„Vadon csata” változatai közötti eltérés

2 673 bájt hozzáadva ,  2 hónappal ezelőtt
nincs szerkesztési összefoglaló
a (dupla paraméter korr.)
1864. május 4-én a Potomac hadsereg három különböző helyen átkelt a [[Rapidan (folyó)|Rapidan-folyón]] és egységesen a Vadon Fogadó felé tartott, a spotsylvaniai erdőség széle mentén. Az erdőség kiterjedése több mint 180 km2 volt [[Spotsylvania megye]] és [[Orange megye (Virginia)|Orange megyében]], [[Virginia]] állam középső részén. A térség korábbi telepesei kivágták az őshonos erdőséget és a vasolvasztó kohóikat fűtötték vele, így a helyén főleg másodlagos növésű erdőség keletkezett és vastag bozótos. Ezen a rögös és kishíján lakatlan terep szinte áthatolhatatlan volt a 19. századi gyalogságnak és a tüzérség számára. Számos ütközetet vívtak 1862 és 1864 között a közelben, köztük a sok áldoztat követelő [[Chancellorsville-i csata|Chancellorsville-i csatát]] 1863 májusában. Gyakran mondják, hogy a Vadon csatáját és Chancellorsville-t ugyanazon a helyen vívták, de az 1864-es ütközet helye valójában pár kilométerrel nyugat felé helyezkedett el, így a korábbi csatahelyet csak a Brock úton, az unió balszárnyán érintette. Itt, a Vadonban volt a gyülekezési helye a [[Stonewall Jackson]] konföderációs ellentámadásának az uniós jobbszárny ellen.
 
Grant táborválasztása az öreg csatamezőtől nyugatra esett az offenzíva előtt, és az egy évvel korábbi helyzettel szemben nem volt szándékában az őserdőben harcolni, hanem sokkal inkább a délre és keletre eső szabad, nyílt térségek felé igyekezett, hogy gyalogsága létszámfölényét és tüzérségét kihasználja.{{refhely|Rhea|51–52. o.|Salmon|265. o.}} Grant terve szerint az V. és VI. hadtest a Germanna-gázló lábal át a Rapidanon, őkent követi a IX. hadtest, miután a társzekerek áthaladnak és a Vadon fogadó közelében táboroznak le. A II. hadtest Ely-gázlónál kel át és Spotsyvania Court House felé igyekszik Chancellorsville és a Todd-fogadó érintésével. A gyorsaság része volt a tervnek, mert a hadsereg sérülékeny, vékonyra széthúzott oldalát fordította az ellenség felé masírozás közben. Noha Grant ragaszkodott hozzá, hogy a hadsereg minimális ágyúkészlettel és súlyterhelés alatt, úgymond könnyedén keljen útra, az hadtáptrén majdnem hetven mérföld hosszúra nyúlt.{{refhely|Rhea|34. o.|Grimsley|27., 33–34. o.|Esposito|121. térképéhez fűzött szövege|Salmon|251–252. o.|Eicher|663. o.}} Sylvanus Cadwallader a Potomac hadseregről tudósító újságíró becslése szerint Meade {{szám|4300}} társzekere, 835 ambulaciáskocsija és levágásra szánt tehéncsordája ha egyetlen úton tömörül, akkor a Rapidantól Richmondig ért volna. Grant arra alapozta számításait, hogy Meade sebesen kel át hadseregével a vadonon ahhoz, hogy ne lehessen oda beragasztani, de Meade javasolta, hogy éjszakára táborozzanak le, hogy a szekértrén felzárkózhasson. Grant elkalkulálta magát Lee reakciósebességét illetően, amivel elfogta Meade hadseregét annak legsebezhetőbb pontján és a Potomac hadsereget nem fedezte kellő lovasság a nyugatról jövő konföderációs akciók ellen.{{refhely|Rhea|34. o.|Grimsley|27., 33–34. o.|Esposito|121. térképéhez fűzött szövege|Salmon|251–252. o.|Eicher|663. o.}}
 
Május 2-án Lee a Clark hegyen talákozott tábornokiaval és az emelkedőről megtekintette az ellenség táborának panorámaképét. Észlelte, hogy Grant készen áll a támadásra, de nem ismerte annak pontos útvonalát. Előérzete azt súgta, hogy a Rapidanon létesített konföderációs erődítményektől keletre fog átkelni a Germanna és Ely gázlókon, de bizonyossággal nem rendelkezett. A rugalmas válaszadáshoz hadseregét széles területen szórta szét. Longstreet első hadteste [[Gordonsville (Virginia)|Gordonsville]] környékét ellenőrizte, ahonnan szükség szerint vasúton lehetett a Shenandoah völgybe, vagy Richmondba küldenie a katonákat. Lee főhadiszállása és Hill harmadik hadteste [[Orange (Virginia)|Orange Court House]] külhatárában volt. Ewell második hadteste tartózkodott a legközelebb a vadonhoz, Morton gázlója körül tömörülve.{{refhely|Salmon|251–252. o.|Trudeau|25–26. o.}} Ahogy Grant terve május 4-én egyre világosabban rajzolódott ki Lee előtt, a vadonban való harc szükségessége ugyanúgy sürgetővé vált, mint egy évvel korábban, hiszen az Észak-virginiai hadsereg {{szám|65000}} katonájával masszív létszámhátrányban volt Grant {{szám|120000}}-réhez képest és ágyúiban is kevesebbnek mutatkozott. A sűrű erdőben való harc elnémítja Grant tüzérségét, közelségbe hozza a vonalakat harc közben és a tömegkáoszban Lee uralhatóbb méretű csapatainak talán jobb lehetőségei adódnak. Ezen megfontolásból hadseregét utasította, hogy az előretörő szövetségi erőket a vadonban fogják el.{{refhely|Salmon|252., 267. o.|Rhea|81–83. o.}}
 
