„Humanizmus” változatai közötti eltérés

1 602 bájt hozzáadva ,  17 nappal ezelőtt
Visszavontam az utolsó  változtatást (46.251.18.243), visszaállítva Jávori István szerkesztésére
(Visszavontam az utolsó  változtatást (46.251.18.243), visszaállítva Jávori István szerkesztésére)
Címke: Kézi visszaállítás
 
[[Fájl:Michelangelo Buonarroti 017.jpg|thumb|right|350px| Michelangelo Buonarroti: [[Ádám teremtése]] ([[freskó]]részlet)]]
 
A szar galacsin'''humanizmus''' az érett európai [[középkor]] egyik nagy hatású filozófiai irányzata, egyben a [[reneszánsz]] korstílus eszmei háttere volt. Lényege körülbelül úgy foglalható össze, hogy mindennek mértéke az ember, ami nagy fordulat volt a korábbi istenközpontúsághoz képest. A humanizmus nem járt együtt [[katekizmus|katekizmussal]], de jóval nagyobb hangsúlyt helyezett az e világi létre, mint korábban. Gyökerei az erős [[polgárság|polgári]] hagyományokkal rendelkező [[Itália|Itáliába]] nyúlnak vissza, melynek hajósai, bankárai és kereskedői a [[keresztes háborúk]] során jelentős vagyonra és ismeretekre tettek szert.
 
== A humanizmus szó jelentése és használata ==
== Sajátosságok ==
[[Fájl:Hans Holbein d. J. 065.jpg|thumb|balra|200px|[[Morus Tamás]]]]
A reneszánsz során a filozófiával, művészetekkel és irodalommal való foglalatosság mellett is tovább élt a tudományos elmaradottság. A klasszikus források iránti hódolat tovább őrizte [[Arisztotelész]] és [[Ptolemaiosz Klaudiosz|Ptolemaiosz]] nézeteit is a világegyetemről. Egyúttal a természetet a humanizmus is élő lélekkel rendelkező teremtménynek kezelte, amit nem törvények vagy a matematika irányít és a filozófia is sokat vesztett szigorúságából, amikor a logikai törvényeket és a dedukciót másodlagosnak tekintette a megérzéshez vagy az érzelmekhez képest. A humanizmus a középkori világnézettel szemben álló újkori eszmerendszer akart lenni, amely az úgynevezett itáliai reneszánsz mozgalmával kezdődött. A tudománynak, a reneszánsz gondolkodással ellentétben – kivéve olyan gondolkodókat, mint [[Leonardo da Vinci]] és néhány más tudóst – fontos szerepe jutott. Mindez főként annak volt köszönhető, hogy a babonákat, a hiedelmeket egyre inkább kezdték kiszorítani a tudományos megfigyelések, felfedezések.
 
A humanista gondolkodás szerint az embernek vannak olyan, csak sajátosan őrá jellemző minőségei és képességei, amelyek produktumai – történelmi események, irodalmi művek, gazdasági rendszerek – nem vethetők alá az általánosan elfogadott tudományos magyarázatok objektív elemzéseinek. [[Ismeretelmélet]]ileg az emberre mint szubjektumra utalnak, amely eszerint a tapasztalat tere és az ismeret forrása; politikailag pedig a cselekvő embert hangsúlyozták, aki a történelmi folyamatok irányítója.
 
A humanizmus egész áramlata alapvetően irodalmi jellegű volt, amit főként az ókori beszédkészség csodálata jellemzett. Így a nyelv ([[grammatika]], [[retorika]], [[dialektika]]) a humanista gondolkodás központi témája volt, amelyet az ókori szövegek újrakiadásának filológiai munkája is ösztönözött.
 
=== A humanizmus viszonya a valláshoz ===
A humanista gondolkodók közül jó néhányan bevallottan [[szabadgondolkodó]]k voltak, ennek ellenére az egyház főbb szertartásain, mint a [[keresztelés]], vagy az [[utolsó kenet]] részt vettek. Legtöbbjük elítélte és szóvá tette a pápák elvetemültségét, ugyanakkor örömmel fogadták el a tőlük felkínált hivatalt. [[Francesco Guicciardini]] (1483 – 1540) olasz történetíró 1529-ben a következőket írta erről a problémáról: ''„Senkiben sem kelt nagyobb idegenkedést, mint bennem a papok becsvágya, kapzsisága és kicsapongása, azért is, mert ezeknek a bűnöknek a mindegyike gyűlöletes, de azért is, mert egyikük is vagy valamennyiük is kevéssé illik egy olyan emberhez, aki azt vallja magáról, hogy Istentől különösen függő rendhez tartoznak, leginkább pedig azért, mert ezek a bűnök egymással annyira ellentétesek, hogy együtt csak egészen különös egyénekben fordulnak elő. Mindazonáltal az az állás, amelyet több pápánál is elfoglaltam, arra kényszerített, hogy magam haszna érdekében a pápák nagyságát kívánjam. Ha ez nincsen, Luther Mártont úgy szerettem volna, mint önmagam, nem azért, hogy szabaduljak azoktól a törvényektől, amelyeket a kereszténység úgy, ahogyan közönségesen magyarázzák és értik, reánk rak, hanem, hogy a gonosztevőknek azt a seregét (questa caterva di scelerati) az őket megillető határok közé utasítva lássam úgy, hogy büntetlenül, hatalmuktól megfosztva keljen élniük.”'' ([[Jacob Burckhardt]]: A reneszánsz Itáliában, VI. rész, 2. fejezet)
 
A legtöbb 14.- 15. században élt humanista gondolkodó megtartotta azokat a babonás hiedelmeket. [[Bertrand Russell]] a következőket mondta erről:''„A mágia és a boszorkányság bűnös dolog, de nem tartották lehetetlennek őket. [[VIII. Ince pápa]] 1484-ben kibocsátott egy bullát a boszorkányság ellen, aminek hatására [[Németország]]ban és másutt félelmetes [[boszorkányüldözés]]ek kezdődtek. Az [[asztrológia|asztrológiát]] különlegesen a szabadgondolkodók tartották becsben, annyira divatba jött, mint az ókor óta semmikor. Az egyháztól való függetlenedés első eredménye nem az volt, hogy megpróbálta megtanítani az embereket a racionális gondolkodásra , hanem, hogy megnyitotta őket mindenféle ókori ostobaság befogadására.”'' ([[Bertrand Russell]]: A nyugati filozófia története, 420. o.)