„2006 új világörökségi helyszínei” változatai közötti eltérés

Átalakítás
(Átalakítás)
(Átalakítás)
|-
|A helyszín a [[Tequila (vulkán)|Tequila vulkán]] és a [[Rio Grande]] völgyének 35 019 [[hektár]]nyi területét foglalja magába, melyet kék [[agávé]] mezők borítanak. Az agávét kétezer éve erjesztett italok előállításához használják, a 16. századtól ez lett a [[Tequila (ital)|Tequila]] nevű desztillált likőr. A mexikói kultúra részeként Tequila, El Arenal, Magdalena, Amatitan és Teuchitlán városai nagy tequila termelési létesítményekkel és tabernákkal (a koloniális időben illegális tequila-készítési és tárolási eszközökkel) rendelkeznek. A desztilláló-berendezések mutatják, hogy milyen jelentőséget szerzett az iparág. A térségben számos lepárlóval rendelkező [[Neoklasszicizmus|neoklasszikus]] és [[barokk]] hacienda található. A 200-900 közti Teuchtitlán kultúra volt az első, mely mezőgazdaságilag átalakította a tájat halmok, templomok és házak révén.
|-}
{| {{széptáblázat}}
|-
|rowspan="5"| [[Kép:Regensburg 08 2006 2.jpg|250px]]
| ''' [[Regensburg óvárosa a Stadtamhoffal|Regensburg óvárosa]]'''
|-
| '''{{Németország}}'''
|-
| Kulturális (II)(III)(IV)
|-
| Védett terület: 182,8 ha, puffer zóna: 775,6 ha, hivatkozás: [http://whc.unesco.org/en/list/1155 1155]
|-
|width="100px"|{{Németország}}||width="100px"|[[Regensburg óvárosa a Stadtamhoffal]]||[[kép: Dom Regensburg.JPG|150px]] ||Regensburg a [[Német-római Birodalom|Német-római Császárság]] egyik politikai centruma és virágzó [[európa]]i kereskedelmi központ volt. Az óváros ékes példája az egyben és egységesen fennmaradt [[középkor]]i nagyvárosnak. Építészeti különlegességeRegensburg a legépebben fennmaradt középkori nagyváros, 984 műemléket foglal magába. Legfontosabb építészeti emlékei a patríciuscsaládok házai és tornyai, a [[Szent Péter-katedrális (Regensburg)|Dóm]], a Szent Emmerám-apátság és a régi Kő-híd (Steinbrücke) a [[12. század]]ból. A Stadtamhof negyed a város utolsó középkori bővítésének határát jelöli 1320-ból. Regensburg a legépebben fennmaradt középkori nagyváros, 984 műemléket foglal magába. A patríciuscsaládok tornyos házai a kereskedők gazdagságát hirdette. A regensburgi dóm a francia [[Gótika|gótikus]] katedrálisok típusának egyetlen példája a Rajnától keletre. A Dunán átívelő Kő-híd - mely a 12. századi hídépítészet kimagasló példája - az óvárost a Stadtamhoffal köti össze. ||A kulturálisStadtamhof negyed a város utolsó középkori bővítésének határát jelöli 1320-ból.
