„Dorogi hőerőmű” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
kékít
39. sor:
Távhőszolgáltatói tevékenységet 1950-től végez, akkor még főleg üzemeket, majd később közintézményeket látott el. Dorogon ekkor kezdték meg a városi gőz- és forróvíz vezetékhálózat kiépítését. Később a [[Panelház|panelosítás]] miatt a '60-as, '70-es és '80-as években a hálózat hossza a többszörösére nőtt, és a környék településein is kiépült ([[Esztergom]], [[Tokodaltáró]]). Ma 3800 dorogi és esztergomi [[lakás]] (~9000 ember) és a legtöbb dorogi középület távhő- és melegvíz-ellátása mellett a nagyipari fogyasztók (pl. [[Richter Gedeon Nyrt.]] dorogi gyáregysége) hőellátását is biztosítja.<ref>{{cite web|url=http://www.prometheus.hu/pdf/dalkia_eves_jelentes_a4_allo_06_03_hu.pdf|title=A Dalkia Energia Zrt. éves jelentése, 2009|accessdate=2010-07-13|format=|work=|archiveurl=https://web.archive.org/web/20101122110026/http://www.prometheus.hu/pdf/dalkia_eves_jelentes_a4_allo_06_03_hu.pdf#|archivedate=2010-11-22}}</ref> A legjelentősebb bővülés az 1980-as évek végén történt, 1989-ben épült ki a véglegesen 1990-ben átadott dorogi [[Schmidt Sándor-lakótelep]] 750 lakását ellátó Lenin úti (ma Köztársaság út) földalatti távhővezeték.<ref>[[Tittmann János]]: Dorog 20 éve város, p. 31-32, Dorog Város Kulturális Közalapítványa, 2004, {{ISBN|963-214-771-5}}</ref>
 
Az erőmű által termelt [[salak]]ot 1920-ig [[lóvasút]]tal szállították a mai művelődési ház előtti [[tó]] feltöltésére. 1953-tól csillékkel, majd kötélpályán szállították az ódorogi völgyben található meddőhányóhoz. Pernyéjét a '70-es, '80-as években egy tóban tárolták a várostól északkeletre. Ipari vizét 1912-ig a művelődési ház előtti tóból biztosították, majd a [[Duna|Dunából]] és az erőmű mellett fúrt kutakból. Hulladékvizét a [[Kenyérmezői-patak]]on keresztül a Dunába engedik, illetve a környékbeli családi házak kertjeinek, és az [[Erőmű -lakótelep]] környéki parkosított terület locsolására használják.
 
1979-ben a dorogi erőművet a ''Tatabányai Hőerőmű Vállalat''hoz csatolták, így elvesztette önállóságát. Ennek ellenére a '80-as évek elején igen jelentős fejlesztéseket hajtottak végre, ez erőmű nagy részét újjáépítették. Modern turbinacsarnokot építettek, lebontották a régi téglakéményeket és 120 méter magas dupla acélkéményt építettek helyette. Ennek köszönhetően a szennyeződések nagy része nem csapódik le a völgyben, hanem a magaslati levegő miatt eloszlik. Az erőmű fejlesztésével párhuzamosan bővítették az erőművi dolgozók otthonául szolgáló [[Erőmű lakótelep]]et-lakótelepet, két új tömböt építettek 7-7 háromszobás, 75 négyzetméteres erkélyes lakással ami abban az időben minőségi javulást jelentett. Ezekhez hasonló tágas lakótelepi lakások csak az 1991-re elkészült Széchenyi-lakótelepen találhatók a városban. A környéket díszcserjékkel parkosították és egy kisebb aszfaltozott sportpályát is építettek.
 
Manapság az erőművet főleg [[földgáz]]zal, kisebb részben a [[martfű]]i növényolajgyár [[Biomassza|biomasszájával]], [[Oroszország|orosz]] import [[kőszén]]nel és a szomszédos [[Richter Gedeon Vegyészeti Gyár]] [[biogáz]]ával üzemeltetik. A létesítmény rendelkezik pakuratárolókkal is, bár ezeket főként végszükség esetén használják. A fűtési szezonon kívül szinte kizárólag földgázzal üzemeltetik, és nem használják a fő kéményeket. Hideg teleken azonban olyan mennyiségű fűtőanyagot égetnek el ami indokolttá teszi a 120 m magas kémények használatát mind szén, mind földgáz esetén.