„Jód” változatai közötti eltérés

16 bájt hozzáadva ,  1 évvel ezelőtt
a
a (Visszaállítottam a lap korábbi változatát 94.248.144.47 (vita) szerkesztéséről AtaBot szerkesztésére)
Címke: Visszaállítás
 
== A jód felfedezése ==
A jódot [[Bernard Courtois]] fedezte fel 1811-ben. Courtois egy [[salétromKálium-nitrát|salétromgyártó]]gyártó családban született. A salétrom fontos alkotórésze a puskapornak, és azokban az időkben (napóleoni háborúk) nagy volt iránta a kereslet. A salétrom előállításához [[nátrium-karbonát]]ra volt szükség, amit tengeri algák hamujából oldottak ki. A hamumaradékot [[kénsav]]val semmisítették meg. Egy napon Courtois véletlenül túl sok savat adagolt a hulladékhoz, és ibolya színű gőz keletkezett, ami hideg tárgyakon sötét kristályok formájában lecsapódott. Ezeket összegyűjtötte, és gyanította, hogy egy új anyagot fedezett fel, de nem voltak anyagi lehetőségei a további megfigyelésekre. Ezért mintát küldött két barátjának, [[Charles Bernard Desormes]]-nak (1777–1862) és [[Nicolas Clément]]-nek (1779–1841), hogy folytassák a kutatást. A kristályokból küldött [[Joseph Louis Gay-Lussac]]-nak (1778–1850) is, aki jól ismert vegyész volt abban az időben, és [[André-Marie Ampère]]-nek (1775–1836). [[1813]]. november 29-én Dersormes és Clément nyilvánosságra hozták Courtois felfedezését, és bemutatták az új anyagot a Francia Császári Intézet előtt. December 6-án Gay-Lussac kijelentette, hogy az új anyag vagy egy új elem, vagy az oxigénnek egy vegyülete. Ampère küldött a saját mintájából [[Humphry Davy]]-nek (1778–1829). Davy végzett egy pár kísérletet az anyaggal, és hasonlóságot észlelt a viselkedésében a [[klór]]ral. December 10-i dátummal a Londoni Királyi Társasághoz írt levelében Davy bejelentette az új elem felfedezését. Vita támadt a két tudós, Davy és Gay-Lussac között az elsőbbségért. Végül tudomásul vették, hogy a felfedezés és az előállítás tulajdonképpen Courtois-t illeti. Az új elem a nevét azonban Gay-Lussac-tól kapta.<br />
[[Émile Zola]] a jód felfedezésének történetét vette alapul ''Az élet öröme''<ref name="zolasource">Émile Zola: La Joie de vivre 1884 http://fr.wikisource.org/wiki/La_Joie_de_vivre (francia)</ref> című könyvéhez.
Egyik szereplője, Lazare szájába adja a mondást: ''Valahányszor a tudomány egy lépést tesz előre, csak azért van, mert egy bolond akaratlanul egy lökést adott neki.''<ref>Jaime Wisniak: Bernard Courtois – The discoverer of iodine http://www.fquim.unam.mx/sitio/edquim/133/133-wis.pdf {{Wayback|url=http://www.fquim.unam.mx/sitio/edquim/133/133-wis.pdf# |date=20070928150836 }} (angol)</ref>
30

szerkesztés