|}
{| {{széptáblázat}}
|-
|rowspan="5"| [[Kép:Palazzo nicolosio lomellini, cortile 01.JPG |250px]]
| ''' [[Genova]] [[Le Strade Nuove]] és a [[Palazzi dei Rolli]] '''
|-
| '''{{Olaszország}}'''
|-
| Kulturális (II)(IV)
|-
| Védett terület: 15,77 ha, puffer zóna: 113 ha, hivatkozás: [http://whc.unesco.org/en/list/1211 1211]
|-
|width="100px"|{{Olaszország}}||width="100px"|A [[genova]]i [[Le Strade Nuove]] és a [[Palazzi dei Rolli]] épületegyüttes||[[kép: Palazzo nicolosio lomellini, cortile 01.JPG|150px]] ||Az "új utcák" (Le Strade Nuove) a város nagyhatalmi időszakában épült arisztokrata városbővítések eredményei. Az első utca a 16. század végén épült Via Garibaldi, majd ezt követte a [[17. század]] elején épült Via Balbi, végül a [[18. század]] végén épült Via Cairoli. A Palazzi dei Rollit az olasz kormány állította össze. Azoknak a [[reneszánsz]] és barokk palotáknak a listáját jelenti, melyeket szintén ekkor, a 16-17. század során építettek, s melyekben a hivatalos állami látogatásokkor érkező külföldi vendégeket szállásolták el. A gazdag belső díszítéssel ellátott paloták a város gazdagságát hirdették a diplomaták előtt. A listán szereplő 163 palotából 42-t vettek fel a világörökség listájára, mint a kora újkori és újkori "modern" városépítészet kimagasló példái. || kulturális
|}
{|{{széptáblázat}}
!Típus
|-
 
|width="100px"|{{Németország}}||width="100px"|[[Regensburg óvárosa a Stadtamhoffal]]||[[kép: Dom Regensburg.JPG|150px]] ||Regensburg a [[Német-római Birodalom|Német-római Császárság]] egyik politikai centruma és virágzó [[európa]]i kereskedelmi központ volt. Az óváros ékes példája az egyben és egységesen fennmaradt [[középkor]]i nagyvárosnak. Építészeti különlegessége a patríciuscsaládok házai és tornyai, a [[Szent Péter-katedrális (Regensburg)|Dóm]], a régi Kő-híd (Steinbrücke) a [[12. század]]ból. A Stadtamhof negyed a város utolsó középkori bővítésének határát jelöli 1320-ból. Regensburg a legépebben fennmaradt középkori nagyváros, 984 műemléket foglal magába. A patríciuscsaládok tornyos házai a kereskedők gazdagságát hirdette. A regensburgi dóm a francia [[Gótika|gótikus]] katedrálisok típusának egyetlen példája a Rajnától keletre. A Dunán átívelő Kő-híd - mely a 12. századi hídépítészet kimagasló példája - az óvárost a Stadtamhoffal köti össze. || kulturális
|-
|width="100px"|{{Olaszország}}||width="100px"|A [[genova]]i [[Le Strade Nuove]] és a [[Palazzi dei Rolli]] épületegyüttes||[[kép: Palazzo nicolosio lomellini, cortile 01.JPG|150px]] ||Az "új utcák" (Le Strade Nuove) a város nagyhatalmi időszakában épült arisztokrata városbővítések eredményei. Az első utca a 16. század végén épült Via Garibaldi, majd ezt követte a [[17. század]] elején épült Via Balbi, végül a [[18. század]] végén épült Via Cairoli. A Palazzi dei Rollit az olasz kormány állította össze. Azoknak a [[reneszánsz]] és barokk palotáknak a listáját jelenti, melyeket szintén ekkor, a 16-17. század során építettek, s melyekben a hivatalos állami látogatásokkor érkező külföldi vendégeket szállásolták el. A gazdag belső díszítéssel ellátott paloták a város gazdagságát hirdették a diplomaták előtt. A listán szereplő 163 palotából 42-t vettek fel a világörökség listájára, mint a kora újkori és újkori "modern" városépítészet kimagasló példái. || kulturális
|-
|width="100px"|{{Omán}}||width="100px"|A [[faladzs öntözőrendszer]]||[[kép: Bilad Sayt (21).JPG|150px]] ||A területen az öntözéshez kapcsolható legkorábbi régészeti leletek [[I. e. 3. évezred|i. e. 2500]] körülre datálhatók. A világörökségi helyszín öt csatornából, valamint a csatornarendszer védelmére emelt őrtornyokból áll. Az öntözőrendszer által továbbított vizet észszerűen, az egyenlő elosztás elve alapján osztották szét. A csatornák egyes szakaszai a föld alatt haladnak, ezeket ma is használják. A rendszert az [[Hadzsar-hegység|Ománi-hegység]] lábánál fekvő kőzetekben viszonylag kis mélységben található talajvíz táplálta, amelyet alagutakon keresztül vezettek a felszínre majd eljuttatták a [[mezőgazdaság]], valamint a háztartások számára. Az öntözőrendszernek egyetlen elosztója van, ahol a vízellátásért felelős személyek az adott helyzetnek megfelelően nyitották illetve zárták a csatornákat. || kulturális
|-