„Szentté avatás” változatai közötti eltérés

A hatályoskatolikus egyházjog hosszan és igen részletesen szabályozza, miként kell eljárni a szentté avatás során.<ref> [http://lexikon.katolikus.hu/S/szentt%C3%A9%20avat%C3%A1s.html Részletesen: Ld. a Magyar katolikus lexikonban]</ref> Lexikális keretek közt ennek az eljárásmódnak csak a lényegét lehet ismertetni:

A per egymást követően két szinten zajlik. Elsőként helyinhelyi (egyházmegyei) szinten, s azt követően Rómában, a szentté avatások ügyében illetékes kongregációban.

A történészszakértőktörténész szakértők összegyűjtenek minden fontos dokumentumot, a teológusok megvizsgálják a jelölt írásos hagyatékát, és mindezekről részletes szakvéleményt készítenek. Vértanúk esetében nem, hitvallóknál viszont egy csodás esemény – például gyógyulás – bizonyítása is szükséges. A célCél a lehető legteljesebb vizsgálati anyag összeállítása. Az eljárás fontos résztvevője a ''„promotor iustitiae”'', az ügyész, akinek gondoskodnia kell arról, hogy a per minden szempontból megfeleljen a törvényes előírásoknak. Különösen ügyelnie kell arra, nehogy elsikkadjanak azok az érvek, amelyek esetleg a jelölt szentté avatása ellen szólnak. (Korábbi kanonizációs eljárásokban, 1983 előtt, ezt a szerepet az ''„advocatus diaboli”'', az ''„ördög ügyvédje”'' töltötte be. Az ő feladata volt az érintett személy szentté avatása ellen érvelni.)

Amikor helyi szinten minden vizsgálat megtörtént, és összeállt az általában hatalmas terjedelmű anyag az avatandó életéről és tetteiről, akkor az aktákat – hitelesítésük után – ünnepélyesen lezárják, lepecsételik, majd Rómába küldik.

Utána többlépcsős eljárás keretében vizsgálják az összegyűlt anyagot. Az iratok alapján készített összefoglaló munka az ún. positio. Először általában a történészek vizsgálják az életutat. Utána a teológusok következnek. Ezután kerül az anyag a [[kongregáció]] [[bíboros|bíborosaihoz]]. A történészek nyilatkoznak a dokumentációról, annak a teljességéről, megbízhatóságáról, hitelességéről, a teológusok a hősies erénygyakorlatról, életszentségről vagy a vértanúságról, a bíborosok összegző véleménye után pedig a kongregáció ''bíboros prefektus''a a pápa elé tárja az ügyet, aki - mint egyedüli bíró - meghozza a döntést az életszentségről. Ha vértanúról van szó, akkor ugye nincs szükség csodára a boldoggá avatáshoz, hitvalló esetében viszont ekkor kezdődik meg a csodák újbóli kivizsgálása. Amíg nem zárul le az életszentségre vonatkozó rész, addig a csodákat nem vizsgálhatják. Azok kivizsgálása is három lépcsőben történik, és ha pozitívan zárul, akkor kerülhet sor egyelőre csak a boldoggá avatásra. A hősies erénygyakorlatot, életszentséget csak a boldoggá avatás előtt vizsgálják, utána már nem. Ezt követően egyetlen plusz csoda felmutatására van még szükség a szentté avatáshoz.