Imbroszi csata

Az Imbroszi csata egy tengeri összecsapás volt az első világháborúban, 1918. január 20-án az Égei-tengeren. Egy török hajóraj a brit haditengerészet egyik flottilláját támadta meg meglepetésszerűen a Dardanellák előtti Imbrosz szigete közelében, ahonnan továbbhaladva a Mudroszon lévő brit támaszpont ellen igyekeztek támadást végrehajtani. Habár az Imbrosznál jelzett monitorokat sikerült megsemmisíteniük, de Mudrosz felé haladva aknamezőre tévedtek. A Breslau több aknára is ráfutva elsüllyedt, a Goeben súlyosan megrongálódott. A csatacirkálónak még sikerült a Dardanellákon belül partra futnia elkerülendő az elsüllyedést, de a Breslau öt aknára is ráfutva elsüllyedt.

Imbroszi csata
A partrafuttatott Goeben (Yavûz Sultân Selîm) csatacirkáló
Konfliktus	Első világháború
Időpont	1918. január 20.
Helyszín	Égei-tenger
Eredmény	antant siker (német hajók aknára futása révén)
Szemben álló felek
Nagy-Britannia Görögország Oszmán Birodalom Német Birodalom
Parancsnokok
Henry Kitchener Hubert von Rebeur-Paschwitz
Szemben álló erők
2 monitor 2 romboló 12 repülőgép 1 csatacirkáló 2 könnyűcirkáló 4 romboló 10 repülőgép
Veszteségek
Megsemmisült: 2 monitor 1 repülőgép Élőerőben: 139 halott Megsemmisült: 1 könnyűcirkáló 3 repülőgép Megrongálódott: 1 csatacirkáló 3 romboló Élőerőben: 333 halott 172 hadifogoly
Térkép
Imbroszi csata Pozíció a Fekete-tenger térképén
é. sz. 40° 14′, k. h. 25° 58′40.23333333, 25.96666667
A Wikimédia Commons tartalmaz Imbroszi csata témájú médiaállományokat.

A Goeben a partra futásának helyszínén napokon át ki volt téve a légitámadásoknak, mígnem levontatták a partról. A Breslau elvesztése és a Goeben megrongálódása lényegében támadó hadműveletekre képtelenné tette a török flottát egészen a háború végéig.

Előzmények

1918 januárjára a török hadsereg helyzete Palesztinában kezdett megingani. A törökök fekete-tengeri flottájának új német parancsnoka, Hubert von Rebeur-Paschwitz úgy döntött, hogy egy a Dardanellák előtt végrehajtott hadművelettel próbál enyhíteni a Palesztinában a törökökre nehezedő nyomáson. Számos brit égei-tengeri hajóraj számos hajója keresett menedéket az Imbrosz szigeténél lévő Kusu-öbölben és ezek lettek a török hadművelet fő célpontjai. Az itt lévő hajók elleni támadás után Rebeur-Paschwitz a Mudroszon lévő brit támaszpontot tervezte megtámadni. A Dardanellákat őrző antant haderő néhány brit és francia nehéz egységből és pár monitorból állt, melyek feladata a tengerparti célpontok lövetése volt. A monitorokat rombolókísérettel látták el. A brit Agamemnon és Lord Nelson pre-dreadnought csatahajókat szintén a térség őrzésével bízták meg, de a Lord Nelsonnak a hajóraj parancsnokát kellett a támadás időpontjában Szalonikibe vinnie épp. Az egyik csatahajó távollétét kihasználva a németek és a törökök úgy döntöttek, hogy a Goeben csatacirkálóval és a Breslau könnyűcirkálóval támadást hajtanak végre. Január 20-án az antant két monitora, a Raglan és az M28, valamint két rombolója, a Tigress és Lizard volt Imbrosznál. Az Agamemnon Mudrosz közelében volt, de túl lassú volt ahhoz, hogy harcra kényszeríthesse a török-német hajókat, amennyiben azok kerülni akarnák a harcot.

A Raglan (jobbra) a Lord Nelson csatahajó társaságában

Az Agamemnon és a Lord Nelson nélkül a britek jelentősen kisebb tűzerővel rendelkeztek mint a támadók. A Tigress és a Lizard fegyverzete két 102 mm-es és két 76 mm-es űrméretű ágyúból, valamint két 533 mm-es torpedóvető csőből állt. A 27 csomós végsebességükkel gyors hajóknak számítottak. A két monitor alkalmasabb volt a tengerparti célok bombázására, mint a hajók elleni küzdelemre, habár a nehézlövegeik révén rendelkeztek azzal a tűzerővel, amivel a rombolók nem. A Raglan nehéztüzérsége két 380 mm-es, 45 kaliberhosszúságú nehézlövegből állt és rendelkezett továbbá két 152 mm-es és két 76 mm-es löveggel is. Az M28 a Raglannál kisebb monitor volt és a tüzérsége sem volt olyan erős. Egy 234 mm-es és egy 76 mm-es ágyúval, valamint egy 57 mm-es Hotchkiss légvédelmi löveggel rendelkezett. A monitorok legnagyobb gyengesége az alacsony, mindössze 7 csomós sebességük volt, amivel nem tudtak volna kitérni a támadás elől.

