„Terra Australis” változatai közötti eltérés

Elsőként [[Klaudiosz Ptolemaiosz|Ptolemaiosz]], majd [[Quintus Tullius Cicero|Cicero]] írt a feltételezett kontinensről abból a feltételezésből kiindulva, hogy ha északra vannak nagy kiterjedésű földek, akkor déli irányba is lehetnek ilyen földrészek távolabbra. Mint később kiderült voltak is, de nem akkorák, mint az [[Északi félgömb|északi féltekén]]. A következő évszázadokban megannyi korabeli [[térkép]]en, [[földgömb]]ön és leírásban írtak tényként a kontinensről, illetve ábrázolták azt, noha a létezését igazoló közvetlen bizonyítékok nem álltak rendelkezésre. A földrajzi felfedezések korában, a [[16. század]]tól a [[18. század]]ig egyre jobban sikerült a Föld addig kevéssé ismert területeit felfedezni és feltérképezni, ekkor vált az is nyilvanvalóványilvánvalóvá, hogy a különféle szigetek, mint a [[Salamon-szigetek]] vagy a [[Fülöp-szigetek]] nem Terra Australis részei, illetve [[Ausztrália (kontinens)|Ausztrália]], [[Tasmania]] és [[Új-Zéland]] sem részei a mitikus kontinensnek. Ebben az időszakban számos fantasztikus regény is született, amelyekben a kitalált kontinensen zajló kalandokról írtak. A legismertebb felfedező, aki még utoljára megkísérelte megtalálni Terra Australist az [[James Cook]] volt, aki felfedezőútjain alapos részletességgel térképezte fel a [[Csendes-óceán]] déli vidékeit, mint például Új-Zélandot is. Cook munkássága végérvényesen bebizonyította, hogy az évszázadokig elképzelt és valósként kezelt kontinens nem létezik.