„Lechner Gyula (festő)” változatai közötti eltérés

==Élete==

A délnémet származású pesti patrícius családok egyikének sarja. A Lechner család már a 17. század végén élt Pestben. Lechner Nepomuk János (1812-1884), hites ügyvéd, fővárosi főadószedő, téglagyár-tulajdonos,<ref name="lechnerjános">{{Cite web|url=https://familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HT-6WM3-LQ5?mode=g&i=477&wc=M6W2-9ZQ%3A101519301%2C105004701&cc=1542666|title=familysearch.org Lechner János gyászjelentése}}</ref> és Schumayer Terézia ([[1817]]-[[1895]]) fiaként született.<ref name="schummayer">{{Cite web|url=https://familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HT-6WM3-GZ9?i=482&wc=M6W2-9ZQ%3A101519301%2C105004701&cc=1542666|title=familysearch.org Lechner Jánosné Schummayer Terézia gyászjelentése}}</ref> Apai nagyszülei idősebb Lechner Nepomuk János ([[1774]]-[[1845]]) építőanyag-gyáros, pesti királyi szépítőbiztos és Hupf Erzsébet [[1786]]-[[1853]]) voltak.<ref name="hupferzsebet">{{Cite web|url=https://familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HT-6WM3-FLV?i=454&wc=M6W2-9ZQ%3A101519301%2C105004701&cc=1542666|title=familysearch.org idősebb Lechner Jánosné Hup Erzsébet gyászjelentése}}</ref>

 

A gimnáziumot Pesten és [[Szeged]]en végezte és a pesti egyetem hallgatója volt. 1864-től 1874-ig ügyvédkedett és szülővárosa politikai életében tevékeny részt vett. 1874-ben művészi hajlamainak engedve a festészet és szobrászatra adta magát és a terracottagyártást honosította meg hazánkban. Részt vett a [[Magyar Királyi Operaház]], a városligeti jégcsarnok, a budaörsi templom, az államvasúti nyugdíjintézeti palota és a kecskeméti ház díszítési munkálataiban. Később a festészetre adta magát és arcképeivel állat- és tájfestményeivel gyakran lehetett találkozni a budapesti [[Műcsarnok]] és a [[Nemzeti Szalon]] kiállításain. 1878-ban középtanodai és tanítóképezdei oklevelet nyert. 1879-ben a budapesti VIII. kerületi reáliskolában alkalmazták rajztanár gyanánt, majd 1880-ban a fővárosi iparrajziskolához helyezték át, ahol 1912-ig működött. Költészettel is foglalkozott és versei, melyek többnyire álnév alatt jelentek meg, összegyűjtve ''Régi emlékek'' cím alatt jelentek meg egy kötetben. Mint műfordító nagy érdemeket szerzett [[Madách Imre (író)|Madách Imre]]: ''Az ember tragédiájá''nak német fordításával. Egyéb műfordításai közül megemlítendők a ''Neue ungarische Dichter'' című antológia és [[Beöthy Zsolt]] ''Ráskai Lea''jának, [[Bartók Lajos]] ''Thurán Anná''jának és [[Zemplényi Árpád]] ''Thuráni dalai''nak, valamint saját költeményeinek német fordítása. Az 1881. évi nőiparkiállítás alkalmával aranyéremmel, az 1885-ös országos kiállításon közreműködési éremmel tüntették ki. Testvérével, [[Lechner Ödön]]nel egyazon napon hunyt el, 1914. június 10-én. A [[Kerepesi úti temető]]ben nyugszik (J.129).