[[Fájl:Edmund Hillary and Tenzing Norgay.jpg|bélyegkép|jobbra|Edmund Hillary és Tendzing Norgaj (1953)]]
1953. május 28-án reggel vette kezdetét a második csúcstámadás. Reggel fél kilenckor George Lowe, Alfred Gregory és Ang Njima serpa oxigénpalackokkal és felszereléssel megrakodva indult útnak, míg tíz órakor Hillary és TenzingTendzing is útra kelt a gerincre. A két csapat a korábbi svájci tábor közelében találkozott, ahonnan együtt haladtak tovább. Miután felvették a Hunték által elhelyezett felszerelést, úgy döntöttek, hogy az eredeti terveknek megfelelően feljebb állítják fel a kilences tábort, ahonnan másnap megkísérlik elérni a csúcsot. Végül délután fél három körül, {{szám|8500|méter}} magasságban, egy sziklafal alatt találtak egy a sátor felállításához alkalmas sík helyet. Lowe, Gregory és Ang Njima visszatértek a nyolcas táborba, míg Hillary és TenzingTenzding felkészült az éjszakára. Nagy nehézségek árán sikerült megtisztítani a jégtömböktől a területet és felállítani a sátrat. Ezt követően megvacsoráztak, és Griffith Pugh orvos javaslatára, a kiszáradás megelőzése érdekében rengeteg folyadékot (levest, limonádét és kávét) fogyasztottak. A szűk helyen TenzingTendzing matraca félig a mélység felett lógott, Hillary pedig félig ülve kellett hogy aludjon. Éjszaka a hőmérő -27 °C-ot mutatott, az alváshoz használt oxigén pedig csak két kétórás időszakra volt elég. Mégis – elmondásuk szerint – az éjszaka nem viselte meg őket.{{refhely|Hillary - Kockázat nélkül nincs győzelem|197–199. oldal|azonos=HK-197-199}}{{refhely|Mantovani|82. oldal|azonos=MA-82}}
{{Idézet 3|Nem éreztük úgy, hogy meghódítottuk az Everestet; úgy éreztük, hogy a hegy megkönyörült rajtunk. (Edmund Hillary)||33%|right|rquote=1}}
