [[Swissair]], az [[Alitalia]], az United, a [[Japan Airlines]], a Delta, a [[Trans Canada]], az [[Eastern Airlines|Eastern]] és a [[Western Airlines]]. A repülőgépet a hatvanas években többszörösen továbbfejlesztették, így jöttek létre a Super Sixties (Szuper hatvanas) és a Super Seventies (Szuper hetvenes) sorozatok.