„1983 új világörökségi helyszínei” változatai közötti eltérés

Átalakítás
(Átalakítás)
(Átalakítás)
|-
|A látványos inka romváros egy hegyi trópusi esőerdő közepén áll 2430 méteres magasságban. A hódítók feltehetően nem tudtak a létezéséről és a nagyközönség is csak a [[20. század]] elején szerzett tudomást róla. Ez a legjobb állapotban fennmaradt inka romváros és egyben Dél-Amerika egyik legjelentősebb [[régészet]]i lelőhelye. A településről eddig nem találtak feljegyzéseket, feltételezhetően i. sz. 1450 körül épült és egy évszázaddal később már el is hagyták lakói. A 325 négyzetkilométeren elterülő városban több városrész különíthető el, egy hatalmas megművelt földteraszok közelében épült földműves negyedet, egy ipari és valamint egy vallási negyedet. A földteraszokat bonyolult csatornarendszer segítségével öntözték. A palotákat, templomokat és a lakóépületeket nem védték falakkal egy esetleges támadás ellen. A város legfontosabb műemlékei közé tartozik a Kerek Torony, a Naptemplom és a Háromablakos szoba. A város körzetében élők a mai napig is kukorica valamint burgonyatermesztéssel foglalkoznak, életmódjuk hasonlít az ötszáz évvel ezelőtt itt élők életéhez.
|-}
{| {{széptáblázat}}
|-
|rowspan="5"| [[Kép: Porto de Angra.jpg|250px]]
| ''' [[Angra do Heroísmo]] városának központi területe az [[Azori-szigetek]]en '''
|-
| '''{{Portugália}}'''
|-
| Kulturális (IV)(VI)
|-
|Hivatkozás: [http://whc.unesco.org/en/list/206 206]
|-
| {{Portugália}} ||[[Angra do Heroísmo]] || [[kép:Porto de Angra.jpg|150px]] ||Az [[Azori-szigetek]]hez tartozó [[Terceira]] fővárosa egy [[Tűzhányó|vulkáni]] kráter tövében épült és jelentős szerepet játszott a [[15. század|15.]] és a [[19. század]] közötti tengeri felfedezésekben. Kikötője pihenőhely volt az [[Afrika|Afrikából]] és [[India|Indiából]] érkező hajók számára. A település városszerkezete alkalmazkodik a jellegzetes éghajlati viszonyokhoz, óvárosában számos műemlék épület maradt fenn. Védelméről a több mint négyszáz éves São Sebastiãno és a São João Baptista erődítmények gondoskodtak. Vallási központja az 1570 és 1618 között emelt székesegyház, az Azori-szigetek legnagyobb temploma. A város jelentős műemléke a [[Gótika|gótikus]] stílusban épült São Sebastiãno-templom amelyben [[középkor]]i freskók maradványai láthatók. Másik jelentős épülete a São Goncalco-templom, ami kerámiaburkolatáról ([[azulejo]]s) nevezetes. Az egykori [[Jézus Társasága|jezsuita]] kolostort felújították, jelenleg hivatalok működnek benne. A település 1980-ban egy [[földrengés]] miatt komoly károkat szenvedett, helyreállítása azóta is folyamatban van. ||kulturális
|}
{| {{széptáblázat}}
|-
|rowspan="5"| [[Kép:Belem Jerónimos Monastery.jpg |250px]]
| ''' A [[Szent Jeromos-kolostor]] és a [[Belém-torony]] (Torre de Belém ), [[Lisszabon]] '''
|-
| '''{{Portugália}}'''
|-
| Kulturális (III)(VI)
|-
| Védett terület: 2,66 ha, puffer zóna: 103 ha, hivatkozás: [http://whc.unesco.org/en/list/263 263]
|-
