„Feszty Árpád” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→Élete: Malerwerke des Neunzehnten Jahrhunderts: Beitrag zur Kunstgeschichte, 2. kötet,1. rész Friedrich von Boetticher 781. o. https://de.wikipedia.org/wiki/Karl_Kubinsky |
→Élete: https://de.wikipedia.org/wiki/Eduard_Peithner_von_Lichtenfels Nem forrás. |
||
35. sor:
Édesapja, Rehrenbeck Szilveszter ([[1819]]–[[1910]]), [[ógyalla]]i földbirtokos, édesanyja Linzmajer Jozefa ([[1822]]–[[1885]]) volt. Feszty Árpád apja a Rehrenbeck vezetéknevét – a Szilveszter németes, becézett alakjáról – Fesztyre változtatta [[1868]]-ban<ref>{{cite journal | last=Bérczessy | first=Lajos | title=A művészet nagy álmodója| journal=Agria | volume= | year=2014 | month=ősz | pages=169 }}</ref><ref>Az engedélyt tartalmazó BM rendelet száma/évszáma: 10227/1868. Forrás: Névváltoztatási kimutatások 1868. év 10. oldal 13. sor</ref> és [[1887]]. [[április 21.|április 21]]-én nemességet, családi címert és a "''martosi''" nemesi előnevet szerezte adományban [[I. Ferenc József magyar király]]tól.<ref>K 19 - Király Személye Körüli Minisztérium Levéltára - Királyi könyvek - 69. kötet - 111–113. oldal </ref> Feszty Árpád tehetségének korán jelét adta. Iskoláit [[Komárom (Szlovákia)|Komáromban]], [[Pozsony]]ban, majd a [[Toldy Ferenc Gimnázium|Budai Főreáltanodában]] végezte, innen azonban távoznia kellett, mivel több társával politikai és irodalmi kört alapított. A 16 éves fiú ekkor vándorszínésznek állt, majd [[1874]]-ben [[München]]be ment, ahol főleg a képtárakat tanulmányozta. Müncheni tartózkodása alatt ismerkedett meg Karl Kubinsky cseh-német festővel, aki maga mellé vette és önállóan foglalkoztatta. A tehetséges fiatal festő a müncheni Kunstverein kiállításán feltűnést keltett egy tájképével és csakhamar elnyerte az állami ösztöndíjat.
Később tanulmányai folytatása céljából [[Párizs]]ba ment, és [[1878]]-ban a nemzetközi világtárlaton sikert aratott ''Delelő'' című képével, mely hamarosan elkelt. Még ez évben [[Velence (Olaszország)|Velencébe]] ment, ahol
Ógyallai műtermében festette egy évvel később ''Pusztai találkozás télen'' című nagy vásznát, mely felkeltette iránta a művészeti körök komoly érdeklődését. [[1880]]-ban ösztöndíjat nyert, és három évig [[Bécs]]ben tartózkodott, ahol
Jellemző ereje különösen zsánerképekben domborodott ki (''Kárvallottak'', ''Bányaszerencsétlenség'').
45. sor:
[[1896]]-ban a [[millenniumi kiállítás]]ra festette a ''[[Feszty-körkép|Magyarok bejövetele]]'' című hatalmas [[panoráma|panorámáját]]. Ekkor festette a ''Bánhidai csata'' és a ''Zsolt vezér eljegyzése'' című képeit is [[Komárom vármegye|Komárom]] és [[Bihar vármegye|Bihar]] vármegyék számára.
Ezt követően hosszabb ideig [[Firenze|Firenzében]] tartózkodott nejével, [[Jókai Róza|Jókai Rózával]] ([[1861]]–[[1936]]), [[Jókai Mór]] fogadott leányával. Itt festette ''Krisztus temetése'' című [[triptichon]]ját, amelyet [[1902]]-ben Budapesten állított ki, majd nemzetközi körútra indította. 1906-ban III. osztályú [[Osztrák Császári Vaskorona-rend|Vaskorona-
Festészeten kívül irodalommal is foglalkozott. Könyve [[1897]]-ben jelent meg Budapesten, ''Az én parasztjaim'' címmel.
| |||