A német-török hajók ezzel szemben gyorsak voltak és a Goeben emellett erős fegyverzettel is rendelkezett. A Breslau (Midilli) nyolc 15 cm-es löveggel volt felszerelve, míg a Goeben (Yavûz Sultân Selîm) a török flotta legerősebb egysége volt 25,5 csomós sebességével és tíz darab 280 mm-es ágyújával, amit 12 darab 15 cm-es ágyú egészített még ki. Mivel az antant nem rendelkezett nehéz egységekkel a térségben, nem volt mivel szembeszállhasson a kifutó török kötelékkel.

A csata

A Raglan megfeneklett roncsa a Kusa-öbölben (a kép bal oldalán)

A Raglan monitor

Az M21 jelű monitor, az M28 testvérhjója

Útban Imbrosz felé a Goeben aknára futott, de a robbanás csak jelentéktelen károkat okozott, így a hadműveletet folytatták. A csatacirkáló ezután a Kephalos-öböl jelzőállomását vette tűz alá, míg a Breslaut a Kusu-öböl kijáratának szemmel tartásához küldték előre. Ahogy a Kusu-öbölhöz közeledtek, 05:30-kor észlelte őket a Lizard. A romboló megpróbált szembeszállni a támadókkal, de nem tudott a torpedók kilövéséhez megfelelő távolságba kerülnie a rá zúduló heves tűzben. A Goeben hamarosan észlelte a két brit monitort az öbölben és a Lizardot hátrahagyva rájuk nyitott tüzet. A Breslau ezután egyedül lőtte a Lizardot, melyhez csatlakozott a Tigress. A két romboló megpróbálta mesterséges köd képzésével a monitorokat elrejteni a Goeben elől, de ez nem sikerült nekik. A Goeben előbb a Raglant vett tűz alá és első találatát az előárbóckosáron érte el, végezve a tüzér- és irányzó tisztekkel. A Raglan viszonozta a tüzet a 380 mm-es és 152 mm-es ágyúival, de nem ért el találatot addig, míg a nehézágyúi lövegtornyát ki nem iktatta egy a kazamatáját átütő találat, mely lángra lobbantotta az itteni lőszerkészletet. Röviddel azután, hogy így harcképtelenné vált, a Goeben egyik 28 cm űrméretű lövedéke eltalálta a lőszerraktárát, ami végzett a monitorral. A Raglan elsüllyedése után a csatacirkáló az M28-at vette tűz alá és találatot ért el a közepén. A monitor lángba borult és 06:00-kor a lőszerraktárának felrobbanásának következtében gyorsan elsüllyedt. A két monitor elsüllyesztése után a Goeben és a Breslau megszakították a rombolókkal vívott harcukat és délnek indultak tovább, hogy a mudroszi támaszpont ellen intézzenek támadást. Eltávolodva a Kusu-öböltől a német-török cirkálók egy számukra ismeretlen aknamezőre tévedtek, miközben a két hátrahagyott romboló távolról megfigyelés alatt tartotta őket, miközben számos brit és görög repülőgép szállt fel Mudroszról, hogy támadást intézzenek ellenük. Ariszteidisz Moraitinisz görög ász pilóta a Sopwith Camel vadászgépével két Sopwith Baby-t kísért és a beszámolók szerint három ellenséges vízi repülőgépet lőtt le. Az ellenséges repülőgépek közeledtét látva az eddig hátul haladó Breslau a Goeben elé állt, hogy kihasználhassák a csatacirkálónál erősebb légvédelmét. Az élen haladva a Breslau aknára futott, mely a hátsó kéménye magasságában robbant. Röviddel ezután a Goeben is aknára futott. A következő fél óra alatt a Breslau további négy aknára futott rá, amitől süllyedni kezdett. A Goeben megpróbált segíteni a bajba jutott kísérőjén, de ő is aknára futott és ezért kénytelen volt visszafordulni. A Dardanellák jelentette biztonság felé tartó Goebent a Lizard és a Tigress üldözőbe vette. A visszavonulásának fedezésére négy török romboló és egy öreg cirkáló futott ki a rombolók elűzésére. Az élen haladó török rombolókat találatok érték, ami miatt vissza kényszerültek térni a Dardanellákhoz. A Hellesz-fokhoz közelítő brit rombolókat a török parti ütegek vették tűz alá, mire ezek is visszavonultak.