| {{Portugália}} ||[[Szent Jeromos-kolostor]] és a [[Belém-torony]] || [[kép:Belem Jerónimos Monastery.jpg|150px]] || A [[Lisszabon]] kikötőjének bejáratánál álló kolostort [[I. Mánuel portugál király]] parancsára 1502-ben kezdték építeni egy korábbi kápolna helyén. Az épületet az uralkodóról elnevezett [[Mánuel stílus]]ban emelték, ami a helyi késő gótikus stílus volt a tenger ihlette egzotikus elemekkel, [[Mudéjar stílus|mudéjar]] és [[platereszk stílus]]jegyekkel ötvözve. Az épület és főleg a kétszintes kerengő jellegzetes elemei a oszlopokba és falakba vésett állatokat, zöldségeket, füzéreket ábrázoló díszítmények. Látványos belső terét késő gótikus boltozatának ólomüveg ablakainak és karcsú oszlopainak köszönheti. A templomban állították fel [[Vasco da Gama]] síremlékét is, aki az Indiába vezető út felfedezésével biztosította a kolostor vagyonát. A [[Tajo]] folyó torkolatánál álló Belém-torony 1515 és 1521 között, az [[Avis-ház|Avis-dinasztia]] uralkodásának csúcspontján épült és a nagy tengeri felfedezéseknek állít emléket. A masszív építmény a gótikus, a mór és a marokkói építészet stíluselemeit ötvözi, mellvédjein visszatérő motívum a [[Krisztus Lovagrendje|Krisztus-lovagrend]] keresztje. ||kulturális
|}
{| {{széptáblázat}}
|-
|rowspan="5"| [[Kép:Abbey of Batalha 1 by wax115.jpg |250px]]
| ''' [[Győzelmes Szűz Mária-kolostor]], [[Batalha]]'''
|-
| '''{{Portugália}}'''
|-
| Kulturális (I)(II)
|-
| Védett terület: 0,98 ha, puffer zóna: 85,78 ha, hivatkozás: [http://whc.unesco.org/en/list/264 264]
|-
| {{Portugália}} ||[[Győzelmes Szűz Mária-kolostor|Batalha-kolostor]] || [[kép:Abbey of Batalha 1 by wax115.jpg|150px]] || Batalha [[Domonkos-rend|dominikánus]] kolostorát az 1385-ös [[aljubarrotai csata]] emlékére építették. A csata előtt [[I. János portugál király|I. János]] fogadalmat tett, hogy győzelem esetén templomot építtet, uralkodása alatt az épületkomplexum jelentős része el is készült. Főhomlokzata három részre tagolódik szobordíszítése jelentős alkotás. A templom belsejét visszafogott [[Gótika|gótikus]] stílusban alakították ki, kórusában figyelemre méltó ólomüveg ablakokkal. A főhajó jobb oldalához a [[15. század]]ban csatolták az Alapító-kápolnát az uralkodó és családja temetkezési helyét. A kolostor utolsó építési fázisa egybeesett I. Mánuel uralkodásával, aki felújíttatta a kerengőt, megalkotva a róla elnevezett építészeti stílus egyik legjelentősebb remekművét. Jellegzetességei kecses oszlopai és érzékelhetően mór hatást mutató díszítményei. A templomhoz csatlakozó Befejezetlen kápolnát [[Eduárd portugál király|I. Duarte]] és felesége sírhelyének szánták de építése a [[16. század]]ban félbemaradt. ||kulturális
|}
{| {{széptáblázat}}
|-
|rowspan="5"| [[Kép:Lateral da Igreja.jpg |250px]]
| ''' [[Krisztus-rendi kolostor]], [[Tomar]] '''
|-
| '''{{Portugália}}'''
|-
| Kulturális (I)(VI)
|-
| Hivatkozás: [http://whc.unesco.org/en/list/265 265]
|-
| {{Portugália}} ||A [[Krisztus-rendi kolostor|tomari Krisztus-kolostor]] || [[kép:Lateral da Igreja.jpg|150px]] || Az eredetileg a [[reconquista]] emlékművének szánt épületegyüttes a [[Templomosok|Templomos lovagrend]] számára épült, majd a [[Krisztus Lovagrendje|Krisztus Lovagrend]] (a templomosok utódai) vette birtokba. Portugália legnagyobb kolostoregyüttese egy vár helyén áll, amit [[I. Alfonz portugál király|I. Alfonz]] király adományozott a rendnek 1159-ben. A teljes épületegyüttes a [[12. század|12.]] és a [[17. század]] között alakult ki, és a gazdagon díszített [[Mánuel stílus]] egyik leglátványosabb példája lett. A 12. század végén épült templomot, az épületegyüttes legrégebbi fennmaradt részét a lovagok építészetére jellemző módon egy tizenhat csarnokrészre osztott sokszögű alapra emelték, középen nyolcszögű kórussal és egy körfolyosóval. Mintája a [[jeruzsálem]]i [[Szent Sír-templom]] lehetett. A 16 oldalú rotundát [[I. Mánuel portugál király|I. Mánuel]] uralkodása alatt [[freskó]]kkal díszítették és ekkor készült el a káptalani gyűlésterem fölött álló templomhajó, Diego de Arruda alkotása is. A kolostor külső díszítése gótikus és mór építészeti elemeket ötvöz. A kolostor az évszázadok során Portugália egyik legjelentősebb építészeti alkotásává fejlődött. ||kulturális