== Megjegyzések ==
*{{hely|Eicher}}{{cite book| last=Eicher| first=David J| title=The Longest Night: A Military History of the Civil War| publisher=Simon & Schuster| location=New York| year=2001| isbn=0-684-84944-5|language=angol}}
*{{hely|Esposito}}{{cite book| last=Esposito| first=Vincent J| title=West Point Atlas of American Wars| location=New York | publisher=Frederick A. Praeger| year=1959| {{OCLC|5890637}}| url=https://archive.today/20120829203141/http://www.dean.usma.edu/history/web03/atlases/american_civil_war/| language=angol}}
*{{hely|Grimsley}}{{cite book| last=Grimsley,| first=Mark.| ''title=And Keep Moving On: The Virginia Campaign, May–June 1864''.| location=Lincoln:| publisher=University of Nebraska Press,| year=2002.| {{ISBN|isbn=0-8032-2162-2| language=angol}}.
*{{hely|Rhea}}{{cite book| last=Rhea| first=Gordon C| title=The Battle of the Wilderness May 5–6, 1864| location=Baton Rouge| publisher=Louisiana State University Press| year=1994| isbn=0-8071-1873-7| language=angol}}
*{{hely|Rhea2}}{{cite book| last=Rhea| first=Gordon C| title=The Battles of Wilderness & Spotsylvania, National Park Service Civil War series| location=Fort Washington, PA|publisher=U.S. National Park Service and Eastern National| year=1995| isbn=0-915992-88-4| language=angol}}
*{{hely|Salmon}}{{cite book| last=Salmon| first=John S| title=The Official Virginia Civil War Battlefield Guide| location=Mechanicsburg| publisher=Stackpole Books| year=2001| isbn=0-8117-2868-4| language=angol}}
*{{hely|Sheridan}}{{cite web| title=Philip Henry Sheridan Papers: Field Dispatches and Telegrams, 1862-1883; Sent; Vol. 1, 1862, June-1864, Sept., Image 226.| url=https://www.loc.gov/item/mss397680426/| author=Philip Henry Sheridan| publisher=Library of Congress| language=angol}}
*{{hely|Trudeau}}{{cite book| last=Trudeau,| first=Noah Andre.| ''title=Bloody Roads South: The Wilderness to Cold Harbor, May–June 1864''.| location=Boston:| publisher=Little, Brown & Co.,| year=1989.| {{ISBN|isbn=978-0-316-85326-2| language=angol}}.
 
* Burns, Kenneth L. (1990). [[The Civil War (TV series)|The Civil War]] [TV Series]. Episode 6. [[Public Broadcasting Service|PBS]].
* Foote, Shelby. ''[[The Civil War: A Narrative]]''. Vol. 3, ''Red River to Appomattox''. New York: Random House, 1974. {{ISBN|0-394-74913-8}}.
* Fox, William F. [http://www.civilwarhome.com/foxspref.htm ''Regimental Losses in the American Civil War'']. Dayton, OH: Morningside Press, 1993. {{ISBN|0-685-72194-9}}. First published 1898 in Washington, DC.
* Grimsley, Mark. ''And Keep Moving On: The Virginia Campaign, May–June 1864''. Lincoln: University of Nebraska Press, 2002. {{ISBN|0-8032-2162-2}}.
* Hattaway, Herman, and Archer Jones. ''How the North Won: A Military History of the Civil War''. Urbana: University of Illinois Press, 1983. {{ISBN|0-252-00918-5}}.
* Jaynes, Gregory, and the Editors of Time-Life Books. ''The Killing Ground: Wilderness to Cold Harbor''. Alexandria, VA: Time-Life Books, 1986. {{ISBN|0-8094-4768-1}}.
* Simpson, Brooks D. ''Ulysses S. Grant: Triumph over Adversity, 1822–1865''. New York: Houghton Mifflin, 2000. {{ISBN|0-395-65994-9}}.
* Smith, Jean Edward ''Grant''. New York: Simon & Schuster, 2001. {{ISBN|0-684-84927-5}}.
* Trudeau, Noah Andre. ''Bloody Roads South: The Wilderness to Cold Harbor, May–June 1864''. Boston: Little, Brown & Co., 1989. {{ISBN|978-0-316-85326-2}}.
* Welcher, Frank J. ''The Union Army, 1861–1865 Organization and Operations''. Vol. 1, ''The Eastern Theater''. Bloomington: Indiana University Press, 1989. {{ISBN|0-253-36453-1}}.
* Wert, Jeffry D. ''General James Longstreet: The Confederacy's Most Controversial Soldier: A Biography''. New York: Simon & Schuster, 1993. {{ISBN|0-671-70921-6}}.