„Kazinczy Ferenc utca (Miskolc)” változatai közötti eltérés

Miskolc utcahálózata a [[középkor]]ban alakult ki. Szerkezetét a helyi, földrajzi adottságok és a városba érkező, illetve a városon áthaladó országutak határozták meg. A [[Diósgyőr]] felé futó országút a kezdetektől a Piac (ma Széchenyi) utcán haladt nyugati irányba, ezzel alapvetően nem volt gond. Problémát jelentett azonban az észak-déli közlekedés: a Mindszent felől az országúton érkezők a [[Papszer utca(Miskolc)|Papszeren]] vagy a Mindszent (ma [[Szemere Bertalan utca|Szemere]]) utcán érték el a Piac utcát, ám a [[Sajószentpéter|Szentpéter]] felé továbbhaladó a forgalomnak itt meg kellett törnie, mert nem volt egyenesen észak felé haladó út. Az érkezők a város főutcáján haladtak nyugati irányban, fokozva annak terhelését, majd vagy a Czikó (ma Kossuth), vagy a Boldogasszony (ma Déryné) utcára kellett ráfordulniuk (mindkettő meglehetősen keskeny útvonal volt), és ezek végén „jobbra” fordulva találták meg az északi irányba, a Szentpéteri kapun átvezető utat. A közlekedési gondok évszázadokon át fennálltak, és Miskolc vezetésének előbb-utóbb megoldást kellett találni erre. A 18. században megérett az elhatározás a Mindszent utca északi meghosszabbítására, amelynek részleteit egy szakértő bizottság dolgozta ki: telkeket sajátítottak ki, hidat építettek, és az új utat 1794-ben adták át rendeltetésének. Neve Vereshíd utca lett, majd 1859-ben kapta meg mai nevét. A Széchenyi és a Szemere/Kazinczy utca kereszteződésében létrejött a város új közlekedési csomópontja, a majdani Villanyrendőr.