„Salamonváry család” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
4. sor:
Ez a család a [[Salamon nemzetség]] [[Zala vármegye]]i ága. A mai [[Salomvár]] [[község]]ben éltek, sőt, leszármazottai élhetnek ma is. Előnevüket Salomvár (akkoriban Salamonvár) egyik külterületéről, Harkályról vették, midőn [[II. András magyar király|II. András]] a Salamon nemzetségbeli Miksa ispán fiának, Salamonnak adományozta e földet. Ez a Salamon minden bizonnyal e család alapítója. A család egyes tagjai nem Salamonváry néven, hanem Harkályi néven szerepelnek régi okiratokban. Ennek a Salamonnak a fia, Demeter (fl. 1254-1278), akinek három fiúgyermekének a nevét ismerjük: "''Vörös''" Salamon, Demeter (fl. [[1278]]-[[1321]]), és János (fl. [[1278]]-[[1363]]).
===Idősebb János ága===
Idősebb Salamonvári Jánosnak (fl. [[1278]]-[[1363]]) hét fiúgyermeke született: az egyik fiúgyermeke, Mihály a Girolti / Girothi /Girolthy vezetéknevet használta. Girolthy Mihály (fl. [[1409]]-[[1410]]) három leánygyermeket nemzett: Beseneui Miklósné Girolthy Dorottya, szenterzsébeti Terjék Ferencné Girolthy Katalin és Girolthy Skolasztika. Girolthy Katalin férje a szintén zalai nemesi [[Terjék család|szenterzsébeti Terjék család]]nak a sarja szenterzsébeti Terjék Ferenc földbirtokos volt.<ref>Bicsák Istvánné Szegedi Irén: Salomvár története (Zalaegerszeg, 2001) - I. Legrégibb írott emlékeink</ref><ref>Farkas Ákos András (boldogfai) - ELTE MA Diplomamunka. 2014. A Zala vármegyei késő középkori köznemesi családok története. A Csébi Pogány család története. 29-30. o.</ref> [[1424]]. július 28-án kelt [[Zsigmond magyar király]] adománylevele, amelyen megerősítette Terjék Ferenc özvegye, Girolthy Katalin és gyermekei számára a birtokrészt Salomváron, miután megállapodtak az ákosházi Sárkány családdal és más atyafiaival is.<ref name="lőveipál">{{Cite web|url=https://library.hungaricana.hu/en/view/SZAK_KOHI_Mm_04_Horler/?query=terj%C3%A9k%20ferenc&pg=66&layout=s|title=Lővei Pál szerk.: Horler Miklós Hetvenedik születésnapjára Tanulmányok (Művészettörténet – műemlékvédelem 4. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)Valter Ilona: A Salamonvári család és a salomvári római katolikus templom}}</ref> [[1424]]-ben a Terjék család jelent meg a Salamonvári birtokokban, és azokat később is birtokolta. Zsigmond király 1436-os privilégiális oklevele, melyben a zalavári konvent 1424-es iktató levele van átírva, Ákosházi Sárkány Lászlót, testvérét és fiát két tizenketted részben, Kuthasi Terjék Ferenc 112 nejét, gyermekeit és unokáit öt tizenketted részben, végül Salamonvári András leányait és ezek gyermekeit öt tizenketted részben Salamonvára, Ákosfalva stb. nevű birtokokban megerősítette. Az adományozás okaként hűséges szolgálatuk említtetik.
Idősebb Salamonvári Jánosnak (fl. [[1278]]-[[1363]]) egy másik fia, Salamonvári István (fl. [[1352]]-[[1421]]) volt, aki tovább vitte a családot; öt fiúgyermekének a neve maradt fenn az oklevelekben. Salamonvári István fia, Miklós (fl. [[1352]]-1402) három fiúgyermeket nemzett: Salamonvári Andrást, Salomvári Istvánt és legifjabb Salamonvári Jánost. Ez az ága a családnak fiú ágon kihalt a három fiúgyermekben, a vezetéknév pedig kihalt Miklós fia, Andrásnak a leányaiban: Szentbenedeki Jánosné Salomvári Magdolna (fl. [[1428]]), Ivánczy Györgyné Salamonvári Katalin (fl. [[1428]]-[[1438]]), és Bánhidi Jánosné Salamonvári Ilona (fl. [[1428]])<ref>Bicsák Istvánné Szegedi Irén: Salomvár története (Zalaegerszeg, 2001) - I. Legrégibb írott emlékeink</ref>
18. sor:
A Salamovári család végül kihalt fiúágon a [[15. század]] első felében, és földbirtokai Salamonvári János mester és Szentgróti Klára leányági leszármazottjai örökölték. Az egyik részesült család a [[csébi Pogány család]] volt; [[1450]]-ben Herbortyai Osl János felesége és a gimesi Forgácsok rendelkeztek Salamonváron tekintélyes birtokokkal, [[1461]]-ben az előbbiek Salamon-várt a csébi Pogány családnak zálogosították el. A korábban említett alsólendvai Bánffy Zsigmondné Salomvári Beátkának az egyik lánya, alsólendvai Bánffy Katalin (fl. [[1403]]-[[1453]]), aki hitvese lett, herbortyai Osl fia, Jánosnak (fl. [[1401]]-[[1453]]). Ennek a Jánosnak és Bánffy Katalinnak lánya, Herbortyai Osl Borbála, aki az utolsó tagja volt I. Herbord ágának, és aki egyben a [[csébi Pogány család]] sarjából való csébi Pogány Imrének (fl. [[1455]]-[[1474]]) a felesége volt. A [[16. század]] második felében polyanai Brodarics Mátyásné csébi Pogány Sára még mindig egy jelentős salomvári földbirtokkal rendelkezett.<ref>Boldogfai Farkas Ákos András. Brodarics Mátyásné csébi Pogány Sára, a 16. századi birtokszerző asszony. A csébi Pogány család. (In: Szerk: Gudenus János József. Nobilitas 2018. XIV. Évfolyam. Budapest. 287. o.)</ref>
==Jegyzetek==
{{források}}
[[Kategória:Salamon nemzetség]]
| |||