„Szent István-székesegyház (Bécs)” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a felesleges UNICODE karekter eltávolítása AWB |
|||
76. sor:
1469-ben [[III. Frigyes német-római császár|III. Frigyes császár]] [[II. Pál pápa|II. Pál pápához]] fordult, hogy Bécsnek olyan püspököt adjon, akit a császár nevezhet ki. A passaui püspökök hosszú ellenállása ellenére, akik nem akarták elveszíteni az irányítást a jelentős térség felett, a [[Bécsi főegyházmegye|Bécsi egyházmegyét]] 1469. január 18-án hozták létre, székesegyháza a bővítés alatt álló Szent István-székesegyház lett.<ref name=":2">{{Cite web |title=Stephansdom |url=http://www.aeiou.at/aeiou.encyclop.s/s838794.htm;internal&action=_setlanguage.action?LANGUAGE=en |work=www.aeiou.at |accessdate=2021-01-04}}</ref>
1511-től 1515-ig [[Anton Pilgram]] szobrász és építész vette át az építési munkálatok irányítását, befejezte az [[orgona (hangszer)|orgona]] talapzatát, és részt vett többek között a székesegyház szószékének kivitelezésében, ahol a hagyomány szerint az egyik fülkéjébe helyezte el önarcképét. Hans Herstorffer, aki 1637 és 1650 között tevékenykedett a székesegyház építőmestereként, 1647-ben [[barokk]] stílusúra cserélték a belső díszítést, ekkor készült el a Johann Jacob Pock szobrászművész és testvére, Tobias Pock festőművész által készített fő[[oltár]]. Az [[Bécs ostroma (1683)|1683-as török
A 19. századi felújítások után az [[Osztrák Császárság]] császári sasát színes kerámiacserepekkel rakták ki a Szent István-székesegyház tetejének déli oldalára. A sas mellvértjén [[I. Ferenc magyar király|I. Ferenc császár]] monogramja volt olvasható. A [[második világháború]]s tűzvész utáni tetőszerkezet rekonstrukciójával az északi oldalra az osztrák szövetségi sas került [[Ausztria címere|Ausztria címeréről]], amely azonban [[heraldika]]ilag rossz irányba néz, mellé pedig a [[Bécs címere|bécsi címer]] sasa került.<ref>{{CitLib |tit=Heraldik Wappen, ihr Ursprung, Sinn u. Wert |ass=Neubecker, Ottfried 1908-1992 |isbn=978-3-8105-1306-9 |url=https://www.worldcat.org/oclc/263185849 |accd=2020-12-26}}</ref>
124. sor:
A déli torony 136,4 méteres magasságával a templom legimpozánsabb eleme. Négyzet alaprajzú, amely fokozatosan nyolcszögbe megy át. 72 méteres magasságig látogatható, ahol az úgynevezett ''Türmerstub''e található. A torony tetejére vezető létrákat a székesegyház saját alkalmazottai tartják karban. A dóm főépítőmestere évente legalább egyszer leereszkedik a torony tetejéről, hogy ellenőrizze az épület szerkezetét és a karbantartási munkálatokat. A tetőt 12 fiatorony díszíti, valamint 11 harang lakik benne, amelyek a templom lenyűgöző összhangzásának döntő többségét adják.
A Szent István-székesegyház magas déli tornya kora egyik legmonumentálisabb alkotásának tekinthető, amelyet a hozzá hasonló tornyokkal ellentétben még a [[középkor]]ban teljesen befejeztek.<ref>{{Cite book |last=Böker |first=Johann Josef |title=Der Wiener Stephansdom, Architektur als Sinnbild für das Haus Österreich |origyear=2007 |publisher=Verlag Anton Pustet |page=97–131 |chapter=Der südliche Hochturm}}</ref> Nem tagozódik be közvetlenül a templom épületébe, mint a [[kölni dóm]]nál, ahol kéttornyos homlokzatot alkotnak, az [[ulmi nagytemplom]]ban, mint a nyugati főtorony, vagy a [[milánói dóm]]nál, amelynek főtornyát az épület közepébe építették, így szerkezeti méreteit nem egy központi toronyban tetőzték be, hanem további elemként adták a főhajó oldalához. A bécsi torony egyedülállóságát ma is világossá teszi, hogy északi megfelelőjét csak részben tudták befejezni, és ezért az nem is járul hozzá annyira az épület általános megjelenéséhez anélkül, hogy a befejezetlenség érzetét ne keltené. A déli torony tetejét egy kettős kereszt (érseki kereszt) díszíti, amelyet egy kétfejű sas tart. Eredetileg a toronynak koronája volt, amely a Napot és a Holdat viselte, a szellemi és világi hatalmat szimbolizálva ezzel. Az [[Bécs ostroma (1529)|1529-es török
[[Fájl:St. Stephen's Cathedral north tower - Vienna.jpg|bélyegkép|A csonka északi torony]]
195. sor:
[[IV. Rudolf osztrák főherceg|IV. Rudolfnak]] és feleségének [[Kenotáfium|kenotáfiuma]] az északi kórusban található, a bécsújhelyi oltár mellett, de nagyon rossz állapotban maradt fenn. Eredetileg a középső kórusban volt, fölötte pedig Rudolf portréja függött.
[[III. Frigyes német-római császár|III. Frigyes császár]] síremléke a déli kórusban található. [[Niclas Gerhaert van Leyden]] alkotta meg 1463-tól kezdődően, és a késő középkor egyik legfontosabb szobrászati
=== Ablakok ===
|