„2006 új világörökségi helyszínei” változatai közötti eltérés

Átalakítás
(Átalakítás)
(Átalakítás)
|A Centenáriumi Csarnok Max Berg építész tervei alapján épült 1911-1913 között az akkor [[Németország]]hoz tartozó városban. Az épület megfelelő helyszínt nyújtott kiállításoknak, koncerteknek, színházi és operai előadásoknak, kongresszusoknak és sporteseményeknek is. A [[20. század]]i építészet egyik mérföldköve volt a vasbeton épület a funkcionalitás, az anyag és a forma harmóniája miatt. Akkor egyedülálló módon merész szerkezeti megoldásként nyers betont, váznak pedig acélt használtak. A csarnok a [[Lipcse (Németország)|lipcsei]] [[Lipcsei csata|"népek csatájában"]] [[I. Napóleon francia császár|Napóleon]] felett aratott német győzelem századik évfordulójára készült el. Betonkupolája 67 méter átmérűjű és 42 méter magas. A csarnok hétezer fő befogadására alkalmas, ezzel a világ legnagyobb vasbeton épületének számít.
|}
{| {{széptáblázat}}
|-
|rowspan="5"| [[Kép:Chongoni rock art.jpg|250px]]
| '''[[Chongoni sziklarajzai]] '''
|-
| '''{{Malawi}}'''
|-
| Kulturális (III)(VI)
|-
| Védett terület: 12 640 ha, hivatkozás: [http://whc.unesco.org/en/list/476 476]
|-
|width="100px"|{{Malawi}}||width="100px"|[[Chongoni sziklarajzai]]||[[kép: Chongoni rock art.jpg|150px]] ||Az ország központ fennsíkján[[fennsík]]ján meredek lejtők, kisebb [[gránitGránit]]hegyek és völgyek között 127 helyen láthatók sziklarajzok, amelyek esetenként ingatag gránittömbökön találhatók. Ezen a 126 négyzetkilométeren elterülő lelőhely-együttesen található [[Közép-Afrika]] legnagyobb sziklarajz koncentrációja. A rajzok több ezerszáz éven keresztül következetesen fenntartott kulturális hagyományokról vallanak. AÉvezredeken keresztül vésték a sziklába, a legkorábbiak a [[Újkőkorszak|késő kőkorszakra]] a legkésőbbiek a [[20. századraszázad]]ra datálhatók. A korábbi rajzok piros színűek ezek a kőkorszak idején letelepült [[batwák]] idejéből származnak. Ez egy vadászó-gyűjtögető [[Pigmeusok|pigmeus]] nép volt, amelyik a kőkorszak végén telepedett le a környéken. A későbbi, fehér rajzok a [[vaskor]]tól készültek, és aegy helyi földművelő néppel a [[csevák]]kal hozható alkotásaikapcsolatba. A korai rajzok állatokat, embereket és geometriai formákat jelenítettek meg, míg a csevákhoz kötődő ábrázolások egy része szimbólum, ami erősen kötődik a női nemhez. A fehér rajzokat gyakran közvetlenül a korábbi piros rajzok fölé készítették el. ||és kulturálisma is jelentősek a csevák számára.
|}
{| {{széptáblázat}}
|-
|rowspan="5"| [[Kép:Aapravasi Ghat latrines.jpg |250px]]
| ''' [[Aapravasi Ghat]] '''
|-
| '''{{Mauritius}}'''
|-
| Kulturális (VI)
|-
| Védett terület: 0,16 ha, puffer zóna: 28,9 ha, hivatkozás: [http://whc.unesco.org/en/list/1227 1227]
|-
| 1834-ben a [[Egyesült Királyság|brit]] kormány Mauritius szigetét választotta az úgynevezett „nagy kísérlet” helyszínének, ahol a [[rabszolgaság]] szabad munkaerővel való felváltása érdekében 1920-ig mintegy félmillió munkást szerződtettek. Túlnyomó többségük [[cukornád]]ültetvényeken dolgozott. A rabszolgaság eltörlésével az ültetvénytulajdonosoknak új, olcsó munkaerőforrásra volt szüksége, ennek következményeként a szerződtetett munkások százezrei a történelem egyik legnagyobb népvándorlását idézték elő. Az egész világon elterjedő új gazdasági rendszer egyik csomópontja Mauritius szigete volt, egyfelől [[India|Indiához]] való közelsége miatt (jelenlegi 1,2 milliós lakosságának 70%-a indiai eredetű), másfelől azért mert szigeten lévő ültetvények is gyors fejlődésnek indultak. A munkások több évre elköteleződtek, ennek ellentételezéseként fizetést, szállást és ellátást kaptak. Egy részüket [[Réunion|Réunion szigetén]], [[Ausztrália (ország)|Ausztráliában]], [[Afrika|Dél-]] és [[Kelet-Afrika|Kelet-Afrikában]] vagy a [[Karib-térség|Karib-szigeteken]] fekvő ültetvényekre szállították. Aapravasi Ghat (Bevándorlási állomás) [[19. század]]ból származó épületegyüttese a sziget fővárosában Port Luis-ban található. Az épületek ma már romos állapotban vannak, eredeti állapotuknak csak körülbelül a 15%-a maradt fenn.
