„1983 új világörökségi helyszínei” változatai közötti eltérés

Átalakítás
(Átalakítás)
(Átalakítás)
|-
| A helyszínhez öt, a [[17. század|17.]] és a [[18. század]]ban épített [[Jézus Társasága|jezsuita]] [[misszió]] maradványai tartoznak Brazília [[Paraná (állam)|Paraná]] szövetségi államában (Saõ Miguel das Missiõnes) és [[Argentína]] [[Misiones tartomány]]ában (San Ignacio Mini, Santa Ana, Nuestra Señora de Loreto, Santa Maria la Mayor). A romok trópusi erdőkben találhatók és kisebb eltérésekkel ugyanazt a mintát követik. Minden misszióhoz tartozott egy templom, egy plébánia, egy kórház, valamint lakóházak és raktárak. A szabályos rendben elhelyezett épületek egy központi teret vettek körül. A bennszülöttek és a hittérítők együtt dolgoztak, hatékony munkamódszereiknek köszönhetően a települések nagyrészt önellátóak voltak. A telepek célja a helyi lakosság [[Hittérítő|megtérítése]] és vallásos nevelése volt, de ezzel egy időben védelmet is nyújtottak az itt élőknek a rabszolga kereskedők és a környélbeli földbirtokosok ellen. A telepek a jezsuiták 1767-1768-as kiűzése után (amikor egész [[Dél-Amerika|Dél-Amerikát]] el kellett hagyniuk) gyorsan elnéptelenedtek, a romok nagy részét benőtte a vegetáció, csak a San Igancio Mini telepet állították részlegesen helyre.
|-}
{| {{széptáblázat}}
|-
|rowspan="5"| [[Kép: Pirin national park.jpg|250px]]
| ''' [[Pirin Nemzeti Park]] '''
|-
| '''{{Bulgária}}'''
|-
| Természeti (VII)(VIII)(IX)
|-
| Védett terület: 38 350 ha, puffer zóna: 1 078,28 ha, hivatkozás: [http://whc.unesco.org/en/list/225 225]
|-
| {{Bulgária}} ||[[Pirin Nemzeti Park]] ||[[kép:Pirin national park.jpg |150px]] || A Bulgária délnyugati részén található eredetileg 274 négyzetkilométeren elterülő Pirin Nemzeti Park egy tavakkal, vízesésekkel, barlangokkal és fenyőerdőkkel borított mészkővidék az azonos nevű hegységben. 2010-ben a védelem alá vont területet 400 négyzetkilométerre emelték. A hegyvidék csúcsai közül 46 meghaladja a 2600 méteres magasságot, jellegzetessége a mintegy 70 [[gleccser]]tó. A park magasabban fekvő részei 5-8 hónapig is megmarad a hótakaró, a nyár rövid és hűvös. A parkban állatfajok sokasága él, köztük számos [[Endemikus élőlény|endemikus]], illetve a [[gerinctelenek]] közül a [[Würm-glaciális|jégkorból]] fennmaradt faj. A viszonylag elszigetelt terület élőhelyet kínál többek között az európai [[Barna medve|barnamedvének]], a [[Szürke farkas|farkasnak]], valamint ritka madaraknak, köztük a [[szirti sas]]nak. A park növényvilága a [[Bükk (növénynemzetség)|bükkerdőktől]] a fa nélküli havasi legelőkig terjed. Az erdőhatár 2000 méteren van, az alpesi öv alatti területeket hegyi törpefenyő és közönséges [[Boróka (növénynemzetség)|boróka]] borítja. Az erdőkben néhány igen ritka növényfaj is él, közülük sok, például a [[balkáni selyemfenyő]] csak itt fordul elő. ||természeti
|}
{| {{széptáblázat}}
|-
|rowspan="5"| [[Kép:Rilakloster d 2009 20090407 013.JPG |250px]]
| ''' [[Rilai kolostor]] '''
|-
| '''{{Bulgária}}'''
|-
| Kulturális (VI)
|-
| Védett terület: 10,7 ha, puffer zóna: 1 289,7 ha, hivatkozás: [http://whc.unesco.org/en/list/216 216]
|-
