„Nagyboldogasszony-templom (Oštarije)” változatai közötti eltérés

jegyzetek
(jegyzetek)
(jegyzetek)
A [[17. század]] végén az oszmán támadások megszűntek, és megkezdődött a templom helyreállítása. Ennek érdekében az első lépést Vojnović ogulini kapitány tette meg, aki [[1671]] és [[1687]] között beboltoztatta a szentélyt, a templom többi része azonban fedél nélkül maradt. Így látta a templomot Filip Riceputi jezsuita atya és Pacifik Bizza rabi püspök [[1720]]-ban, akik útleírásukban a volt nagy templomból csak egy kis szentélyt találtak. Pavao Jurašić oštarijei plébános a plébánia beszámolójában [[1753]] és [[1754]] között írta le a Boldogságos Szűz Mária templom helyreállításának menetét. A helyreállítás után a templomnak egy főoltára volt a Boldogságos Szűznek szentelve, míg oldalt három másik oltár állt. A főoltár központjában a Szűz Mária mennybevitelét ábrázoló, aranyozott fából készült csodatevő szobor állt. A szobor átlagos embermagasságban ábrázolta a Szűzanyát, akinek palástját nyolc angyal fogta. Alatta hívők szobrai voltak. Az egykori templom fennmaradó részében három, márványoszlopokkal elválasztott és beborított hajó volt magas boltozattal. <ref>{{cite book|author=Sladović, Manoilo|title=Povesti biskupiah Senjske i Modruške ili Krbavske|publisher=Austrianski Lloyd|place=Trst|year=1856|pages=40-42, 48, 62, 74, 255|language=horvát}}</ref> A Szent Miklós oltárt [[1688]]-ban Nikola Turković és Toma Stošić Ogulin parancsnokok, a Szent Antal oltárt [[1694]]-ben Nikola és Stjepan Vojnović állították. A Nepomuki Szent János oltár [[1750]]-ből, a Szent Sebestyén oltár [[1759]]-ből származik.<ref>{{cite book|author=Kukuljević, Ivan|title=Nadpisi sredovječni i novovjeki na crkvah, javnih i privatnih sgradah u Hrvatskoj i Slavoniji|pages=165-166|publisher=JAZU|year=1891|place=Zagreb|language=horvát}}</ref> A templomot [[1727]] augusztusában szentelte fel Nikola Pohmajević püspök.
 
A [[19. század]] elején a francia katonai adminisztráció lebontatta a harangtornyot, mely a régi templom nyugati homlokzata előtt állt. Ennek anyagából épült fel a mai harangtorony, valamint a diadalív előtti új homlokzat. A templom régi részének falait a 19. században az akkori katonai adminisztráció részben lebonttatta.<ref>{{cite book|author=Lopašić, Radoslav|title=Hrvatski urbari|pages=62-63|publisher=JAZU|place=Zagreb|year=1894|language=horvát}}</ref> [[1879]]-ben megkezdődtek a templom helyreállításának munkálatai. Néhány javítást végeztek és új kőpadlót fektettek le. Stjepan Podhorsky (1875–1945) építész, aki 1901 és 1902 között felügyelte az újjáépítést széleskörű áttekintést adott az előző templomról és a munkálatokról. Podhorsky szerint a templom számos kár ellenére megőrizte fő művészi jellemzőit. Az épületet háromhajós csarnoktemplomként tervezték, amelynek hosszúkás szentélye és oldalirányban elhelyezkedő sekrestyéje volt. A keresztbordás csillagboltozatok féloszlopokra és konzolokra támaszkodtak. A templom padlója fokozatosan emelkedett a diadalív felé, így amfiteátrum jellegű volt a szentélyről a rálátás. Ahogy Podhorsky írja úgy döntöttek, hogy a régi templomot állítják helyre, azzal a törekvéssel, hogy az eredeti szellemében és harmóniájában teszik, ami bizony sok erőfeszítésbe került, mert ezt az eredeti konstrukció maradványainak felhasználásával kívánták elérni.<ref name="Pohr">{{cite book|author=Pohronsky, Stjepan|title=Rekonstrukcija župne crkve u Oštarijama kraj Ogulina|publisher=Viesti društva inžinira i arhitekta u Hrvatskoj i Slavoniji|pages=120-121|place=Zagreb|year=1901|language=horvát}}</ref>
 
== A templom leírása ==
felgyorsították az építkezést és csökkentették a munka mennyiségét.
 
A templom fő helye a Csodatevő Boldogságos Szűz Mária szentélye háromoldalú, hosszúkás szentély, mely a boltozatot tartó hét támpillérre támaszkodik. A szentély 24,80 m hosszú és 10,55 m széles. Podhorsky építész a felmérés során olyan szabálytalanságokat észlelt itt, amelyek megnehezítették számára a szentély helyreállítását. Ezek a szándékos szabálytalanságok sok gótikus szakrális épületben fordulnak elő. A régi templom szentélye kőbordákkal ellátott csillagboltozattal volt boltozva, melyek a Frangepánok címerével ellátott konzoloktrakonzolokra támaszkodtak.<ref>{{cite book|authorname=Pohronsky,"Pohr" Stjepan|title=Rekonstrukcija župne crkve u Oštarijama kraj Ogulina|publisher=Viesti društva inžinira i arhitekta u Hrvatskoj i Slavoniji|page=120|place=Zagreb|year=1901|language=horvát}}</ref> A szentély helyreállítása során a meglévő kő konzolokra és a régi boltozat megmaradt bordáira új kőbordákat és boltozatot építettek. A címerpajzsokkal díszített konzolok egyszerűen vannak megformálva. A késő gótikus pajzsok különböznek egymástól. Összesen tíz címerpajzs van, amelyek közül nyolc különböző alakú. Minden címerpajzs sima felülettel rendelkezik. A rekonstrukció során a bordák építését külön ék alakú téglákkal végezték. A záróköveket stilizált rozettás gipszöntvények borítják, amelyek eltérnek az eredeti formáktól.<ref>{{cite book|author=Horvat, Zorislav|title=Oštanje - Crkva blažene Djevice Manje od čudesa|publisher=Godišnjak zaštite spomenika kulture Hrvatske 18/1992 -1993.|pages=119-124|language=horvát}}</ref>
 
A diadalív eredetileg a hajó és a hajdani templom szentélyének találkozásánál volt. Az ív magassága 12,30 m, míg szélessége 8 m volt. Az ív fekete mészkőből készült. Ma mögötte egy Podhorsky által tervezett fa kórus áll. A szentély déli oldalán található kápolna a múltban sekrestyeként szolgált, ami Pieroni és Stier rajzain is megtalálható. A sekrestye kápolnává történő átalakítását valószínűleg a 19. század elején hajtották végre a francia hatóságok. A falak szerkezetére való tekintettel a kápolna valószínűleg a hajóval egy időben, vagyis a szentély építése előtt épült. <ref>{{cite book|author=Horvat, Zorislav|title=Srednjovjekovne katednalne crkve Krbavsko-rnodruške biskupije|publisher=Hrvatski institut za povijest|place=Gospić|year=2003|page=142|language=horvát}}</ref>