|}
{|{{széptáblázat}}
|-
 
| {{Portugália}} ||[[Angra do Heroísmo]] || [[kép:Porto de Angra.jpg|150px]] ||Az [[Azori-szigetek]]hez tartozó [[Terceira]] fővárosa egy [[Tűzhányó|vulkáni]] kráter tövében épült és jelentős szerepet játszott a [[15. század|15.]] és a [[19. század]] közötti tengeri felfedezésekben. Kikötője pihenőhely volt az [[Afrika|Afrikából]] és [[India|Indiából]] érkező hajók számára. A település városszerkezete alkalmazkodik a jellegzetes éghajlati viszonyokhoz, óvárosában számos műemlék épület maradt fenn. Védelméről a több mint négyszáz éves São Sebastiãno és a São João Baptista erődítmények gondoskodtak. Vallási központja az 1570 és 1618 között emelt székesegyház, az Azori-szigetek legnagyobb temploma. A város jelentős műemléke a [[Gótika|gótikus]] stílusban épült São Sebastiãno-templom amelyben [[középkor]]i freskók maradványai láthatók. Másik jelentős épülete a São Goncalco-templom, ami kerámiaburkolatáról ([[azulejo]]s) nevezetes. Az egykori [[Jézus Társasága|jezsuita]] kolostort felújították, jelenleg hivatalok működnek benne. A település 1980-ban egy [[földrengés]] miatt komoly károkat szenvedett, helyreállítása azóta is folyamatban van. ||kulturális
|-
| {{Portugália}} ||[[Szent Jeromos-kolostor]] és a [[Belém-torony]] || [[kép:Belem Jerónimos Monastery.jpg|150px]] || A [[Lisszabon]] kikötőjének bejáratánál álló kolostort [[I. Mánuel portugál király]] parancsára 1502-ben kezdték építeni egy korábbi kápolna helyén. Az épületet az uralkodóról elnevezett [[Mánuel stílus]]ban emelték, ami a helyi késő gótikus stílus volt a tenger ihlette egzotikus elemekkel, [[Mudéjar stílus|mudéjar]] és [[platereszk stílus]]jegyekkel ötvözve. Az épület és főleg a kétszintes kerengő jellegzetes elemei a oszlopokba és falakba vésett állatokat, zöldségeket, füzéreket ábrázoló díszítmények. Látványos belső terét késő gótikus boltozatának ólomüveg ablakainak és karcsú oszlopainak köszönheti. A templomban állították fel [[Vasco da Gama]] síremlékét is, aki az Indiába vezető út felfedezésével biztosította a kolostor vagyonát. A [[Tajo]] folyó torkolatánál álló Belém-torony 1515 és 1521 között, az [[Avis-ház|Avis-dinasztia]] uralkodásának csúcspontján épült és a nagy tengeri felfedezéseknek állít emléket. A masszív építmény a gótikus, a mór és a marokkói építészet stíluselemeit ötvözi, mellvédjein visszatérő motívum a [[Krisztus Lovagrendje|Krisztus-lovagrend]] keresztje. ||kulturális
|-
