„Békés” változatai közötti eltérés

20 bájt hozzáadva ,  1 hónappal ezelőtt
a
 
A XX. század elején megindult a polgárosodás, bizonyítéka, hogy több új, meghatározó épületekkel gyarapodott a település, 1903-ban megépült a gimnázium, 1904-ben a mai városháza. Ennek a viszonylagos fejlődésnek az [[első világháború]] vetett véget. A tanácshatalom Békést városi rangra emelte, amit azonban a [[Tanácsköztársaság]] leverése után elveszített. A világháború vége felé a [[Románia|román]] megszállás nehézségeit kellett elviselnie. [[1939]]-ben az ország legnagyobb [[község]]e volt.
 
A [[második világháború]] után négy új község alakult Békés határában: [[Bélmegyer]] (1946), [[Murony]] (1950), [[Kamut (település)|Kamut]] (1950) és [[Tarhos]] (1954). Ekkor a [[Nagyközség (polgári korszak)|nagyközség]] lakossága 21 ezer fő alá csökkent. 1969-ben a nagyközségi címet, majd 1973. április 15-én a [[város]]i címet is visszakapta. A városi jogállás megszerzését követően iparosítási kísérletek történtek, hogy a település minél több lakosnak megélhetést tudjon nyújtani, de ezek a kezdeményezések a rendszerváltás idején többnyire életképtelennek bizonyultak. Az 1980-ban bekövetkezett jobb oldali [[Körösök|Kettős-Körös]] gátszakadása után a keleti határában kiépült tanyavilága, valamint [[Rosszerdő]] néven ismert külterületi része - jellemzően vályog építésű házainak köszönhetően - teljesen megsemmisült.
 
Az elmúlt évtizedben valódi városi arculatot nyert, de alapvetően megőrizte kisvárosi hangulatát, amelyet a valódi iparosodás elmaradásának köszönhet.