| {{Bulgária}} || [[Rilai kolostor]] || [[kép:Rilakloster d 2009 20090407 013.JPG|150px]] ||A rilai kolostort a [[10. század]]ban alapította [[Rilai Szent János]] remete, akinek lakhelye és síremléke kegyhellyé vált. Halála után barlangja közelében az őt követő szerzetesek egy kolostor építésébe kezdtek, amely később fontos szerepet játszott a [[középkor]]i Bulgária szellemi és társadalmi életében. A kolostort a [[Bulgária uralkodóinak listája|bolgár cárok]] komoly kiváltságokkal támogatták, fénykorát a [[14. század]]ban élte. A kolostorhoz az egész [[Balkán (térség)|balkáni régióból]] számos zarándok érkezett. Az [[Oszmán Birodalom|oszmán]] megszállás ideje alatt erősen lepusztult, végül a [[19. század]] elején nagy része leégett és csak az 1355-ben emelt ötemeletes Hrelju-torony maradt épségben. 1834 és 1862 között Pavel Ivanovics tervei alapján újjáépítették. A kolostor épületrészei szabálytalan négyszög alakban egy háromezer négyzetméteres udvar körül helyezkednek el, amelyet a Hrelju-torony ural. Középen áll a Miasszonyunk Mennybemenetele-templom, körülötte négy kápolna, egy refektórium, egy könyvtár, vendégszobák, valamint megközelítőleg háromszáz szerzetesi cella kapott helyet. A templom belseje és az oltár gazdagon díszített, a freskókon több mint tizenkétezer motívum látható, legtöbbjük a szamokovi és a banszkói festőiskola mestereinek alkotása. ||kulturális
|}
{| {{széptáblázat}}
|-
|rowspan="5"| [[Kép:Srebarna Iz 4.jpg| |250px]]
| ''' [[Szrebarna bioszféra-rezervátum]] '''
|-
| '''{{Bulgária}}'''
|-
| Természeti (X)
|-
| Védett terület: 638 ha, puffer zóna: 673 ha, hivatkozás: [http://whc.unesco.org/en/list/219 219]
|-
| {{Bulgária}} ||[[Szrebarna Bioszféra Rezervátum]] || [[kép:Srebarna Iz 4.jpg|150px]] ||Szrebarna bioszféra-rezervátum egy 6 négyzetkilométeren elhelyezkedő édesvizű tó és élőhely a [[Duna|Dunától]] nem messze. Területének kétharmadát nád borítja, amely gátként védelmezi a tavat. A rezervátumot azért hozták létre, hogy védelmet nyújtson az itt élő [[madarak]]nak. Egy részük csak átvonul a területen, másik részük itt telel, és vannak olyan fajok, amelyek itt költik ki fiókáikat is. 1948-ban nyilvánították természetvédelmi területté, 1949-ig közvetlen összeköttetésben állt a Dunával, majd 1982 és 1984 között aszályok és elhibázott árvízvédelmi intézkedések következtében kiszáradt. 1994-től ismét összekapcsolták a folyóval így az áradásoknak köszönhetően élővilága regenerálódott. A tavon és környékén összesen 233-féle madár- és 76 növényfaj él. A náddal borított tavat évente mintegy nyolcvan költöző madárfaj látogatja meg. Az itt élő madarak az országban előforduló összes madárfaj felét képviselik és előfordulnak közöttük ritka és veszélyeztetett egyedek is. A tó átlagos mélysége alig két méter, ennek ellenére [[Bulgária]] összes mocsárvidéki növényfajának fele megtalálható benne. || természeti
|}
{| {{széptáblázat}}
|-
|rowspan="5"| [[Kép: Bulgaria-Nesebar-04.JPG|250px]]
| ''' [[Neszebar]] '''
|-
| '''{{Bulgária}}'''
|-
| Kulturális (III)(IV)
|-
| Védett terület: 27,1 ha, puffer zóna: 1 245,6 ha, hivatkozás: [http://whc.unesco.org/en/list/217 217]
|-
| {{Bulgária}} || [[Neszebar]] || [[kép:Bulgaria-Nesebar-04.JPG|150px]] || A [[Fekete-tenger]] partjának egyik sziklás félszigetén elterülő Neszebar területe több mint háromezer éve lakott. [[Európa]] egyik legrégebbi települése, a [[trákok]] által Meszembria néven alapított város az [[i. e. 6. század]]ban [[Ókori Görögország|görög]] kolónia lett. Az évszázadok során trák, görög, [[Római Birodalom|római]], [[Szláv népek|szláv]], [[Bizánci Birodalom|bizánci]], [[Bolgárok|bolgár]] és [[Törökök|török]] fennhatóság alatt állt. A védőfallal körülvett kereskedelmi központ a törökök megérkezéséig az egyik legfontosabb bizánci város volt a Fekete-tenger nyugati partján. Fennmaradt műemlékei közül görög eredetű az akropolisz, Apollón temploma, az agora. Városfalainak egy része még a trák időkből származik. A kikötőben görög, bizánci és római korból fennmaradt erődítmények és templomok maradványai láthatók. A kis területen az [[5. század]] óta összezsúfolódó templomok közül tíz maradt fenn nagyrészt romos állapotban. Építészetükre a szláv és a görög ortodox művészet keveredése jellemző. Közülük figyelemre méltó Eleuszi Szűz Mária templomának romjai, valamint a 14. századi Keresztelő Szent János-templom. A [[19. század]]ban Neszebarban számos „plovdivi stílusú”, kőalapra épült faereszes házat emeltek, a fagerendás házak a város sokszínű múltját szemléltetik. ||kulturális
