„1983 új világörökségi helyszínei” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Átalakítás, szöveg hozzáadása
Átalakítás
27. sor:
|-
|San Juan [[Puerto Rico]] fővárosa, mintegy 420 ezer lakosával egyben a legnagyobb település a szigeten, amelynek északi partján helyezkedik el. Az 1521-ben alapított település volt a második [[Spanyolország|spanyol]] város a [[Amerika (szuperkontinens)|kontinensen]]. Stratégiailag fontos helyen fekszik a [[Karib-tenger]] térségében, ezért a [[16. század|16.]] és a [[19. század]] között erődítményeket emeltek a település és az öböl védelmére. Az erődrendszer több részből áll, legkorábbi az 1540-ben befejezett La Fortaleza, egy bástyákkal megerősített épületkomplexum, ami 1822-től Puerto Rico kormányzójának székhelye volt. A sziget legnyugatibb pontján áll az El Morro, egy erős falakkal, gondosan elhelyezett lépcsőkkel és rámpákkal ellátott háromszög alakú erődítmény. A San Juan Nemzeti Emlékhely bástyákből, lőporraktárakból, valamint a San Juan de la Cruznak nevezett korábbi erődrendszerből áll. A sziget fennhatósága évszázadokon keresztül vita tárgya volt a gyarmatosító birodalmak között, végül 1898-ban a [[Spanyol–amerikai háború|spanyol-amerikai háború]]ban harc nélkül került az [[Amerikai Egyesült Államok|Egyesült Államokhoz]].
|-}
{| {{széptáblázat}}
|-
|rowspan="5"| [[Kép: San Ignacio Miní.jpg |250px]]
| ''' [[A guaraní indiánok jezsuita missziói]] '''
|-
| '''{{Argentína}} és {{Brazília}} közös világörökségi helyszíne'''
|-
| Kulturális (IV)
|-
| hivatkozás: [http://whc.unesco.org/en/list/275 275]
|-
|{{Argentína}} <br/> {{Brazília}} ||[[A guaraní indiánok jezsuita missziói]]|| [[kép:Ruinas-saomiguel1.jpg|150px]] || A helyszínhez öt, a [[17. század|17.]] és a [[18. század]]ban épített [[Jézus Társasága|jezsuita]] [[misszió]] maradványai tartoznak Brazília [[Paraná (állam)|Paraná]] szövetségi államában (Saõ Miguel das Missiõnes) és [[Argentína]] [[Misiones tartomány]]ában (San Ignacio Mini, Santa Ana, Nuestra Señora de Loreto, Santa Maria la Mayor). A romok trópusi erdőkben találhatók és kisebb eltérésekkel ugyanazt a mintát követik. Minden misszióhoz tartozott egy templom, egy plébánia, egy kórház, valamint lakóházak és raktárak. A szabályos rendben elhelyezett épületek egy központi teret vettek körül. A bennszülöttek és a hittérítők együtt dolgoztak, hatékony munkamódszereiknek köszönhetően a települések nagyrészt önellátóak voltak. A telepek célja a helyi lakosság [[Hittérítő|megtérítése]] és vallásos nevelése volt, de ezzel egy időben védelmet is nyújtottak az itt élőknek a rabszolga kereskedők és a környélbeli földbirtokosok ellen. A telepek a jezsuiták 1767-1768-as kiűzése után (amikor egész [[Dél-Amerika|Dél-Amerikát]] el kellett hagyniuk) gyorsan elnéptelenedtek, a romok nagy részét benőtte a vegetáció, csak a San Igancio Mini telepet állították részlegesen helyre. ||kulturális
|}
{|{{széptáblázat}}
38 ⟶ 51 sor:
|-
 
|{{Argentína}} <br/> {{Brazília}} ||[[A guaraní indiánok jezsuita missziói]]|| [[kép:Ruinas-saomiguel1.jpg|150px]] || A helyszínhez öt, a [[17. század|17.]] és a [[18. század]]ban épített [[Jézus Társasága|jezsuita]] [[misszió]] maradványai tartoznak Brazília [[Paraná (állam)|Paraná]] szövetségi államában (Saõ Miguel das Missiõnes) és [[Argentína]] [[Misiones tartomány]]ában (San Ignacio Mini, Santa Ana, Nuestra Señora de Loreto, Santa Maria la Mayor). A romok trópusi erdőkben találhatók és kisebb eltérésekkel ugyanazt a mintát követik. Minden misszióhoz tartozott egy templom, egy plébánia, egy kórház, valamint lakóházak és raktárak. A szabályos rendben elhelyezett épületek egy központi teret vettek körül. A bennszülöttek és a hittérítők együtt dolgoztak, hatékony munkamódszereiknek köszönhetően a települések nagyrészt önellátóak voltak. A telepek célja a helyi lakosság [[Hittérítő|megtérítése]] és vallásos nevelése volt, de ezzel egy időben védelmet is nyújtottak az itt élőknek a rabszolga kereskedők és a környélbeli földbirtokosok ellen. A telepek a jezsuiták 1767-1768-as kiűzése után (amikor egész [[Dél-Amerika|Dél-Amerikát]] el kellett hagyniuk) gyorsan elnéptelenedtek, a romok nagy részét benőtte a vegetáció, csak a San Igancio Mini telepet állították részlegesen helyre. ||kulturális
|-
| {{Bulgária}} ||[[Szrebarna Bioszféra Rezervátum]] || [[kép:Srebarna Iz 4.jpg|150px]] ||Szrebarna bioszféra-rezervátum egy 6 négyzetkilométeren elhelyezkedő édesvizű tó és élőhely a [[Duna|Dunától]] nem messze. Területének kétharmadát nád borítja, amely gátként védelmezi a tavat. A rezervátumot azért hozták létre, hogy védelmet nyújtson az itt élő [[madarak]]nak. Egy részük csak átvonul a területen, másik részük itt telel, és vannak olyan fajok, amelyek itt költik ki fiókáikat is. 1948-ban nyilvánították természetvédelmi területté, 1949-ig közvetlen összeköttetésben állt a Dunával, majd 1982 és 1984 között aszályok és elhibázott árvízvédelmi intézkedések következtében kiszáradt. 1994-től ismét összekapcsolták a folyóval így az áradásoknak köszönhetően élővilága regenerálódott. A tavon és környékén összesen 233-féle madár- és 76 növényfaj él. A náddal borított tavat évente mintegy nyolcvan költöző madárfaj látogatja meg. Az itt élő madarak az országban előforduló összes madárfaj felét képviselik és előfordulnak közöttük ritka és veszélyeztetett egyedek is. A tó átlagos mélysége alig két méter, ennek ellenére [[Bulgária]] összes mocsárvidéki növényfajának fele megtalálható benne. || természeti
|-