|
===Pszichostimulánsok ===
A központi idegrendszer összerendezett működését az biztosítja, hogy magasabb és alacsonyabb rendű területek találhatók az agyban. Elsősorban az agykéregben található magasabb rendű területek képesek fékezni vagy gátolni az alacsonyabb rendűek működését. Ez azzal jár, hogy szükség esetén a zavaró ingereket elnyomva, a cselekvést, a figyelmet, a gondolatmenetet egy fontosabb célra irányítva működik az agy. Más megfogalmazásban: a tudat képes kontrollálni, fegyelmezni a cselekvést.<ref>Sherwood L.: ''Human Physiology from Cells to Systems''. Brooks/Cole Thomson Learning, Australia • Canada • Mexico • Singapore • Spain • United Kingdom • United States, 2001. 4. kiadás, 133–153. oldal. {{ISBN |0-534-56826-2}}</ref> A belső gátlások kémiai anyagokkal (farmakonokkal) kiváltható csökkenése vagy megszűnése az alárendelt központok ingerlékenységének fokozódásával jár együtt, ami fokozott izgalmi tüneteket okoz.<ref> Feldman, R. S., Meyer J. S., Quenzer L. F.: ''Principles of neuropsychopharmacology''. Sinauer Associates Inc. Publishers, Sunderland, Massachusetts, 1997. 549. oldal. ISBN 0‐87893‐175‐9</ref> {{Jegyzet*|A magasabb rendű területek gátló, fegyelmező, kontrolljának megszűnése jól látható az alkohol kezdeti, izgalmi tüneteket produkáló hatásában (a bódító hatás megjelenése előtt).}} A magasabb és alacsonyabb rendű területek összerendezett működését befolyásolni és így izgalmi tüneteket kiváltani képes anyagokat pszichostimulánsoknak nevezi az orvostudomány. A pszichostimulánsokra jellemző, hogy a normális ingerlékenységű központi idegrendszerben is képesek fokozni annak motoros és pszichés aktivitását, növelve a fizikai és szellemi teljesítőképességet. Nagyobb dózis alkalmazásakor erős nyugtalanság vagy [[görcs]]ök kialakulása figyelhető meg.<ref> William A. McKim: ''Drugs and Behavior: An Introduction to Behavioral Pharmacology.'' Prentice Hall, Upper Saddle River, New Jersey 07458, 5. kiadás, 2003. 217–235. oldal. {{ISBN |0-13-048118-1}}</ref>
=== Az opioid típusú fájdalomcsillapítók ===
[[Fájdalomcsillapító]]knak nevezik azokat a készítményeket, amelyek az öntudat megtartása mellett emelik a fájdalom ingerküszöbét, vagy pozitívan megváltoztatják a fájdalomélmény jellegét, miközben egyéb érzékszervi működéseket nem befolyásolnak. Ezekkel a szerekkel szemben további igény, hogy a fizikai vagy szellemi munkavégző képességet lehetőleg ne befolyásolják.<ref>Page C., Curis, M., Sutter, M., Walker, M., Hoffman, B.: ''Integrated Pharmacology''. Mosby, Edinburgh, London, New York, Philadelphia, St. Louis, Sydney, Toronto (2002) 2. kiadás, 2002. 275–278. oldal. {{ISBN |0 7234 3221 X}}</ref> A fájdalomcsillapító szerek kritériumának megfelelő farmakonokat a hatáserősségük, kémiai szerkezetük, valamint terápiásan kiaknázható egyéb hatásaik alapján két fő csoportba sorolják: a centrális támadáspontú, erős hatású, kábító fájdalomcsillapítók és a gyenge hatású, nem kábító fájdalomcsillapítók.{{Jegyzet*| A kábító fájdalomcsillapítók a nevüket jellegzetes kábító mellékhatásuk miatt kapták, de mostanra az elnevezés elavult, mert ma már ismeretesek olyan – e csoportba sorolható – készítmények, amelyek ezzel a mellékhatással nem rendelkeznek.}} Az előbbiek – a kábító fájdalomcsillapítók – centrális támadáspontjuk miatt a pszichoaktív szerek közé tartoznak.<ref>Brunton, L.L.: ''Goodman & Gilman's The Pharmacological Basis of Therapeutics''. New York, McGraw-Hill Medical Publishing Division, 2006. 11. kiadás, 547–548. oldal, {{ISBN |0-07-142280-3}}</ref>
|
