„Andreas Karlstadt” változatai közötti eltérés

Bölcsészeti és hittudományi alapműveltségét olasz egyetemeken nyerte. 1508-ban [[Lutherstadt Wittenberg|Wittenbergben]] a gyakorlati lelkészi pályára lépett; 1517-ben [[Luther Márton|Lutherhez]] csatlakozott, s az 1519. évi [[Lipcse (Németország)|lipcsei]] szóvitán több napon át védelmezte Eckkel szemben az Ágoston-féle tantételeket. Részben ő volt a reformátori párt vezére Luther wartburgi tartózkodása alatt és 1521 karácsonyán az [[úrvacsora|úrvacsorát]] német beszéd kíséretében két szín alatt szolgáltatta ki.

Ezután Wittenbergbe menekült [[zwickau]]i rajongókhoz csatlakozott; ezekkel együtt a régi isteni tisztelet felforgatására, az oltárok és képek összetördelésére lelkesítette a népet, ami Luthert [[Wartburg vára|wartburgi]] fogságának elhagyására késztette. Visszatérvén Luther, a zwickaui rajongókat a szász választófejedelemségből kiűzette, Karlstadttal pedig megfogadtatta, hogy többé kezdeményezőleg nem avatkozik a [[reformáció]] munkájába; ám Karlstadt már 1523-ban [[Orlamünd]]ben ismét a képek tördelésére izgatta a népet, egyszersmind egyházi beszédeiben szenvedélyesen kikelt Luther úrvacsorai tana ellen. Amikor ezek következtében [[III. Frigyes szász választófejedelem|Bölcs Frigyes]] a szász fejedelemségből kitiltotta Karlstadtot, ő Luther nyílt ellenségeként lépett fel, és alkalmat szolgáltatott az első úrvacsorai vitára. Később, amikor lázadásban való részvétellel vádolták és üldözték, Luthernél keresett menedéket; Luther. közbenjárásáraKözbenjárására megvonhatta magát [[Kemberg]]ben, ahol földműveléssel és kereskedéssel kereste kenyerét, de 1528-ban folytatta [[képrombolás|képromboló]] tevékenységét, ezért [[Svájc]]ba kellett menekülnie, ahol előbb [[Altstätten]]ben volt lelkész, majd [[Zürich]]ben diakónus, 1534 után [[Bázel]]ben lelkész és teológiai tanár volt.