Övesférgecskék

Az övesférgecskék (Kinorhyncha) a kétoldali szimmetriájú állatok (Bilateria) közé sorolt ősszájúak (Protostomia) főtörzsében a Scalidophora klád három törzsének egyike.

Övesférgecskék
Evolúciós időszak: Kambrium – jelenkor
Az övesférgecskék testtájai az Encyclopædia Britannica 1911-es kiadásában
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Alország: ParaHoxozoa Alországág: Valódi szövetes állatok (Eumetazoa) Főtörzs: Kétoldali szimmetriájú állatok (Bilateria) Csoport: Eubilateria Csoport: Ősszájúak (Protostomia) Csoport: Scalidophora Törzs: Vedlő állatok (Ecdysozoa) Törzs: Övesférgecskék (Kinorhyncha) Reinhard, 1881
Rendek
Cyclorhagida Homalorhagida
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Övesférgecskék témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Övesférgecskék témájú kategóriát.

Származásuk, elterjedésük

A klád három törzsük közül először a páncélosférgek (Loricifera) váltak külön, így az övesférgecskék (Kinorhyncha) a farkosférgek (Priapulida) testvércsoportja. Hosszú evolúciós idejük miatt képviselői a Föld valamennyi tengerében megtalálhatóak.

Megjelenésük, felépítésük

Egy milliméternél is kisebb lények, fejlett ivari dimorfizmussal: a hímek mindig kisebbek a nőstényeknél.

Csillótlanok. Tetőcserépszerű lemezekből álló kutikulájuk kemény páncéllal borítja testüket. Testük három tájékra, ezen belül 13 kívülről jól látható gyűrűre tagolódik; ezek az úgynevezett zonitok. Az első zonit a visszahúzható ormány (fej), amit legfeljebb hét visszahajló sörtehorog vesz körül. A szájnyílás körül körülbelül 9 erős sörte nyúlik előre. A következő gyűrű a nyak, amelybe a fej behúzható, a többi gyűrű pedig a törzs. A csúcson elhelyezkedő szájnyílást izmos és mirigyes garat követi, majd a bélcsatorna, ami hátul a végbélnyílásba torkollik. Hosszanti, körkörös és ferde irányultságú izomrostjai összetett mozgásformákat tesznek lehetővé.

A hímek speciális szervei a ragasztómirigyek; ezek két, a 4. zonit hasoldalán található függelékbe torkollanak. Nincs se keringési rendszerük, se légzőkészülékük.

Váltivarúak; a két, meglehetősen hasonló ivarszerv a bélcsatorna két oldalán helyezkedik el.

Életmódjuk, élőhelyük

Kizárólag tengerekben fordulnak elő, ahol a parthoz közel, az iszapban élnek. Többnyire moszatokkal, baktériumokkal és szerves maradványokkal táplálkoznak.

Rendszertani felosztásuk

Hozzávetőleg 150 fajukat két rendbe sorolják.

Jellegzetes képviselőjük az Atlanti-óceán európai partjai mentén élő, 0,3 mm-es Echinoderes dujardini (Claparède, 1863?)

Források

• Lőrinczi–Torma: Lőrinczi Gábor, Torma Attila, 2019: Bevezetés a zoológiába. Egyetemi jegyzet. Szeged, 2019. p. 15.

• Kerekesférgek, csillóshasúak, övesférgecskék és buzogányfejűek