|}
{|{{széptáblázat}}
|-
 
| {{Bulgária}} ||[[Szrebarna Bioszféra Rezervátum]] || [[kép:Srebarna Iz 4.jpg|150px]] ||Szrebarna bioszféra-rezervátum egy 6 négyzetkilométeren elhelyezkedő édesvizű tó és élőhely a [[Duna|Dunától]] nem messze. Területének kétharmadát nád borítja, amely gátként védelmezi a tavat. A rezervátumot azért hozták létre, hogy védelmet nyújtson az itt élő [[madarak]]nak. Egy részük csak átvonul a területen, másik részük itt telel, és vannak olyan fajok, amelyek itt költik ki fiókáikat is. 1948-ban nyilvánították természetvédelmi területté, 1949-ig közvetlen összeköttetésben állt a Dunával, majd 1982 és 1984 között aszályok és elhibázott árvízvédelmi intézkedések következtében kiszáradt. 1994-től ismét összekapcsolták a folyóval így az áradásoknak köszönhetően élővilága regenerálódott. A tavon és környékén összesen 233-féle madár- és 76 növényfaj él. A náddal borított tavat évente mintegy nyolcvan költöző madárfaj látogatja meg. Az itt élő madarak az országban előforduló összes madárfaj felét képviselik és előfordulnak közöttük ritka és veszélyeztetett egyedek is. A tó átlagos mélysége alig két méter, ennek ellenére [[Bulgária]] összes mocsárvidéki növényfajának fele megtalálható benne. || természeti
|-
| {{Bulgária}} ||[[Pirin Nemzeti Park]] ||[[kép:Pirin national park.jpg |150px]] || A Bulgária délnyugati részén található eredetileg 274 négyzetkilométeren elterülő Pirin Nemzeti Park egy tavakkal, vízesésekkel, barlangokkal és fenyőerdőkkel borított mészkővidék az azonos nevű hegységben. 2010-ben a védelem alá vont területet 400 négyzetkilométerre emelték. A hegyvidék csúcsai közül 46 meghaladja a 2600 méteres magasságot, jellegzetessége a mintegy 70 [[gleccser]]tó. A park magasabban fekvő részei 5-8 hónapig is megmarad a hótakaró, a nyár rövid és hűvös. A parkban állatfajok sokasága él, köztük számos [[Endemikus élőlény|endemikus]], illetve a [[gerinctelenek]] közül a [[Würm-glaciális|jégkorból]] fennmaradt faj. A viszonylag elszigetelt terület élőhelyet kínál többek között az európai [[Barna medve|barnamedvének]], a [[Szürke farkas|farkasnak]], valamint ritka madaraknak, köztük a [[szirti sas]]nak. A park növényvilága a [[Bükk (növénynemzetség)|bükkerdőktől]] a fa nélküli havasi legelőkig terjed. Az erdőhatár 2000 méteren van, az alpesi öv alatti területeket hegyi törpefenyő és közönséges [[Boróka (növénynemzetség)|boróka]] borítja. Az erdőkben néhány igen ritka növényfaj is él, közülük sok, például a [[balkáni selyemfenyő]] csak itt fordul elő. ||természeti
|-
| {{Bulgária}} || [[Rilai kolostor]] || [[kép:Rilakloster d 2009 20090407 013.JPG|150px]] ||A rilai kolostort a [[10. század]]ban alapította [[Rilai Szent János]] remete, akinek lakhelye és síremléke kegyhellyé vált. Halála után barlangja közelében az őt követő szerzetesek egy kolostor építésébe kezdtek, amely később fontos szerepet játszott a [[középkor]]i Bulgária szellemi és társadalmi életében. A kolostort a [[Bulgária uralkodóinak listája|bolgár cárok]] komoly kiváltságokkal támogatták, fénykorát a [[14. század]]ban élte. A kolostorhoz az egész [[Balkán (térség)|balkáni régióból]] számos zarándok érkezett. Az [[Oszmán Birodalom|oszmán]] megszállás ideje alatt erősen lepusztult, végül a [[19. század]] elején nagy része leégett és csak az 1355-ben emelt ötemeletes Hrelju-torony maradt épségben. 