|}
{|{{széptáblázat}}
|+ align="center" | '''2006 új világörökségi helyszínei'''
!Leírás
!Típus
|-
 
|width="100px"|{{Malawi}}||width="100px"|[[Chongoni sziklarajzai]]||[[kép: Chongoni rock art.jpg|150px]] ||Az ország központ fennsíkján meredek lejtők, [[gránit]]hegyek és völgyek között 127 helyen láthatók sziklarajzok. Ezen a 126 négyzetkilométeren elterülő lelőhely-együttesen található [[Közép-Afrika]] legnagyobb sziklarajz koncentrációja. A rajzok több ezer éven keresztül következetesen fenntartott kulturális hagyományokról vallanak. A legkorábbiak a [[Újkőkorszak|késő kőkorszakra]] a legkésőbbiek a 20. századra datálhatók. A korábbi rajzok piros színűek ezek a kőkorszak idején letelepült [[batwák]] idejéből származnak. A későbbi, fehér rajzok a [[vaskor]]tól készültek, és a helyi a [[csevák]] alkotásai. A korai rajzok állatokat, embereket és geometriai formákat jelenítettek meg, míg a csevákhoz kötődő ábrázolások egy része szimbólum, ami erősen kötődik a női nemhez. A fehér rajzokat gyakran közvetlenül a korábbi piros rajzok fölé készítették el. || kulturális
|-
|width="100px"|{{Mauritius}}||width="100px"|[[Aapravasi Ghat]]||[[kép: Aapravasi Ghat latrines.jpg|150px]] ||Az Aapravasi Ghat, más néven a Bevándorlási állomás volt a központja 1834-1920 közötti [[Egyesült Királyság|brit]] kísérletnek, amelyben a [[rabszolgaság]]ot szabad munkaerővel váltották fel. A [[cukornád]] ültetvényeken dolgozó indiaiak számára [[Mauritius]] jelentette az első lépést, ahol leszerződtették őket (közel félmillió munkást), majd [[Ausztrália (kontinens)|Ausztráliába]], Dél- és Kelet-Afrikába és a [[Karib-térség|Karib-szigeteken]] lévő ültetvényekre szállították őket. Mauritius egyfelől az [[India|Indiához]] való közelsége miatt kapott kiemelt fontosságot, másfelől itt is rohamléptekben indult meg a cukornádültetvények kialakítása. Az Aapravasi Ghat révén a sziget lakosságának nagy hányada ma is indiai. A hivatal a sziget fővárosában, Port Luis-ban található. Az épület nagy része mára romos állapotban van, az eredeti komplexum közel 15%-a maradt fenn. || kulturális
|-
|width="100px"|{{Mexikó}}||width="100px"|[[Agave tájegység és Tequila ipari műemlékei]]||[[kép:Agave Tequila Jalisco 2.jpg |150px]] ||A helyszín a [[Tequila (vulkán)|Tequila vulkán]] és a [[Rio Grande]] völgyének 35 019 [[hektár]]nyi területét foglalja magába, melyet kék [[agávé]] mezők borítanak. Az agávét kétezer éve erjesztett italok előállításához használják, a 16. századtól ez lett a [[Tequila (ital)|Tequila]] nevű desztillált likőr. A mexikói kultúra részeként Tequila, El Arenal, Magdalena, Amatitan és Teuchitlán városai nagy tequila termelési létesítményekkel és tabernákkal (a koloniális időben illegális tequila-készítési és tárolási eszközökkel) rendelkeznek. A desztilláló-berendezések mutatják, hogy milyen jelentőséget szerzett az iparág. A térségben számos lepárlóval rendelkező [[Neoklasszicizmus|neoklasszikus]] és [[barokk]] hacienda található. A 200-900 közti Teuchtitlán kultúra volt az első, mely mezőgazdaságilag átalakította a tájat halmok, templomok és házak révén. || kulturális