„Választási küszöb” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
26. sor:
===Más országokban===
====[[Izrael]]====
Izrael a túlságosan alacsonyan tartott választási küszöb talán legismertebb példája. Az izraeli társadalom kezdetétől fogva rendkívül szegmentált. A vallási, etnikai és politikai tekintetben megosztott ország szavazói a legkülönfélébb pártokat támogatják, amelyeknek [[választási program]]jai csak nehezen összeegyeztethetők egymással. Az ország 1947-es megalapítása után választási küszöböt 1%-on állapították meg. Az 1950-es évektől az 1980-as évekig tartott választásokon rendszeresen 12-15 párt jutott be a parlamentbe. A sokszor radikális kis pártok igényei miatt az 1980-as évekre nehézzé vált a nagy pártok számára a kormánytöbbség megalkotása, majd egyben tartása. Elkezdődött az izraeli belpolitika egyik leghosszabb ideig zajló küzdelme, a minimális társadalmi bázissal rendelkező kispártok kiszorítása a parlamentből.
1988-ban a küszöböt 1%-ról 1,5%-ra emelték. A lépés kis hatással volt csak a választási eredményekre. 1988-ban még 15, 1992-ben 10, 1996-ban 11 párt jutott a parlamentbe.
Jól illusztrálja az izraeli parlament tagoltságát, hogy az [[1996]] és [[1999]] között működő első Netanjahu-kormányt hat parlamenti párt támogatta, de a kormányzat mögött a képviselők így is csak a parlament 55%-át tették ki. Az ugyanezen időszakban a kormányt támogató Nemzeti Vallásos Párt hét minisztert adott a kormánynak, miközben csak öt parlamenti képviselője volt.
2003-ban újabb kísérletet következett a küszöb felemelésére, ekkor 2%-ra emelték azt fel, ám az eredmény elmaradt, a parlamentbe továbbra is 11-et meghaladó számú párt képviselői ültek, a stabil kormánytöbbség fenntartása pedig visszatérő probléma maradt.
====[[Németország]]====
A német nyelven '''fünf-prozent-Hürde''' (öt százalékos gát) névvel illetett intézkedés a német választási rendszer egyik legtöbbet emlegetett intézménye. A [[Köztársaság idején]] a választásokat küszöb nélküli rendszerben bonyolították, amely igen nagy számú törpepártot juttatott be a Reichstagba. Jellemző, hogy 1924-es májusi választáson 13 párt jutott képviselethez. Az éles politikai szembenállás mellett az elaprózódott pártstruktúra lehetetlenné tette a stabil kormánytöbbség kialakítását, ezért még abban az évben újra választást kellett tartani. Az 1924 decemberi megismételt választáson a Reichstagban képviselt pártok száma 14-re nőtt, ami ismét lehetetlenné tette egy stabil kormánytöbbség felállítását. A pártok [[Hans Luther]] szakértői kormányának felállításával próbálták meg áthidalni a nagy számú koalícióképtelen párt által jelentett problémákat. A nagy számú frakció által felszabdalt, veszekedésbe hajló végtelen vitákkal terhelt német parlament rendkívül népszerűtlenné vált a polgárok körében, akik egyre inkább a parlamentarizmussal szemben álló erők, a [[Nemzetiszocializmus|nemzetiszocialisták]] és a [[kommunizmus|kommunisták]] irányában kezdtek tájékozódni. A német politikai gondolkodás a Weimari Köztársaság népszerűtlenségét a parlament működésképtelenségének is tulajdonította.
| |||