| {{Portugália}} ||[[Győzelmes Szűz Mária-kolostor|Batalha-kolostor]] || [[kép:Abbey of Batalha 1 by wax115.jpg|150px]] || Batalha [[Domonkos-rend|dominikánus]] kolostorát az 1385-ös [[aljubarrotai csata]] emlékére építették. A csata előtt [[I. János portugál király|I. János]] fogadalmat tett, hogy győzelem esetén templomot építtet, uralkodása alatt az épületkomplexum jelentős része el is készült. Főhomlokzata három részre tagolódik szobordíszítése jelentős alkotás. A templom belsejét visszafogott [[Gótika|gótikus]] stílusban alakították ki, kórusában figyelemre méltó ólomüveg ablakokkal. A főhajó jobb oldalához a [[15. század]]ban csatolták az Alapító-kápolnát az uralkodó és családja temetkezési helyét. A kolostor utolsó építési fázisa egybeesett I. Mánuel uralkodásával, aki felújíttatta a kerengőt, megalkotva a róla elnevezett építészeti stílus egyik legjelentősebb remekművét. Jellegzetességei kecses oszlopai és érzékelhetően mór hatást mutató díszítményei. A templomhoz csatlakozó Befejezetlen kápolnát [[Eduárd portugál király|I. Duarte]] és felesége sírhelyének szánták de építése a [[16. század]]ban félbemaradt. ||kulturális
|-
| {{Portugália}} ||A [[Krisztus-rendi kolostor|tomari Krisztus-kolostor]] || [[kép:Lateral da Igreja.jpg|150px]] || Az eredetileg a [[reconquista]] emlékművének szánt épületegyüttes a [[Templomosok|Templomos lovagrend]] számára épült, majd a [[Krisztus Lovagrendje|Krisztus Lovagrend]] (a templomosok utódai) vette birtokba. Portugália legnagyobb kolostoregyüttese egy vár helyén áll, amit [[I. Alfonz portugál király|I. Alfonz]] király adományozott a rendnek 1159-ben. A teljes épületegyüttes a [[12. század|12.]] és a [[17. század]] között alakult ki, és a gazdagon díszített [[Mánuel stílus]] egyik leglátványosabb példája lett. A 12. század végén épült templomot, az épületegyüttes legrégebbi fennmaradt részét a lovagok építészetére jellemző módon egy tizenhat csarnokrészre osztott sokszögű alapra emelték, középen nyolcszögű kórussal és egy körfolyosóval. Mintája a [[jeruzsálem]]i [[Szent Sír-templom]] lehetett. A 16 oldalú rotundát [[I. Mánuel portugál király|I. Mánuel]] uralkodása alatt [[freskó]]kkal díszítették és ekkor készült el a káptalani gyűlésterem fölött álló templomhajó, Diego de Arruda alkotása is. A kolostor külső díszítése gótikus és mór építészeti elemeket ötvöz. A kolostor az évszázadok során Portugália egyik legjelentősebb építészeti alkotásává fejlődött. ||kulturális
|-
| {{Seychelle-szigetek}} ||[[Vallée de Mai természetvédelmi terület]] || [[kép:Seychellen praslin vallee de mai.jpg|150px]] ||A természetvédelmi terület a Seychelle-szigetek második legnagyobb szigetén a Praslin-szigeten található. A Praslin Nemzeti Parkban fekvő Vallée de Mai (Május-völgy) az 1930-as évekig érintetlen volt, majd 1966-ban hozták létre a Vallée de Mai természetvédelmi területet. A szigetcsoport elszigeteltsége miatt számos növényfaj menekült meg a kipusztulástól. A sűrűn lakott szigeten nagy eredmény, hogy sikerült a völgyet természetes állapotában megóvni. A védett terület mindössze 20 [[hektár]] ennek ellenére öt [[Endemikus élőlény|endemikus]] [[Pálmafélék|pálmafajnak]] is otthont ad, amelyek így természetes környezetükben maradhattak fenn. Közéjük tartozik a [[tengerikókusz]] (Lodoicea maldivica) , amely több száz évig is élhet, 18 kilós súlyt is elérő magja a legnagyobb az egész növényvilágban. A növénnyel már [[Fernão de Magalhães|Magellan]] is találkozott aki azt hitte, hogy egy a tengerben növő fa gyümölcse, és az évszázadok során még számtalan, gyakran vallásos színezetű legenda is szövődött köréje. A völgy sokféle állatnak is élőhelyet biztosít, sokféle [[Gekkófélék|gekkó]]- és [[Kaméleonfélék|kaméleonfaj]] él itt, valamint sok madár is, köztük a fekete papagáj és a [[Kolibrifélék|kolibri]] ||természeti
|-