„2006 új világörökségi helyszínei” változatai közötti eltérés

Átalakítás
Címke: tataroz vagy építés alatt sablon kihelyezve
(Átalakítás)
{{Tataroz}}
{{Fő|Világörökség}}
Az [[UNESCO]] Világörökség Bizottsága a 2006. július 9-16. között [[2006Vilnius]]-ban amegtartott következő30. ülésszakán az alábbi helyszíneket nyilvánította a [[világörökség]] részévé:
{| {{széptáblázat}}
 
|-
|rowspan="5"| [[Kép: Sewell (13072555595).jpg|250px]]
| ''' [[Sewell]] bányászváros '''
|-
| '''{{Chile}}'''
|-
| Kulturális (II)
|-
| Védett terület: 17,2 ha, puffer zóna: 33 ha, hivatkozás: [http://whc.unesco.org/en/list/1214 1214]
|-
|width="100px"|{{Chile}}||width="100px"|[[Sewell]] bányászváros || [[kép:Sewell (13072555595).jpg|150px]] ||A [[Santiago de Chile|Santiago de Chilétől]] 100 kilométerre délkeletre található, ma is működő El Teniente rézbánya[[réz]]bánya közelében fekvő Sewell bányászvárosát a Braden [[réz]]vállalatrézvállalat alapította 1905-ben. A bánya, a világ eddigi legnagyobb rézbányája 14 emelet mélyen nyúlik az [[Andok]]ba. A város 2000 méteres magasságban, szélsőséges éghajlati környezetben épültfekvő települést a vállalat elnökéről Barto Sewellről nevezték el. A város a Cerro Negro hegyen fekszik, autók által megközelíthetetlen, meredek területen, és egyetlen közlekedési eszközzel, vasúttal rendelkezik. A településen belül nem épültek utak, a lakók vasútállomásnál kezdődő központi lépcsőháztól induló ösvényeken közlekedtek. AmerikaiA fákkal és más növényekkel díszített négyzetes területek alkották a közösségi tereket, amerikai tervek alapján épített fából készült, gerendavázas lakóházaikat élénk színűre, pirosra, sárgára, kékre és zöldre festették. A településvilágörökségi helyszínhez lakóházak, egy kórház, egy katolikus templom, egy mozi, egy színház és egy iskola tartozik. A településnek fénykorában 15000 lakosa volt, az 1970-es évekre azonban majdnem teljesen elnéptelenedett. || kulturális
|}
{| {{széptáblázat}}
|-
|rowspan="5"| [[Kép: Crowns peh.jpg|250px]]
| ''' [[A cornwalli és a nyugat-devoni bányavidék]] '''
|-
| '''{{Egyesült Királyság}}'''
|-
| Kulturális (II)(III)(IV)
|-
| Védett terület: 19 719 ha, hivatkozás: [http://whc.unesco.org/en/list/1215 1215]
|-
|[[Devon (megye)|Devon]] és [[Cornwall]] területén számos [[ón]]- és [[réz]]bánya működött, az iparág a 18. és 19. században élte virágkorát – amikor is a világ réztermelésének 2/3-a innen származott. A cornwalli és devoni bányákban kifejlesztett fejtési és bányaművelési technikákat aztán világszerte átvették. A réz, ón és [[Arzén (elem)|arzén]] kereskedelméhez elengedhetetlen volt a jól működő infrastruktúra kialakítása és ez volt az a térség, ahonnan a bányászat technológiai vívmányai az egész világon elterjedtek. A bányavidéken hamar megindult az iparosodás, a táj képe a 18. és a korai 19. században gyorsan átalakult. Sikereik a mélykitermelésen alapultak, amelyet a robbantáshoz használt biztonsági kanóc és a gőzgéppel hajtott szivattyúk tettek lehetővé. A réz kitermelésében számos cég vett részt, földbirtokosok és magánvállalkozók is nyitottak bányákat. A világörökségi helyszínhez jelenleg tíz bányavidék tartozik, a gépek, a felszerelések, a kiegészítő épületek (pl. szivattyúházak) mellett az öntődék körüli városkákban megmaradtak a munkások és családjaik számára épített jellegzetes teraszos sorházak is. A 19. század közepén a térségben hanyatlásnak indult a bányászat, ekkor a kivándorló szakemberek elterjesztették az itt használt technikákat [[Dél-Afrika (régió)|Dél-Afrikában]], [[Közép-Amerika|Közép-]], és [[Dél-Amerika|Dél-Amerikában]] és [[Ausztrália (ország)|Ausztráliában]] is.