1834 és 1862 között Pavel Ivanovics tervei alapján újjáépítették. A kolostor épületrészei szabálytalan négyszög alakban egy háromezer négyzetméteres udvar körül helyezkednek el, amelyet a Hrelju-torony ural. Középen áll a Miasszonyunk Mennybemenetele-templom, körülötte négy kápolna, egy refektórium, egy könyvtár, vendégszobák, valamint megközelítőleg háromszáz szerzetesi cella kapott helyet. A templom belseje és az oltár gazdagon díszített, a freskókon több mint tizenkétezer motívum látható, legtöbbjük a szamokovi és a banszkói festőiskola mestereinek alkotása. ||kulturális
|-
| {{Bulgária}} || [[Neszebar]] || [[kép:Bulgaria-Nesebar-04.JPG|150px]] || A [[Fekete-tenger]] partjának egyik sziklás félszigetén elterülő Neszebar területe több mint háromezer éve lakott. [[Európa]] egyik legrégebbi települése, a [[trákok]] által Meszembria néven alapított város az [[i. e. 6. század]]ban [[Ókori Görögország|görög]] kolónia lett. Az évszázadok során trák, görög, [[Római Birodalom|római]], [[Szláv népek|szláv]], [[Bizánci Birodalom|bizánci]], [[Bolgárok|bolgár]] és [[Törökök|török]] fennhatóság alatt állt. A védőfallal körülvett kereskedelmi központ a törökök megérkezéséig az egyik legfontosabb bizánci város volt a Fekete-tenger nyugati partján. Fennmaradt műemlékei közül görög eredetű az akropolisz, Apollón temploma, az agora. Városfalainak egy része még a trák időkből származik. A kikötőben görög, bizánci és római korból fennmaradt erődítmények és templomok maradványai láthatók. A kis területen az [[5. század]] óta összezsúfolódó templomok közül tíz maradt fenn nagyrészt romos állapotban. Építészetükre a szláv és a görög ortodox művészet keveredése jellemző. Közülük figyelemre méltó Eleuszi Szűz Mária templomának romjai, valamint a 14. századi Keresztelő Szent János-templom. A [[19. század]]ban Neszebarban számos „plovdivi stílusú”, kőalapra épült faereszes házat emeltek, a fagerendás házak a város sokszínű múltját szemléltetik. ||kulturális
|-
| {{Costa Rica}} és {{Panama}} ||[[Talamanca Természetvédelmi Terület]]|| [[kép:Puerto Viejo de Talamanca, Costa Rica 2012.JPG|150px]] || A Talamanca Természetvédelmi Terület Costa Rica és [[Panama]] közös világörökségi helyszíne. A [[Kordillerák]] részét képező [[Talamanca-hegység]] [[Közép-Amerika]] legmagasabb és legősibb nem [[Tűzhányó|vulkanikus]] eredetű hegyvonulata. A 8000 négyzetkilométeres természetvédelmi terület nagyobbik felét a 25000 évvel ezelőtti utolsó jégkorszak óta [[trópusi esőerdő]] borítja, ami azóta zavartalanul fejlődik. A táj változatos, megtalálható benne síkvidéki trópusi esőerdő, köderdő, szubalpesi bozótos, tölgyerdő, lápvidékek, jégkorszaki tavak, és magaslati mocsarak. Állat- és növényvilága rendkívül változatos, ez köszönhető a többféle éghajlatnak, a változó tengerszint feletti magasságnak (a park legmagasabb pontjai 3800 méter fölött vannak), valamint annak, hogy [[Észak-Amerika|Észak-]] és [[Dél-Amerika]] találkozási pontjánál helyezkedik el. Többféle faj él benne mint a világ bármelyik másik ekkora védett területén. Az [[állatok]] közül 200 emlősfaj megtalálható itt, köztük Amerika összes [[vadmacska]] fajtája többek között a puma, a [[Ocelot|párducmacska]] és a [[jaguarundi]], a puma közeli rokona. A park területe már évezredek óta lakott, de tervszerű [[régészet]]i feltárást eddig keveset végeztek. Jelenleg a Panama és Costa Rica közötti együttműködés eredményeként a bennszülött teribe, guaymi bribi és cabécar törzsek mintegy 10000 tagja él a védett területen őseik hagyományos életmódját folytatva.||természeti
|-