„Honfoglalás” változatai közötti eltérés

a
Visszaállítottam a lap korábbi változatát 212.16.142.223 (vita) szerkesztéséről Gg. Any szerkesztésére
a (Visszaállítottam a lap korábbi változatát 212.16.142.223 (vita) szerkesztéséről Gg. Any szerkesztésére)
Címke: Visszaállítás
A hagyományos narratíva szerint Etelközből kerekedtek fel és indultak hadjáratra, de ez elképzelhetőleg túl sok időt vett volna igénybe, a megsegítendő király számára lehet ez már késő lett volna. Szőke Miklós Béla ennek nyomán gondolja azt, hogy 862-ben már valamiféle kárpát-medencei magyar bázisnak, előőrsnek léteznie kellett. Szőke ezért véli úgy, hogy ezek a magyarok 862-re már a Kárpát-medencében éltek, különben a forgandó hadiszerencse miatt nem tudtak volna bekapcsolódni a küzdelmekbe. Így ők legkésőbb a IX. század közepétől jelen vannak a Kárpát-medencében, és számottevő katonai erőt képviselnek; a 880-as évek elejére alaposan kiismerték a térséget, s képesek voltak beavatkozni a Karoling Birodalom keleti végeinek életébe. Szőke végső soron arra a következtetésre jutott, hogy a honfoglalás ''több évtizeden keresztül zajló eseménysor'' volt, amelynek 895/896 nem a kezdő, hanem a befejező dátuma lehetett.<ref name=szőke2014 /> Azt hogy a honfoglalóknak 862-ben már volt előőrse a Kárpát-medencében, Szabados György (MTA Történettudományi Intézet) is elképzelhetőnek tartja.<ref>Szabados, György (2015) Avar–magyar találkozó. Helyszín, időpont? In: … in nostra lingua Hringe nominant. Tanulmányok Szentpéteri József 60. születésnapja tiszteletére. MTA-BTK - Katona József Múzeum, Budapest-Kecskemét, pp. 121-141. {{ISBN|978-963-416-001-4}}</ref>
 
=== A közvetlen előzmények ===
=== A közvea fejedelem szövetségeseként [[Bécs]] alatt harcoltak a [[Keleti Frank Királyság|keleti frankok]] ellen.<ref name="magyarokkronikaja" /> Ebben az időben [[Etelköz]] kezdett egyre szűkebb lenni a magyaroknak. [[Regino|Regino prümi apát]] 908-ban befejezett krónikája szerint a magyarok területe túlnépesedett. Mivel a [[Kijevi Rusz|ruszok]] [[Oleg kijevi fejedelem|Oleg]] vezetésével megszállták [[Kijev]]et, az Al-Dunánál ott volt a dunai bolgár állam, keletre a sztyeppén egyéb népek, a Kárpát-medence felé látszott lehetőség a terjeszkedésre.<ref name="tothsl" /> ===
 