A Lizard és a Tigress jelentette fenyegetés mellett az Ark Royal repülőgép-anyahajó egy tucatnyi repülőgépet küldött a Goeben elpusztítására. Habár két, a csatacirkálóra ledobott bomba is célba talált, az ekkor már a partok közelébe ért. Tíz török repülőgép fellépése és a heves légvédelmi tűz képes volt ezután visszaverni a támadásokat. Egy Sopwith Baby lezuhant az elhárító tűzben, egy másik megrongálódott. A korábban meghátrált négy török romboló visszatért és biztosította a Goeben felhajózását a Dardanellákon. A súlyosan sérült csatacirkálót a legénysége partra futtatta egy a Nagara-fokhoz közeli homokpadon. A következő hat nap során az antant számos légitámadást indított ellene és hat bombatalálat elérését jelentették. A török repülőgépek és partvédelmi ütegek fellépése képes volt megóvni a csatacirkálót és visszaverni a támadásokat. A számos támadás ellenére csak felületi károsodások érték, mivel a 29 kg-os bombák túl kicsinek bizonyultak jelentős károk okozásához. Az antant helyi parancsnokai egy tengeralattjáró-támadás terveit fontolgatták a csatacirkáló ellen, de az egyetlen Égei-tengeren állomásozó tengeralattjárójuk, a brit E12 mechanikai problémákkal küzdött és ezért nem lehetett bevetni.

A csata után

Miután a Goeben önerőből nem tudott elszabadulni a homokpadról, egészen január 26-ig ott maradt, mikor a Turgut Reis csatahajó a helyszínre érkezve levontatta és visszavontatta a Fekete-tengerre. A britek még egy utolsó kísérletet téve az elpusztítására az E14 jelű tengeralattjárójukat január 27-én beküldték a Dardanellák tengerszorosába, de ekkorra a csatacirkáló már nem volt itt. A tengeralattjáró ezt megállapítva indult vissza. Út közben észlelt egy török teherhajót, melyre két torpedót lőtt ki. A második torpedó idő előtt robbant és megrongálta az E14-et. A sérült és a Dardanellákon kijutni igyekvő tengeralattjárót a partvédelmi ütegek tűz alá vették, mire az partra futott. Parancsnoka, Geoffrey Saxton White és egy másik tengerész elesett, a legénység hét tagja fogságba esett. White posztumusz megkapta a Viktória-keresztet a tengeralattjáró partrafuttatásért való erőfeszítéseiért, amivel a hajója legénységét igyekezett megmenteni. Habár német-török részről a terveket a monitorok elpusztítására sikerült teljesíteni, az aknamezőn elszenvedett veszteségek jelentősen átértékelték ezt a sikert. A Breslau elvesztésével és a Goeben sérüléseivel a török haditengerészet jelentette fenyegetés erősen lecsökkent az antanthatalmak számára a háború végéig. Annak ellenére, hogy a két német hajó végső soron kiesett a török flotta kötelékéből, az antant égei-tengeri hajórajának parancsnokait erős kritikák érték, amiért a csatahajókat ilyen távolra vezényelték a Dardanelláktól. Amennyiben az Agamemnon vagy a Lord Nelson a közelben lett volna a rajtaütéskor, úgy elpusztíthatták volna a Goebent.

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Battle of Imbros című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

A Wikimédia Commons tartalmaz Imbroszi csata témájú médiaállományokat.

• Buchan, John. A History of the Great War Volume VII. Boston: Houghton Mifflin Company (1922) 
• Chisholm, Hugh. The Encyclopædia Britannica, The Twelfth Edition, Volume 2. New York: The Encyclopædia Britannica Company, LTD (1922) 
• Gardiner, Robert. Conway's All the World's Fighting Ships, 1906–1921. London: Conway Maritime Press (1985). ISBN 978-0-87021-907-8 
• Groner, Eric. German Warshps 1815–1945 Volume One: Major Surface Vessels. Annapolis: Naval Institute Press (1990). ISBN 0-87021-790-9 
• Halpern, Paul G.. A Naval History of World War I. Annapolis: United States Naval Institute (1994). ISBN 0-87021-266-4 
• Jameson, William. Submariners VC. Penzance, Cornwall: Periscope Publishing Ltd. (2004). ISBN 978-1-904381-24-2 
• Littlefield, Walter. New York Times current history, Volume 14. New York: New York Times Company (1918) 
• Woodhouse, Henry. Textbook of Aerial Laws. New York: Frederick A. Stokes Company, 160. o. (1920) „hms raglan m28.”