|-
|}
{|{{széptáblázat}}
|+ align="center" | '''2006 új világörökségi helyszínei'''
!Leírás
!Típus
|-
|width="100px"|{{Chile}}||width="100px"|[[Sewell]] bányászváros || [[kép:Sewell (13072555595).jpg|150px]] ||A [[Santiago de Chile|Santiago de Chilétől]] 100 kilométerre délkeletre található, ma is működő El Teniente rézbánya közelében fekvő Sewell bányászvárosát a Braden [[réz]]vállalat alapította 1905-ben. A bánya, a világ eddigi legnagyobb rézbányája 14 emelet mélyen nyúlik az [[Andok]]ba. A város 2000 méteres magasságban, szélsőséges éghajlati környezetben épült. A város a Cerro Negro hegyen fekszik, autók által megközelíthetetlen, meredek területen, és egyetlen közlekedési eszközzel, vasúttal rendelkezik. A településen belül nem épültek utak, a lakók vasútállomásnál kezdődő központi lépcsőháztól induló ösvényeken közlekedtek. Amerikai tervek alapján épített fából készült, gerendavázas lakóházaikat élénk színűre, pirosra, sárgára, kékre és zöldre festették. A település az 1970-es évekre teljesen elnéptelenedett. || kulturális
|-
|width="100px"|{{Egyesült Királyság}}||width="100px"|[[A cornwalli és a nyugat-devoni bányavidék]] ||[[kép: Crowns peh.jpg|150px]] ||A [[cornwall]]i és nyugat-devoni táj képe radikálisan átalakult a [[18. század|18.]] és [[19. század]]ban a réz- és [[ón]]bányászat következtében. A földalatti bányák, motorházak, öntödék, új városok, kikötők és ipari létesítmények együttesen azt a termékeny innovációt tükrözik, amely a 19. század kezdetén lehetővé tette, hogy a régió a világ réz- és óntermelésének kétharmadát állítsa elő. Az 1800-as évek végén a Cornwall keleti illetve [[Devon (megye)|Devon]] nyugati részén fekvő bányákban felfutott az [[Arzén (elem)|arzéntermelés]], így a [[Föld]] összes szükségletének felét itt állították elő. Az 1860-as évek rézcsődje után a helyi bányászat főleg az ónra koncentrálódott. Végül 1998-ban, az utolsó cornwalli ónbánya, a Poolban található South Crofty bánya bezárásával ért véget az itteni fémbányászat. || kulturális
|-
|width="100px"|{{Etiópia}}||width="100px"|[[Harar Jugol]], a megerősített történelmi város||[[kép:Harar,_porta_di_buda_03.jpg|150px]] ||Harar Jugol az [[iszlám]] központja a többségében [[Kereszténység|keresztény]] Etiópiában. A szent városnak tekintett település az ország keleti részén terül el egy [[Szavanna|szavannás]] – [[sivatag]]os térségben, majdnem kétezer méteres tengerszint feletti magasságban. Szerkezetén [[afrika]]i és muszlim hatások figyelhetők meg és jellemző rá a keskeny sikátorok útvesztője, valamint házak kifelé zárt homlokzata. A várost a muszlimok a negyedik szent városnak tartják [[Mekka]], [[Medina (Szaúd-Arábia)|Medina]] és [[Jeruzsálem]] után. Harar jelenlegi külsejét a [[16. század]]ban nyerte el, területén nyolcvankét [[mecset]] és százkét szentély található. A mecsetek közül három a [[10. század]]ban épült, a várost védő falakat a [[13. század|13.]] és a 16. század között emelték. A városközpont hat kapun keresztül közelíthető meg. || kulturális