===[[881]]-ben Aa magyarok és a [[kabarok]] [[I. Szvatopluk morva fejedelem|Szvatopluk]] közveamorva fejedelem szövetségeseként [[Bécs]] alatt harcoltak a [[Keleti Frank Királyság|keleti frankok]] ellen.<ref name="magyarokkronikaja" /> Ebben az időben [[Etelköz]] kezdett egyre szűkebb lenni a magyaroknak. [[Regino|Regino prümi apát]] 908-ban befejezett krónikája szerint a magyarok területe túlnépesedett. Mivel a [[Kijevi Rusz|ruszok]] [[Oleg kijevi fejedelem|Oleg]] vezetésével megszállták [[Kijev]]et, az Al-Dunánál ott volt a dunai bolgár állam, keletre a sztyeppén egyéb népek, a Kárpát-medence felé látszott lehetőség a terjeszkedésre.<ref name="tothsl" /> ===
[[Fájl:Chronicon Pictum P021 A magyarok bejövetele.JPG|thumb|350px|A honfoglalás. Miniatúra a [[Képes krónika|Képes krónikában]]. László Gyula történész szerint talán az sem véletlen, hogy a Képes Krónika (14. század közepe) festője azért ábrázolta az aranysisakos hét vezér közt Árpádot úgy, hogy magasra emeli bölényszarv ivókürtjét, hogy emlékeztesse a [[vérszerződés]] fogadalmára a honfoglaló vezéreket.<ref>[https://docs.google.com/file/d/0B0xoulDK5WRaMWYxMTdkODAtYmQ4NS00ZmNhLWI2ODEtZjExNmU0NmY1NTU4/edit?hl=en_US László Gyula: Árpád nép]</ref>]]
A [[890-es évek]]re a magyar törzsi vezetők Etelköz felől egyre inkább nyugati irányban kezdtek orientálódni. 892 és 895 között rövid idő alatt háromszor is megfordultak a magyar hadak a [[Balkán-félsziget|Balkán]] és a Kárpát-medence területén. A [[fuldai évkönyv]] szerint [[892]] nyarán segítette meg egy magyar sereg [[Arnulf keleti frank király]]t, aki engedetlenkedő hűbéresének, [[I. Szvatopluk morva fejedelem]]nek az országába indított büntető hadjáratot. A magyarok 892 júliusában négy hétig pusztították Morvaországot. A történetírás egy része ezt tekinti a honfoglalás valószínű kezdeti időpontjának, mivel ekkor a Kárpát-medence keleti részét valószínűleg megszállták a magyarok, és egyes segédnépek ([[kabarok]], [[székelyek]]) nem vonultak vissza, hanem esetleg itt át is teleltek, de erre közvetlen bizonyíték mindenesetre nincs.<ref name="tothsl"/> A 16. századi humanista, [[Johannes Aventinus]] – aki talán azóta elveszett régi krónikák alapján dolgozhatott – írja, hogy 892-ben a birodalmi gyűlésen, ahol Szvatoplukot ellenségnek nyilvánították, részt vettek a magyarok királyának, ''Cusalának'' követei és ekkor a magyarok megkapták Daciat (azaz Erdélyt), mint megtámadható és elfoglalható területet.<ref name=csorbaarpadnepe />
[[893]] tavaszán [[I. Iszmail bin-Ahmed]] emír, a [[buhara]]i központú [[Számánida emirátus]] uralkodója hadjáratot indított a tőle északra a [[Szir-darja|Szir-darján]] túl élő [[úzok]] ellen. Foglyul ejtette az úz fejedelemnőt, a [[katun]]t, és rengeteg rabszolgát, állatot, valamint kincset zsákmányolt. Az úzokat keleti szomszédaik is megtámadták, ezért csak nyugatra vonulhattak. Kárpótlásul rátámadtak a tőlük nyugatra élő [[besenyők]]re, elszedték állataikat és legelőiket.<ref name=paloczibesenyok>{{PálócziBesenyőkÚzokKunok}}</ref>
 
[[894]]-ben a [[besenyők]] átkeltek a [[Volga|Volgán]], és megjelentek [[Európa|Európában]], a magyarok etelközi szállásterületének közvetlen keleti szomszédjaként.<ref name=csorbaarpadnepe /> Ebben az évben a magyarok a [[dunai ősbolgárok|dunai bolgárok]] ellen vezettek hadjáratot, amelynek vezetője [[Árpád magyar fejedelem|Árpád fejedelem]] fia, [[Liüntika]] volt.<ref name=ronatashonfoglalo />
 
[[894]]-ben a magyarok Szvatoplukkal kötöttek szövetséget, melynek emlékét feltehetően a [[14. század]]i magyar krónikában megörökített, ún. [[A fehér ló mondája|Fehér ló-monda]] őrizte meg. A megállapodás értelmében a magyar és a morva seregek együttesen rohanták meg Arnulf pannóniai tartományát, a források szerint komoly pusztításokat okozva ezzel. Feltehetően ez a segítségnyújtás, illetve Szvatopluk halála is hozzájárult ahhoz, hogy a morvák, még az év őszén békét kötöttek a frankokkal. Az akkori kor felfogása szerint az egyik fél halála esetén a megállapodások érvényüket vesztették. A fejedelmi cím örökléséért két testvér, [[II. Mojmír]] és [[II. Szvatopluk]] vetélkedett, ez a későbbiekben elősegítette a magyar terjeszkedést.