„Fitz Jenő” változatai közötti eltérés

1939--1943 között végezte el a Pázmány Péter Tudományegyetemet történelem--művészettörténet--régészet szakon. Diplomáját és doktori címét a Hercules emlékek Pannoniában c. disszertációjával szerezte meg. Az egyetem Klasszika Archaeológiai Intézetének előbb gyakornoka, majd tanársegédje volt. 1949--1985 között ő volt a székesfehérvári [[István Király Múzeum]] igazgatója, és 1962--85 között a Fejér megyei múzeumok igazgatója. A székesfehérvári múzeumot az ország egyik legnagyobb, tudományos szempontból is legjelentősebb múzeumává fejlesztette. Tudományos tevékenysége széles körű volt, saját szavaival élve „tudományos munkásságom kiterjed a Duna-vidék általános római kori történelmére, a gazdálkodás, a közigazgatás, a pénzforgalom területére, katonai és személyiségtörténetre”. A magyarországi római feliratok korpuszából több kötetet ő írt meg, munkásságát pedig a Pannonia kormányzásáról és igazgatásáról írt monumentális művével zárta le. A [[Székesfehérvár]] közelében lévő [[Gorsium]] római-kori katonai településváros ásatásainak vezetője. 1984-től a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat, 1989--94 között a Magyar Numizmatikai Társulat elnöke, a Nemzetközi Görög--Latin Epigráfiai Társaság vezetőségi tagja. 1991-ben a Német Régészeti Intézet rendes tagjává választották és rendes tagja lett az Osztrák Régészeti Intézetnek is. Számos nemzetközi konferenciát szervezett, több hazai és nemzetközi tudományos társaság választotta tagjai sorába. Csak 1985-ben szerezhette meg (a kandidátusi fokozat tudatos mellőzésével) az MTA doktori fokozatát. Magáénak mondhatta a Centro Italiano per l'Archeologia e la Storia Antica „Giovanni Gozzadini” nemzetközi szakértői bizottsági (1980–2011), és a L'Association Internationale d'Epigraphie Grecque et Latine tagságát, vezetői tagságát (1987–1997) is.

Munkásságának jelentős, a nagyközönség számára talán legismertebb része Gorsium kutatásához és az ott kialakított, mediterrán jellegű régészeti parkhoz kapcsolódik. A régóta ismert, de alig kutatott táci helyszínen 1958-tól kezdve rendszeres ásatásokat végzett, amiket még nyolcvanas éveiben is személyesen vezetett. Az ásatások nyomán feltáruló városi települést a műemléki rendezés és helyreállítás révén Aquincum után a legjelentősebb római helyszíni bemutatójává fejlesztette, fényét és hírnevét római jellegű ünnepségekkel és antik színdarabok bemutatásával fokozta. A leletek tudományos értékelése és a több kiadást megért vezetők révén Gorsium az egyik legismertebb magyarországi római helyszín, régészeti park lett. Részben az e téren kifejtett tevékenysége elismeréseként kapta meg a Nívódíjat a gorsiumi ásatásokért (1970), a Munka Érdemrend ezüst és arany fokozatát (1974, 1981). 1993-ban a Fejér Megye Díszpolgára, 1994-ben a Székesfehérvár Díszpolgára kitüntető címben részesült. 2014 óta a Szent István Király Múzeum falán emléktábla őrzi emlékezetét.